XXVI. Rabbik, bírák, próféták

Biblia

Böhár (3Mózes 25:1–26:2.)

 

A hetiszakasz tartalmából

• Szináj hegyén Isten átadja Mózesnek a smitá – szombatév törvényeit. Minden hetedik évben szüneteltetni kell a munkát a földeken Izraelben, ami pedig megterem rajtuk, az ingyen és szabadon fogyasztható ember és állat számára egyaránt.                                           – 3Mózes 25:1–7.

 

• Hét szombatév-ciklust egy ötvenedik év, a jóbélév követ, amely során szünetelnek a mezei munkák Izraelben, a zsidó rabszolgákat szabadon kell ereszteni, és a Szentföld minden időközben eladásra került ingat- lanvagyonának vissza kell kerülnie eredeti tulajdonosának birtokáb

– 3Mózes 25:8–13.

 

• A hetiszakasz még további, a földek adásvételére, a csalás és uzsora ti- lalmára és a zsidó rabszolgára vonatkozó törvényeket is tartalmaz.

– 3Mózes 25:14–26:2.

 

Proféták és profécia a Bibliában

 

Az igaz próféta

5Mózes 18:9–22.

9. Midőn bemégy az országba, amelyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked, ne tanulj cselekedni azon népek útálatosságai szerint. 10. Ne találtassék közötted olyan, aki keresztülvezeti fiát vagy leányát a tűzön, aki varázslást űz, felhőből jósoló, jövendőmondó és varázsló; 11. igé- zéssel igéző, szellemidéző, kuruzsló és halottakat kérdező. 12. Mert az Örökkévaló útálata mindenki, aki ezeket teszi, és ez útálatosságok következtében űzi el őket az Örökkévaló, a te Istened előled. 13. Légy teljesen az Örökkévalóval, a te Isteneddel!

14. Mert azok a népek, amelyeknek örökébe lépsz, felhőből jósolókra és varázslókra hallgatnak, de teneked nem engedte meg az Örökkévaló, a te Istened, hogy így tégy. 15. Prófétát közüled, testvéreid közül, olyat, mint én vagyok, támaszt majd neked az Örökkévaló, a te Istened, őreá hallgassa 16. Egészen úgy, amint kérted az Örökkévalótól, a te Istened- től, a Hórében, a gyülekezés napján, mondván: Ne halljam tovább az Örökkévaló, az én Istenem hangját és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne halljak. 17. És szólt hozzám az Örökkévaló: Helyesen mondták, amit mondtak; 18. prófétát támasztok majd nekik testvéreik közül, olyat, mint te vagy és szájába adom igéimet, hogy elmondja nekik mindazt, amit neki parancsolok. 19. És lészen a férfiúval, aki nem hallgat szavaim- ra, amelyeket az elmond nevemben, Én fogom számonkérni tőle.

20. De a próféta, aki gonosz szándékkal szól valamit Nevemben, amit nem parancsoltam neki, hogy elmondja és aki más istenek nevében beszél, az a próféta haljon meg18. 21. És ha azt mondod szívedben: Hogyan ismerjük fel az igét, amelyet nem szólt az Örökkévaló? 22. Ha a próféta mond valamit az Örökkévaló nevében és az ige nem történik meg és nem következik be, ez olyan ige, amelyet nem mondott az Örökkévaló; gonosz szán- dékkal mondta azt a próféta, ne félj tőle.

 

A hamis próféta

5Mózes 13:2–6.

2. Ha majd támad közötted próféta20 vagy álomlátó21 és mutat neked jelet vagy csodát, 3. és bekövetkezik a jel és a csoda, amelyről szólt neked, mondván: járjunk más istenek után, amelyeket nem ismersz és szolgáljuk őket; 4. ne hallgass e prófétának szavára vagy az álomlátóra, mert próbára tesz benneteket az Örökkévaló, a ti Istenetek, hogy tudva legyen, vajon szeretitek-e az Örökkévalót, a ti Isteneteket egész szívetekkel és egész lelketekkel. 5. Az Örökkévaló, a ti Istenetek után járjatok.  Őt féljétek, az Ő parancsolatait tartsátok meg, szavára hallgassatok, Őt szolgáljátok és Hozzá ragaszkodjatok. 6. És az a próféta vagy az az álomlátó ölessék meg, mert elpártolást hirdetett az Örökkévaló, a ti Istenetek ellen, aki kivezetett benneteket Egyiptom országából és aki kiváltott téged a rabszolgaság házából, – hogy eltántorítson téged az útról, amelyről megparancsolta neked az Örökkévaló, a te Istened, hogy azon járj. Így pusztítsd ki a rosszat körödből.

 

Saul bukása

1Sámuel 15. fejezet

1. És szólt Sámuel Sáulhoz: Engem küldött az Örökkévaló, hogy fölkenjelek királyul népe fölé, Izrael fölé; most tehát hallgass az Örökkévaló beszédjének szavára.
2. Így szól az Örökkévaló, a Seregek ura: gondolok arra, amit Izraellel cselekedett Amálék, hogy lest vetett neki az úton, mikor fölvonult Egyip- tomból. 3. Most, menj és verd meg Amáléket, pusztítsatok el mindent, ami az övé s ne szánakozzál rajta; öld meg férfiastul, nőstül, kisdedestül, cse- csemőstül, ökröstül, bárányostul, tevéstül, szamarastul.

4. Egybehívta Sául a népet és megszámlálta Teláímban: kétszázezer gyalogost meg tízezret, Jehúda emberei 5. És eljutott Sául Amálék városáig és lesbe állt a völgyben. 6. Ekkor szólt Sául a Kénihez: Menjetek, távozzatok el, vonuljatok le az amáléki közepéből, nehogy elveszítselek vele együtt, holott te szeretetet műveltél mind az Izrael fiaival, mikor fölvonultak Egyiptomból. És eltávozott a Kéni Amálék közepéből. 7. És megverte Sául Amáléket Chavílától fogva Súr felé, mely Egyiptom előtt van. 8. És elfogta Agágot, Amálék királyát elevenen, az egész népet pedig elpusztította a kard élével. 9. De szánakozott Sául meg a nép Agágon meg az apró jószág és a marha legjaván, a másodelletteken és a kövér juhokon és mindazon, ami jó, és nem akarták elpusztítani; de minden hitvány és silány dolgot elpusztítottak.

10. És lett az Örökkévaló igéje Sámuelhez, mondván: 11. Megbántam, hogy királlyá tettem Sáult, mert ő elpártolt tőlem és szavaimat nem teljesí- tette. Ez bosszúságára volt Sámuelnek, és kiáltott az Örökkévalóhoz egész éjjel.

12. És kora reggel fölkelt Sámuel Sául elejébe; akkor tudtára adták Sámuelnek, mondván: Karmellbe érkezett Sául és íme fölállít magának em- lékjelt, majd megfordult, tovavonult és lement Gilgálba. 13. Odament Sámuel Sáulhoz, és mondta neki Sául: Áldott legyél az Örökkévalótól, teljesí- tettem az Örökkévaló igéjét. 14. Mondta Sámuel: Micsoda hát a juhoknak e hangja füleimben, meg a marhának hangja, amit hallok? 15. És mondta Sául: Az amálékítől hozták, mivel szánakozott a nép az apró jószág és a marha legjaván azért, hogy áldozzanak az Örökkévalónak, a te Istenednek: a többit pedig elpusztítot 16. Erre szólt Sámuel Sáulhoz: Engedd, hadd adom tudtodra, azt, amit mondott nekem az Örökkévaló az éjjel. Mondta neki: Beszélj!

17. És mondta Sámuel: Nemde, bár kicsiny vagy szemeidben, feje vagy te Izrael törzseinek; fölkent téged az Örökkévaló királyul Izrael fölé. 18. És útra küldött téged az Örökkévaló és mondta: Menj és pusztítsd el a vétkeseket, Amáléket, harcolj vele, míg meg nem semmisíted őket. 19. Hát miért nem hallgattál az Örökkévaló szavára, hanem nekiestél a zsákmánynak és tetted ami rossz az Örökkévaló szemeiben?

20. Szólt Sául Sámuelhez: Mivel hallgattam az Örökkévaló szavára és jártam az úton, melyre küldött engem az Örökkévaló; el is hoztam Agágot, Amálék királyát, Amáléket pedig elpusztítottam! 21. De vett a nép a zsákmányból apró jószágot és marhát, az örökszentség javát, hogy áldozzanak az Örökkévalónak, a te Istenednek Gilgálban.

22. És mondta Sámuel: Vajon olyan kedve van-e az Örökkévalónak égő- és vágóáldozatokban, mint abban, hogy hallgatunk az Örökkévaló szavára? Íme engedelmesség jobb az áldozatnál, figyelem a kosok zsiradékánál. 23. Mert kuruzslás vétke az engedetlenség, bálvány és teráfim az ellenszegülés! Minthogy megvetetted az Örökkévaló igéjét, megvetett ő téged, hogy ne legyél király.

24. Szólt Sául Sámuelhez: Vétkeztem, mert megszegtem az Örökkévaló parancsát meg a te szavaidat; mert féltem a néptől és hallgattam szavukra. 25. Most hát bocsásd csak meg vétkemet, térj vissza velem, és majd leborulok az Örökkévaló előtt.

26. És szólt Sámuel Sáulhoz: Nem térek vissza veled; mert megvetetted az Örökkévaló igéjét, megvetett téged az Örökkévaló, hogy ne legyél király Izrael fölött 27. Mikor fordult Sámuel, hogy elmenjen, megragadta köntösének szárnyát, és elszakadt.

28. Ekkor szólt hozzá Sámuel: Elszakította tőled az Örökkévaló Izrael királyságát e napon, és adja majd társadnak, ki jobb nálad. 29. S bizony, Izrael Erőse nem hazudik s nem bánja meg; mert nem ember ő, hogy megbánná. 30. Mondta: Vétkeztem; most tisztelj meg, kérlek, népem vénei előtt és Izrael előtt s térj vissza velem, hogy leboruljak az Örökkévaló, a te Istened elő 31. S visszatért Sámuel Sául után és leborult Sául az Örökkévaló előtt.

Ekkor mondta Sámuel: Hozzátok ide hozzám Agágot, Amálék királyát. És ment Agág hozzá vidáman; és mondta Agág: Valóban, távozott a halál keserűsége!

És mondta Sámuel: Amint megfosztott gyermekektől asszonyokat a te kardod, úgy legyen az asszonyok közül gyermekektől megfosztva az anyád. Erre szétvágta Sámuel Agágot az Örökkévaló színe előtt Gilgálba

És elment Sámuel Rámába; Sáíul pedig fölment házába. Gibeát- Sáulba. 35. És többé nem látta Sámuel Sáult halála napjáig, mert gyászolt Sámuel Sául miatt; az Örökkévaló pedig megbánta, hogy királlyá tette Sáult Izrael fölött.

 

Elijáhu és a Báál papjainak próbája

1Királyok 18. fejezet

1. Volt sok idő múlva, lett az Örökkévaló igéje Élijáhúhoz a harmadik évben, mondván: Menj, mutatkozzál Achábnak, hadd adok esőt a föld szí- nére. 2. Ment tehát Élijáhú, hogy mutatkozzék Achábnak; az éhség pedig erős volt Sómrónba.

3. És szólította Acháb Óbadjáhút, ki a ház fölött volt – Óbadjáhú pedig nagyon félte az Örökkévalót; 4. és történt, mikor kiirtotta Ízébel az Örök- kévaló prófétáit, vett Obadjáhú száz prófétát és elrejtette őket, ötven embert egy – egy barlangban és ellátta őket kenyérrel és vízzel – 5. és szólt Acháb Óbadjáhúhoz: Menj az országban mind a forrásokhoz és mind a patakok- hoz, hátha találunk valami füvet, hogy életben tartsunk lovat és öszvért és ki ne fogyjunk a barombó 6. És fölosztották maguk közt az országot, hogy bejárják; Acháb ment az egyik úton egyedül, és Óbadjáhú ment a másik úton egyedül.
7. Midőn Óbadjáhú az útban volt, íme elejébe jött Élijáhú; reáismert, arcra vetette magát és mondta: Te vagy-e az, uram Élijáhú? 8. Mondta neki: Én vagyok! Menj, mondjad uradnak: itt van Élijáhú!

9. És mondta: Mit vétettem, hogy Acháb kezébe akarod adni szolgádat, hogy megöljön engem? 10. Él az Örökkévaló, a te Istened, nincsen nemzet és királyság, ahova nem küldött volna uram, hogy téged keressen, de azt mondták: nincs itt, akkor megeskette azt a királyságot és nemzetet arra, hogy csakugyan nem találnak téged. 11. És most te azt mondod: menj, mondjad uradnak, itt van Élijáhú! 12. És lészen, én majd elmegyek tőled, s az Örökkévaló szelleme elvisz téged, nem tudom hová, én meg odamegyek, hogy tudtára adjam Achábnak a hírt, de ő nem talál téged és megöl engem – pedig szolgád féli az Örökkévalót ifjúkoromtól fogv 13. Hiszen tudtára adták uramnak azt, amit tettem, mikor Ízébel megölte az Örökkévaló prófé- táit? Elrejtettem az Örökkévaló prófétái közül száz embert, ötven ötven embert egy barlangban és elláttam őket kenyérrel és vízzel. 14. És most te azt mondod: menj, mondjad uradnak: itt van Élijáhú, hogy megöljön!

Mondta Élijáhú: Él az Örökkévaló, a seregek ura, ki előtt én álltam, bizony ma mutatkozom

Ment tehát Óbadjahú Acháb elejébe és tudtára adta neki; erre el- ment Acháb Élíjáhú elejébe.

És volt, amint meglátta Acháb Élijáhút, így szólt hozzá Acháb: Te vagy-e az, Izraél megzavarója? 18. Mondta: Nem én zavartam meg Izraélt, hanem te és atyád háza azzal, hogy elhagytátok az Örökkévaló parancsola- tait és jártál a Báalok után. 19. Most pedig küldj el, gyűjtsd hozzám egész Izraélt a Karmel hegyére, meg Báal prófétáit, négyszázötvenet és az Aséra prófétáit, négyszázat, az Ízébel asztalánál evő 20. Ekkor küldött Acháb mind az Izraél fiaihoz, és a Karmel hegyére gyűjtötte a prófétákat.

21. Odalépett Élijáhu az egész néphez és mondta: Meddig akartok ti ugrálni két ágon? Ha az Örökkévaló az Isten, járjatok ő utána, ha pedig a Báal, járjatok ő utána! De nem felelt neki a nép semm 22. Ekkor szólt Élijáhú a néphez: Én egyedül maradtam meg prófétául az Örökkévalónak, a Báal prófétái pedig négyszázötvenen vannak. 23. Adjanak nekünk két tul- kot, válasszák ők maguknak az egyik tulkot, darabolják el ég tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája; én meg elkészítem a másik tulkot, ráteszem a fára, de tüzet nem teszek alája. 24. Akkor szólítsátok a ti istenteknek nevét, én pedig szólítom az Örökkévaló nevét; és lészen, amely isten tűzben felel, az az Isten! Erre felelt az egész nép és mondták: Jól van így!

25. És mondta Élijáhú a Báal prófétáinak: Válasszátok magatoknak az egyik tulkot és készítsétek el elébb ti, mert ti vagytok többen; szólítsátok istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alá. 26. Vették tehát a tulkot, melyet adtak nekik, elkészítették azt és szólították a Báal nevét reggeltől délig, mondván: Oh Báal, hallgass meg minket! De se szó, se válasz. Ekkor ug- rándoztak az oltárra, melyet készített

27. És volt déltájt, kicsúfolta őket Élijáhú és mondta: Kiáltsatok fenn- hangon, mert isten ő, talán beszélni valója, talán akadálya van, talán útja van; hátha alszik, majd fölébred! 28. Erre kiáltottak fennhangon és meg- vagdalták magukat szokásuk szerint kardokkal éa lándzsákkal, míg vér om- lott el raj 29. És volt, mikor elmúlt a dél, prófétáztak a lisztáldozat bemutatása idejéig; de se hang, se válasz, se figyelem.

30. Ekkor mondta Élijáhú az egész népnek: Lépjetek ide hozzám! És odalépett hozzá az egész nép; és helyreállította az Örökkévalónak lerombolt oltárát. 31. Vett Élijáhú tizenkét követ – Jákób fiai törzseinek száma szerint, akihez volt az Örökkévaló igéje, mondván: Izraél legyen a neved – 32. oltárt épített a kövekből az Örökkévaló nevére és az oltár körül csinált mintegy két mértéknyi vetőmagnak helyét. 33. Elrendezte a fát, szétdara- bolta a tulkot és rátette a fá 34. És mondta: Töltsetek meg négy vödröt vízzel és öntsétek az égő áldozatra és a fára. Mondta: tegyétek másodszor. És tették másodszor. Mondta: tegyétek harmadszor. És tették harmadszor.

És folyt a víz az oltár körül; és az árkot is megtöltötte vízz

És volt a lisztáldozat bemutatása idejében, odalépett Élijáhú próféta és mondta: Oh Örökkévaló, Ábrahám, Izsák és Izraél Istene, ma tudassék meg, hogy te vagy Isten Izraélben és hogy én vagyok a szolgád és hogy a te igéd szerint cselekedtem mind e dolgoka 37. Hallgass meg engem, Örök- kévaló, hallgass meg engem, hogy megtudja e nép, hogy te, Örökkévaló, vagy az Isten; hiszen te engedted hátra fordulni szívüket. 38. Erre lehullott tűz az Örökkévalótól és megemésztette az égőáldozatot és a fát, meg a kö- veket és a földet; az árokban levő vizet pedig fölnyalta. 39. Látta az egész nép, arcukra vetették magukat és mondták: Az Örökkévaló az Isten, az Örökkévaló az Isten!

Ekkor mondta nekik Élijáhú: Fogjátok meg a Báal prófétáit, senki se meneküljön közülök! És megfogták őket. És levitte őket Élijáhú a Kísón patakhoz és levágta ott őket.

És mondta Élijáhú Achábnak: Menj föl, egyél és igyál, mert hallom már az eső zúgását

Fölment tehát Acháb, hogy egyék és igyék; Élijáhú pedig fölment a Karmel csúcsára, lehajolt a földre és térdei közé tette az arcát.

És szólt a legényéhez: Menj csak föl, tekints a tenger felé! Fölment, odatekintett és mondta: Nincsen semmi! Mondta: Menj vissza, hétszer.

Volt pedig hetedízben, mondta: Íme, kis felhő, akkora mint egy embernek tenyere, száll föl a tengerből Mondta: Menj föl, szólj Achabhoz: fogass be és menj le, hogy vissza ne tartson az eső!

És volt míg ide meg oda fordult, az ég már is besötétült felhőktől és széltől, és volt nagy eső. Szekérre ült Acháb és elment Jizreélbe.

Az Örökkévaló keze pedig volt Élijáhún: felövezte a derekát és fu- tott Acháb előtt egészen Jizreél felé.

 

Ezékiél szekér-látomása

Jechezkél 1. fejezet

1. Volt a harmincadik évben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén – én pedig a számkivetettség között voltam a Kebár folyó mellett – megnyíl- tak az egek és isteni látomásokat láttam. 2. A hónap ötödikén – Jójákhín király számkivetésének ötödik éve volt – 3. lett az Örökkévaló igéje Jechezkélhez, Búzi fiához, a paphoz, Kaszdím országában, a Kebár folyó mellett, és volt ott rajta az Örökkévaló ke 4. Láttam, íme szélvihar jött északról, nagy felhő egyre czikázó tűzzel és fény körülötte; közepéből pe- dig mintegy csillogó ércz színe, a tűz közepéből. 5. És közepéből négy ál- latnak alakja; és ez az ábrázatjuk: emberalakjuk volt nekik 6. és négy arcza mindegyiknek, és négy szárnya mindegyiküknek; 7. lábaik pedig egyenes lábak, és lábaik talpa olyan, mint borjú lábának a talpa és tündökölnek, mint a simított réznek színe. 8. És emberi kezek szárnyaik alatt négy olda- lukon; és arczaik és szárnyaik mindnégyüknek – 9. szárnyaik egymáshoz voltak fűzve – nem fordultak meg mentükben, mindegyik arczának irányá- ban mentek. 10. Arczuk alakja pedig: ember-arcz és oroszlán-arcz jobbfelől mindnégyüknek és ökör-arcz balfelől mindnégyüknek, és sas-arcz mindnégyüknek. 11. Ilyenek arczaik, szárnyaik pedig különválók felülről, mindegyiknek kettő, a másikhoz fűzve, meg kettő, mely befödte testeiket.

12. Mindegyik arczának irányában mentek; a hova indítja, a szellem, hogy menjenek, oda mennek, nem fordulnak meg mentükbe 13. És az állatok alakja: látszatuk olyan, mint égő tűznek parazsa, olyan mint fáklyák látszata; az mozgott az állatok közt és a tűznek fénye volt és a tűzből villám eredt. 14. És az állatok ide-oda futkostak, olyan mint a villám látszata. 15. És néztem az állatokat, és íme egy-egy kerék a földön az állatok mellett a négy arcz szerint. 16. A kerekek látszata és a művük: olyanok, mint a tarsís színe, és egy alakjuk mindnégyüknek, látszatuk és művük olyan, mintha kerék volna a kereken belül. 17. Négy oldaluk szerint mennek mentükben, nem fordulnak meg mentükben. 18. És talpjaik – azoknak fenségük van és félelmetességük – talpjaik szemekkel telvék köröskörül mind a négyüknek.

És midőn mennek az állatok, mellettük mennek a kerekek, és midőn emelkednek az állatok a földről, emelkednek a kereke 20. A hová indítja a szellem, hogy menjenek, oda mennek, oda indítja a szellem, hogy menje- nek; a kerekek pedig emelkedtek velük együtt, mert az állatok szelleme van a kerekekben. 21. Mikor azok mennek, mennek, és mikor azok állnak, áll- nak, és mikor azok emelkednek a földről, velük együtt emelkednek a kere- kek, mert az állatok szelleme van a kerekekben. 22. És boltozat alakja volt az állatok fejei felett, olyan, mint a félelmetes jégnek színe, kiterjedve feje- ik felett felülről. 23. És a boltozat alatt szárnyaik egyenesen voltak egy- máshoz érve, mindegyiknek kettő, mely befedte őket, mindegyiknek kettő, mely befedte őket, a testeiket. 24. És hallottam szárnyaik hangját, mint nagy vizek hangját, mint a Mindenható hangját, mentükben, tombolás hangját, mint tábor hangját; megálltukban lecsüggesztették szárnyaikat. 25. És hang hallatszott a fejükön levő boltozaton fölül – megálltukban lecsüg- gesztették szárnyaikat. 26. És a fejükön levő boltozaton fölül olyan, mint zafírkőnek a látszata trónnak alakja, és a trón alakján egy alak, mint ember- nek a látszata rajta felülről. 27. Láttam pedig mintegy csillogó ércznek szí- nét; mint tűznek látszatát, melynek kerete van köröskörül, derekának lát- szatán fölül; derekának látszatán alul pedig láttam mintegy tűznek a látsza- tát, és fény volt körülötte: 28. mint a szivárvány látszata, mely a felhőben szokott lenni esőnek napján, olyan volt a fénynek látszata köröskörül. Az az Örökkévaló dicsősége alakjának látszata, Láttam és arczomra borultam és hallottam beszélőnek a hangját.