2. 📖 XV. –A zsidó államrend, kormányzás és politika

Biblia – A nép kormányzása

Biblia

 A nép kormányzása[1]

 

a) Bírák és igazságszolgáltatás[2]

5Mózes 16:18-20.

18. Bírákat[3] és felügyelőket[4] adj magadnak minden kapudban[5], amelyeket az Örökkévaló, a te Istened neked ad, törzseid szerint[6], hogy ítéljék a népet igaz ítélettel[7]. 19. El ne hajlítsd[8] az ítéletet, ne tekints személyt[9] és ne fogadj el megvesztegetést[10], mert a megvesztegetés megvakítja a bölcsek szemét[11] és elferdíti az igaz szavait[12]. 20. Igazságot, igazságot[13] kövess[14], hogy élj[15] és bírd az országot, amelyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked.

 

Felsőbb bíróság[16]

5Mózes 17:8-13.

8. Ha nagyon nehéz[17] lesz előtted valami az ítéletben vér és vér között[18], jog és jog között[19], sérelem és sérelem között[20], ami pörös ügy kapuidban van[21], akkor kelj föl és menj el arra a helyre[22], amelyet az Örökkévaló, a te Istened kiválaszt. 9. Menj oda a levita papokhoz[23] és a bíróhoz[24], aki lesz abban az időben[25], és kérdezd meg őt; és ők tudtodra adják az ítélet szavát. 10. És te cselekedjél a szó szerint, amelyet tudtodra adnak a helyről, amelyet kiválaszt az Örökkévaló; és legyen rá gondod, hogy teljesen úgy cselekedjél, amint tanítanak, 11. a tan szerint, amelyre téged tanítanak, és az ítélet szerint, amelyet kimondanak neked, cselekedjél; ne térj el[26] a szótól, amelyet neked mondanak se jobbra, se balra. 12. És az a férfi, aki rossz szándékkal cselekszik[27], nem hallgatván a papra[28], aki ott áll, hogy szolgálja az Örökkévalót, a te Istenedet, vagy a bíróra, az a férfi haljon meg; és pusztítsd ki a rosszat Izráelből. 13. És az egész nép hallja és féljen és ne cselekedjenek többé rossz szándékkal.

 

b) A király[29]

5Mózes 17:14-20.

  1. Ha bemégy az országba, amelyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked, és elfoglalod azt és lakni fogsz benne és azt mondod: királyt óhajtok tenni magam fölé, mint mind a népek, amelyek körülöttem vannak, 15. bízvást tehetsz[30] magad fölé királyt, azt akit az Örökkévaló, a te Istened kiválaszt[31]; testvéreid közül tégy magad fölé királyt, nem tehetsz magad fölé idegen[32] férfit, aki nem testvéred. 16. Csak ne szerezzen magának sok lovat[33] és ne térítse vissza a népet Egyiptomba[34], azért hogy szaporítsa a lovakat[35]; mert az Örökkévaló azt mondta nektek: ne térjetek többé vissza ezen az úton. 17. És ne tartson sok feleséget, hogy a szíve el ne térjen[36]; és ne szerezzen magának nagyon sok ezüstöt és aranyat[37]. 18. És lesz, hogy midőn ül királyi trónján, írja le magának e tan másolatát[38] egy könyvbe, abból, amely a levita papok[39] előtt van, 19. és legyen mindig vele és olvasson benne élete minden napján[40], hogy megtanulja félni az Örökkévalót, az ő Istenét, hogy megtartsa e tan minden szavát és e törvényeket[41], hogy teljesítse, 20. nehogy szíve fölülemelkedjék[42] testvérein[43] és hogy el ne térjen a parancsolattól[44] se jobbra se balra; hogy hosszú életű legyen[45] uralmában ő és fiai Izráel közepette.

 

törvényfa

 

[1] Ez a rész intézkedéseket tartalmaz a bírák, a király, a papok és a próféták felől, akik mind a héber állam tisztviselői, illetve szellemi vezérei.

[2] Intézkedni kell a rendezett polgári közigazgatás dolgában. Az igazságszolgáltatás legyen független, könnyen elérhető és teljesen pártatlan; v. ö. 2Krónikák 19:5-11.

[3] Bírákat. Helyi világi tisztviselők, akik ítéletet hoznak.

[4] felügyelőket. Vagy: „tisztviselőket” (Az Imit régi fordítása); héberül: sotrim; lásd 1:15.

[5] minden kapudban. Vagy: „az összes kapuidban”. A törvényszéki tárgyalások rendesen a város kapuiban folytak le.

[6] törzseid szerint. Azaz, minden törzsnek saját városában.

[7] igaz ítélettel. A bírák legyenek hozzáértők és pártatlanok és ne válasszák őket társadalmi vagy családi okokból; lásd 1:13.

[8] El ne hajlítsd. Ezek a parancsok egyesszámban vannak, mintha egyenként szólnának minden bírónak (Ibn Ezra). Vö. 2Mózes 23:6.

[9] ne tekints személyt. Az Imit régi fordítása: „ne ismerj tekintélyt”. A héber szólásmód azt jelenti, ne légy részrehajló; vö. 3Mózes 19:15. Teljes becsületességgel kell az ügyet meghallgatni, akár kicsiny, akár nagy összegről van szó, a peres fél akár szegény, akár gazdag (Szánhedrin 8a.). A rabbik azonban elrendelték, hogy kivételt kell tenni az árva esetében, akinek ügyét elsősorban kell meghallgatni; azután az özvegyét; továbbá egy nő ügyét előbb kell meghallgatni, mint egy férfiét (Sulchán Áruch, Chosen Mispát 15:2.). A bíró mindenkit türelemmel és udvariasan hallgasson meg. Óvakodnia kell attól a kísértéstől, hogy igazságtalan ítéletet mondjon a szegény iránti szánalomból. „A bíró ne mondja: Ez az ember szegény, ellenfele gazdag és az utóbbinak kötelessége rajta bajában segíteni. Tehát a gazdag ellen fogok dönteni és így segítek a szegényen, anélkül, hogy alamizsnát kelljen elfogadnia. Azt se mondja a bíró: Hogyan szégyenítsem meg a gazdagot egy ilyen kis összeg miatt. Az ő javára fogok dönteni, de azután megmondom neki, hogy ajándékozza oda az összeget a szegénynek.” (Szifrá 3Mózes 19:15.) Lásd 2Mózes 23:3.

[10] megvesztegetést. Vagy: „ajándékot”. A bírónak tilos bármiféle ajándékot elfogadni; lásd 27:25. Keleten igazságos bírónak tartották azt, aki csak attól a féltől fogadott el ajándékot, akinek igaza volt, a zsidó hagyomány szerint még ilyen esetben sem fogadhat el a bíró ajándékot (Szifré).

[11] megvakítja a bölcsek szemét. A tények és mellékkörülmények tekintetében, s a bíró végül mégis akaratán kívül az ajándékozó félnek fog igazat adni (Kötubot 105a-b.).

[12] az igazak szavait. Azokét, akik különben igazságosak volnának. Deutsch hozzáfűzi magyarázatul: „értsd: a bírák szavait, akiknek igazaknak kell lenniök”. Egyesek a „szavai” helyett „pöreit” fordítanak. Eszerint azt jelentené ez a kitétel, hogy a megvesztegetés eredményeként annak a kárára dől el a pör, akinek igaza van.

[13] Igazságot, igazságot. Vagy: „ami mindenesetre igazságos”, vagy „igazságot, csak igazságot”. Héberül: cedek cedek tirdof. Az „igazság” szó megkettőzése a leghatásosabban hangsúlyozza az igazságosság magasztos kötelességét. „Igazságot, akár hasznodra vagy károdra szolgál, akár szóban vagy cselekedetben, akár zsidóval vagy nem-zsidóval szemben” (Bachja ben Aser). Egy chászid rabbi mondotta, hogy ez a felszólítás: „igazságot, igazságot” magában foglalja ezt is: „Ne használj igazságtalan eszközöket, hogy biztosítsd az igazság győzelmét” – mély értelmű szavak ezek. Az ember nehezen érti meg, hogy az igazság elég erős és elég magasztos ahhoz, hogy győzedelmeskedjen az igazságtalanság fölött segítség nélkül is. A próféták szemében az igazság isteni, ellenállhatatlan erő. Jesájánál például a hqdx szó kettős értelmű: „igazság” és „győzelem”, azaz, az igazság győzelmét jelenti a földön.

[14] igazságot kövess. Ezt a szenvedélyes kifejezést a Tóra emberséges törvényhozása alapgondolatának tekinthetjük és benne tükröződik vissza a zsidó lélek vágyakozása a szociális igazságosság után. Ugyanezt a vágyat juttatják kifejezésre Izráel prófétái, zsoltárosai és bölcsei. „Hadd hömpölyögjön mint a víz a jog s az igazság, mint a tartós patak” kiált fel Ámósz (5:24.). Az igazság nem az egyetlen etikai tulajdonság, amelyet Isten az embertől kíván, hanem a legmagasabb rendű tulajdonság. „Igazság és jog trónod talapzata” mondja a zsoltáros (89:15.); ezen nyugszik a monoteizmus gondolata.

Meg kell jegyezni, hogy az igazság eszméje a héber gondolkodásban egészen más, mint a görögben. Platon Köztársaságában, például, a társadalom harmonikus berendezését jelenti, aminek következménye, hogy minden emberi szeg megtalálja a számára alkalmas lyukat, úgyhogy akik alacsonyrendű munkát végeznek, legyenek megelégedve, hogy ezt felsőbbségük köteles szolgálatában végezhetik. Kiemeli az emberi természet egyenlőtlenségét, míg a héber felfogás az igazságról az egyenlőséget hangsúlyozza. Ha meg akarjuk érteni az igazság eszméjét Izráelben, arra kell mindíg gondolnunk, hogy az ember Isten képére van teremtve, hogy minden emberi lényben van egy isteni szikra és hogy minden egyes emberi élet szent és nagy érték. Tehát az emberrel nem lehet úgy bánni, mint egy árucikkel, mint személyiséget kell kezelni; és mint személyiség minden emberi lény jogosan igényt tarthat az életre, a megbecsülésre és munkája gyümölcsére. Az igazság a tisztelettől áthatott megbecsülése mások személyiségének és elidegeníthetetlen jogainak; épígy az igazságtalanság legszembetűnőbb megsértése mások egyéniségének (F. Adler). A zsidóság azt követeli, hogy az emberi személyiséget tisztelni kell minden emberi lényben; a pogány hadifogoly nőben, a bűnösben, sőt még a törvényszék által halálra ítéltben is. A gonosztevőre kiszabott korbácsütéseket szigorúan korlátozni kell, nehogy megbecstelenítsd testvéredet (25:3.); és ha megérdemelte, hogy akasztófa-halálra ítéljék, emberi méltóságát még mindíg tisztelni kell: testét nem szabad éjjelen át az akasztófán hagyni, hanem el kell temetni még azon a napon (21:23.).

Láthatjuk tehát, hogy míg Görögországban az igazság eszméje a harmóniával rokon, a hébereknél a szentséggel rokon.

Jesája (5:16.) kijelentése minden időkre szól „A szent Isten megszenteltetik az igazság által”. Összefoglalva, ahol nincs igazság, ahol nem tudják helyesen és igazán értékelni minden emberi lénynek, mint az igazság Istene alkotásának emberi jogait, ott a vallás megtagadását látjuk. Az elnyomót, aki másokon tipor, különösen az olyanokon, mint az árva és az idegen, aki képtelen arra, hogy védje magát, azt a Biblia Isten és az ember ellenségének tekinti. Az igazságtalanság és az elnyomás teljes eltűnése a Rós Hasáná „semóne eszré”-jében úgy szerepel, mint az ember történelmének végcélja és egyjelentésű Isten királyságának megvalósulásával a földön.

Azonban az igazság több, mint tartózkodás attól, hogy rosszat tegyünk embertársainkkal. „És lészen az igazságnak műve béke és az igazság munkája békesség és biztonság mindörökre” (Jesájá 32:17.). Ez pozitív fogalom és magában foglalja az irgalmasságot, az emberszeretetet és minden olyan törekvést, ami mások számára a legmagasztosabb és a legjobb.

Amint a Szentírásban az emet-et („igazság”) rendesen megelőzi a „szeretet” (cheszed vöemet) figyelmeztetve bennünket arra, hogy az igazságot szeretettel kell kimondani, épúgy a cedek szó mellett is, – amit szintén „igazság”-gal fordítunk, – ott van a „szeretet” (cheszed) mint szinonimája, annak kifejezésére, hogy a szigorú igazság végrehajtását enyhítse a szeretet, a szánalom és az emberiesség. „Cselekedjél igazságosan és szeresd a könyörületet” (Michá 6:8.); így foglalja össze a próféta emberi kötelességeinket embertársainkkal szemben. A világ nem állhatna fenn, ha a legszigorúbb igazság (midát hádin) kormányozná, – mondják a rabbik; ezért Isten az ő gyermekeit irgalommal (midát háráchámim) enyhített igazsággal ítéli meg (Bréait rábá 12:15.). Mivel az igazságot (cödáká) ilyen értelemben fogta fel a zsidóság, természetes, hogy a későbbi héberben ugyanez a szó jelenti a „jótékonyság”-ot is.

Az igazság nincs korlátozva az egyének közötti viszonyra sem. Kiterjed az emberi csoportok közötti viszonyra és érvényes a szegény követelései tekintetében a gazdaggal szemben, a segítségre szorulóéra a segíteni tudóval szemben. És amint van szociális igazság, amely megszabja az egyes társadalmi osztályok kölcsönös kötelességeit, épúgy van nemzetközi igazság, amely megköveteli a tiszteletet minden nemzet iránt és hirdeti, hogy egy néptől sem szabad elrabolni nemzeti életét vagy területét, nyelvét vagy szellemi örökségét. Az igazságnak ez a tágasabb felfogása kell majd, hogy áthassa az eljövendő igazi „Népszövetséget”. „Nem tudom, van-e tudomásuk róla, hogy a nemzetek szövetsége egy nagy zsidó próféta, Jesája látomása volt 3000 évvel ezelőtt” (I. C. Smuts); Jesájá 2:1-4.

„A világ a zsidóknak köszöni felfogását az igazságról”, mondja egy amerikai jogász. „Isten megadta nekik a képességet, hogy az örökké változó dolgokon keresztül meglássák a dolgokat, amelyek nem változnak. Ha ennek a jelentőségét és nagyszerűségét összehasonlítjuk minden más népnek minden más győzelmével, jelentéktelenné válnak azok.”

[15] hogy élj. A pártatlan igazságszolgáltatás egyik feltétele Izráel létének, mint nemzetnek. Tanítóink, az elsőtől az utolsóig az igazság gyakorlásának megváltozását a nemzeti hanyatlás legveszedelmesebb jelének tekintik. „Az arra alkalmas bírák megválasztásával megérdemelte Izráel az életet és ez eredményezte, hogy békésen élhetett országában” (Rási a Szifré alapján).

[16] Ez nem volt fellebbviteli bíróság, hanem egy felsőbb bíróság a központi szentélyben. Olyan ügyekben ítélkezett, amelyek nagyon nehezek voltak a helyi bíróságok számára. Egy ilyen bíróságot említ 2Krónikák 19:8. s köv. A zsidó hagyomány, a Talmud és Josephus is bizonyítják, hogy egy ilyen bíróság állandóan működött Mózes korától a zsidó állam elpusztulásáig, sőt még azon túl is. A mai időszámítás első századában a jeruzsálemi Szanhedrin hozta a törvényeket és működött mint a legmagasabbfokú bíróság. Hetven tagból állt az elnöklő tisztviselőn kívül, aki rendesen a főpap volt. Vidéki városokban voltak kisebb, huszonhárom tagból álló Szanhedrinek.

[17] nagyon nehéz. Az Imit régi fordítása: „eldöntetlen”. Deutsch: „ismeretlen”; l. még 1Mózes 18:14.

[18] vér és vér között. Hogy a megölés szándékos vagy véletlen volt (Biur).

[19] jog és jog között. Vitás esetek vagyonjogi kérdésekben.

[20] sérelem és sérelem között. Olyan ügyek, midőn testi sérelem történt és a kár nagyságát nehéz megállapítani.

[21] ami pörös ügy kapuidban van. Ha a helyi bírák között nézeteltérés van (Rási).

[22] arra a helyre. Lásd 12:5.

[23] a levita papokhoz. Azaz, a papokhoz, akik Levi törzséből származnak.

[24] a bíróhoz. Héberül: sofét; a központi szentély bíróságának fejéhez. (L. még Jövámot 49b., Szotá 45a.)

[25] abban az időben. Még ha kisebb tekintélye van is, mint elődeinek, köteles vagy határozatát elfogadni. Csakis saját korod bírája lehet a te bírád (Rási, Szifré és Rós Hásáná 25b. alapján); lásd 19:17.

[26] ne térj el. „Még ha – véleményed szerint – azt mondják, hogy a jobb az bal és a bal az jobb, hallgass reájuk” (Szifré).

[27] aki rossz szándékkal cselekszik. E bíróság határozatának feltétlenül engedelmeskedni kell. Az engedelmesség megtagadása a teokrátikus felfogás mellett egyértelmű volna a lázadással az alkotmány ellen és halállal büntetendő. A hagyomány úgy magyarázza ezt a verset, hogy olyan bíróra (zákén mámré) vonatkozik, aki nem engedelmeskedett a felső bíróságnak (Szánhedrin 86b.).

[28] a papra. A bíróság egyházi fejére.

[29] Ezek a versek intézkednek a király választásáról, tulajdonságairól és kötelességeiről. Helyes, hogy legyen király, de izraelita születésűnek kell lennie és alkotmányos uralkodó legyen, aki a Tóra törvényei szerint kormányoz. Ne legyen állandó lovassága, hogy hatalma alá hajthassa a népet és ne tartson háremet; ő maga is tanulmányozza és tartsa meg az ország törvényeit.

[30] bízvást tehetsz. Az Imit régi fordítása: „Szabad tenned”. Deutsch: „Rendelni rendelhetsz”. Nem rendeli el a monarchiát, mint a bíróság felállítását, hanem csak megengedi. Ez magyarázza meg, hogy lehetséges a fellépés a király választása ellen, lásd 1Sámuel 8.

[31] kiválaszt. A király Isten választottja legyen; vö. 1Sámuel 10:24: „Látjátok ezt, akit kiválasztott az Örökkévaló”. Isten az ő választását az illető kor prófétája által tudatta.

[32] idegen. A második templom idejében a rómaiak Heródest és rokonait, akik edómita származásúak voltak, segítették Júdea trónjára. Midőn az egyik herodiánus király, I. Agrippa olvasta ezt a verset a templom udvarában az elengedés évének végén, „könnyekre fakadt, mert méltatlannak ítélte magát a királyi trónra idegen származása miatt. Erre a nép ezekkel a szavakkal vigasztalta: „Te a mi testvérünk vagy” (Szotá 41a.).

[33] ne szerezzen magának sok lovat. Háborúra. Nem volt kívánatos, hogy harcias hajlamú legyen. „A régi királyok lovainak száma arányban volt katonáinak számával és hadi erejének mértéke volt lovainak száma” (Radin).

[34] ne térítse vissza a népet Egyiptomba. Vö. 2Mózes 13:17., 14:13. és 4Mózes 14:3.; lásd 28:68.

[35] szaporítsa a lovakat. L. 1Királyok 10:28.

[36] szíve el ne térjen. Bálványimádás felé, mint Salamoné (1Királyok 11:4. s köv.). A háremélet haszontalan volta, rossz hatásai és cselszövevényei ismeretesek minden keleti udvar történetében.

[37] ezüstöt és aranyat. Ez a figyelmeztetés szükséges, hogy megvédje a népet egy despota uralkodó kizsákmányolása ellen.

[38] e tan másolatát. Héberül: misné háTorá házot. A LXX „Deuteronomion”-t fordít, ami azt jelentené, hogy csak 5Mózes könyvét kell leírnia a királynak. Ez téves értelmezés. Az egész Tórát le kellett másolnia.

A Talmud szerint a Tórának két másolata volt a király birtokában. Az egyiket a kincstárában őriztette, a másikat pedig mindíg magával hordozta (Szánhedrin 21b.), „épúgy, mint ahogy a mai köztársaságokban az elnök hivatali asztalán ott van az alkotmány” (Junker). Jósia király koronázásakor a kezébe adták „a bizonyságot” (twd[h, a hagyományos magyarázat szerint ezen a Tórát kell érteni; lehetne esetleg a két kőtáblára gondolni). (2Krónikák 23:11.) Az angol király koronázása alkalmával átadják neki a Bibliát a következő szavak kíséretében: „Megajándékozunk ezzel a könyvvel, a legértékesebbel, amit a világ nyujthat. Ebben van bölcsesség, ez a királyi törvény, ezek Isten élő szavai”.

[39] a levita papok. Őrzői a tannak, amelyet ott őriztek a szövetség ládája mellett; lásd 5Mózes 31:26. A király példányát erről kellett lemásolni.

[40] élete minden napján. Ez legyen útmutatója, folytonos elmélkedésének tárgya és mindennapi életének irányítója; Jósuá 1:8; Zsoltárok 1:2.

[41] e törvényeket. Vagy: „különösen e törvényeket” (König). Valahányszor Izráel valamelyik királya lerázta magáról a Tóra igáját és nem követte az igazságosság szabályait, előtérbe kerültek a keleti despota uralomnak gonoszságai. Kegyetlenség, érzéketlenség a gyengék és szegények sorsa iránt, fösvénység, korrupció és zűrzavar minden közügyben. Épp ezek a bűnök, amelyek ellen Izráel igazi prófétái folyton küzdöttek (Harper).

[42] nehogy szíve fölülemelkedjék. „Ha az elbizakodottságot elítéljük még a királynál is, mennél inkább megvetendő bűn az egy közönséges halandónál” (Náchmánidász).

[43] testvérein. Az izraelita király előtt alattvalói „testvérei” voltak.

[44] a parancsolattól. A királyról és kötelességeiről szóló parancstól.

[45] hogy hosszú életű legyen. A király hűsége a Tórához és a királyságra vonatkozó parancsolataihoz megerősíti trónját és biztosítja azt gyermekei számára.

  • Küldés emailben

Fejezetek