Bevezetés
כִּי יִתֵּן אִישׁ אֶל רֵעֵהוּ כֶּסֶף אוֹ כֵלִים לִשְׁמֹר וְגֻנַּב מִבֵּית הָאִישׁ, אִם יִמָּצֵא הַגַּנָּב יְשַׁלֵּם שְׁנָיִם. אִם לֹא יִמָּצֵא הַגַּנָּב וְנִקְרַב בַּעַל הַבַּיִת אֶל הָאֱלֹהִים, אִם לֹא שָׁלַח יָדוֹ בִּמְלֶאכֶת רֵעֵהוּ. עַל כָּל דְּבַר פֶּשַׁע עַל שׁוֹר עַל חֲמוֹר עַל שֶׂה עַל שַׂלְמָה עַל כָּל אֲבֵדָה אֲשֶׁר יֹאמַר כִּי הוּא זֶה עַד הָאֱלֹהִים יָבֹא דְּבַר שְׁנֵיהֶם, אֲשֶׁר יַרְשִׁיעֻן אֱלֹהִים יְשַׁלֵּם שְׁנַיִם לְרֵעֵהוּ. (שמות כב, ו–ח)
כִּי יִגְנֹב אִישׁ שׁוֹר אוֹ שֶׂה וּטְבָחוֹ אוֹ מְכָרוֹ, חֲמִשָּׁה בָקָר יְשַׁלֵּם תַּחַת הַשּׁוֹר וְאַרְבַּע צֹאן תַּחַת הַשֶּׂה. (שם כא, לז)
„Ha valaki őrizetbe ad felebarátjához pénzt vagy edényeket, és ellopták annak a férfiúnak a házából, ha megtalálják a tolvajt, az fizessen kétszereset. Ha pedig nem találják meg a tolvajt, akkor lépjen a ház gazdája a bíró elé, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátjának tulajdona után. Minden hűtlenségi ügyben, akár ökörről, akár szamárról, juhról vagy ruházatról van szó, akár elveszett tárgyról, amelyről kijelenti, hogy ez az, a bíró elé kerüljön kettejük ügye; akit elítél a bíró, kétszereset fizessen felebarátjának.”
(2Mózes 22:6–8.)
„Ha valaki ökröt lop vagy juhot, és levágja vagy eladja: öt szarvasmarhát fizessen az ökörért, és négy anyajuhot a juhért.”
(Uo. 21:37.)
A Tóra kimondja, hogy ha valaki valamilyen letétet vesz át ingyenes megőrzésre, az – tehát a letéteményes vagy megőrző – köteles azt a letétbe helyezőnek – avagy megbízónak – visszaszolgáltatni. Ha a letét elvész vagy ellopják, a megőrzőnek lehetősége van esküt tenni arra, hogy nem volt hanyag a letét őrzésében. Ezáltal kivonja magát a megbízó iránti kártérítési kötelezettség alól, hacsak be nem bizonyosodik, hogy ő maga tulajdonította el a letétet vagy hanyagsága folytán veszett el.
Ennek a kérdéskörnek az egyik legfontosabb témája az ellopott letét tulajdonjogához kapcsolódik. Ha a megőrző úgy dönt, hogy nem tesz esküt, hanem kárpótolja a letétbe helyezőt, ezután a tárgy jogos tulajdonosának tekintendő-e? Ha igen: amikor a tolvajt elfogják, a letéteményesnek kell, hogy visszaadja a letétet, a lopásért kifizetendő bírsággal együtt. Ellenben, ha továbbra is a letétbe helyező tulajdona a letét, az elveszett holmi előkerülésekor azt ő kapja meg, és kárpótolnia kell a letéteményest.
Ugyanezen kérdések felmerülnek a fizetett őrzőt és a kölcsönvevőt illetően is, azokban az esetekben, amikor eskütétel útján lehetőségük van elkerülni kártérítés fizetését.
Ezeknek a problémáknak a megoldásai és a velük kapcsolatos kérdéskörök a Talmud alábbi két lapjának fő témái.
