17. fejezet
Közel van hozzánk…
Azok alapján amiket eddig elmondtunk[1] érthetővé válik az Írásvers, miszerint „igen közel van hozzád ez az ige; a szádban és a szívedben, hogy megtegyed!”[2]. Első látásra ugyanaz, hogy „szívedben van” azaz Isten szeretete könnyen elérhető az általunk tapasztalattal nem egyezik (ezzel szemben[3] pedig a Tóra örökérvényű). A gyakorlatban egyáltalán „nincs közel” vagyis nem könnyű elfordítani a szív vonzódását a világi élvezetektől Isten igazi szeretete felé. Ahogy ezt a Talmud is kimondja: „Hát az istenfélelem csekélység?!”[4] hát még Isten szeretete[5]. Bölcseink még azt is hozzátették, hogy csupán a cádikok azok, akik uralkodni képesek szívükön[6] a Tóra pedig a többséghez szól, akik nem cádikok.
Azonban a magyarázat az, hogy az említett írásvers csupán a „teljesítésre” motiváló szeretetről beszél[7], ami a szív akarata (röutádölibá) a szív legmélyén – ha nem is nyílt lángoló szeretet, de elvezetheti az embert a parancsolatok betartásához. Ez pedig valóban „igen közel van”, és könnyen elérhető mindenki számára, akinek esze van. Mivel a szívvel ellentétben az elme mindenki számára kontrollálható; az ember arra koncentrálhat, amire akar. Így, ha belegondolunk Isten végtelen nagyságába – ez szinte automatikusan legalább az agyban olyan szeretetet szül Isten iránt[8], amely ragaszkodást vált ki az Ő Tórája és parancsolatainak teljesítése iránt.
Ez a micvák gyakorlata pedig maga az ember illetve teremtése célja[9], hiszen írva van „Tartsd meg tehát a parancsolatokat… amelyeket ma parancsolok neked, hogy megtegyed!”[10]; a „ma” kifejezetten a cselekvés világára utal, míg „holnap”…[11] ahogy azt máshelyütt elmondja.
* * *
Az elme pedig, természeténél és születésénél fogva uralja a szív bal oldalát, no meg a szájat és a többi cselekvő testrészt[12] – kivéve azoknál, akik teljesen rosszak (rásá), ahogy azt Bölcseink megállapították: „a rosszak szívük birtokában (vagyis uralma alatt) vannak”, és egyáltalán nem uralkodnak szívük felett[13]. Ez maga a büntetés nagy és hatalmas vétkeik miatt. Azonban a fenti „közel van…” idézet nem róluk szól, mivel a Tóra nem beszél azokról az erkölcsi halottakról, akiket „életükben halottaknak neveznek”[14].
S valóban, ezek a rosszak nem képesek elkezdeni Istent szolgálni, anélkül, hogy először a múltra vonatkozólag meg nem térnének, és össze nem törnék a bűneik által keletkezettklipákat, amelyek elválasztó függönyt és vaskerítést alkotnak, elválasztva őket mennybeli atyjuktól[15]. Ez a megtérés és a klipák megtörése pedig a szív megtörésével és lélek vétkei miatti kesergésével kell, hogy történjék, ahogy azt a Zohár mondja[16] arra a zsoltárversre, hogy „Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes szívet…”[17], hogy a megtört szív által megtörik a szitrá áchrá tisztátalan szelleme (lásd uo. Pársát Pinchász, 240. oldal és Pársát Vájikrá 8. és 5a. oldal és Rabbi Mose Zacuto kommentárja uo.).
Ez az ún. „alsó megtérés”[18] szintje (tösuvá tátáá), amellyel az alsó ה a hé betű Isten nevében felemeltetik elesettségéből, a klipák rossz karmaiból[19], ami az isteni Sechiná száműzetésének (gálut háSechiná) titka, ahogy azt Bölcseink tanítják: „Amikor Edomba száműzték őket – a Sechiná is velük ment”[20]. Eszerint, amikor egy ember úgy viselkedik, mint Edom[21], ezzel lealacsonyítja az isteni szikrát, ami a nefes, ruách és nesámá éltetője, amelyek be vannak öltözve a szíve baloldalán található, a klipából származó ösztönlélekbe, amely uralkodik rajta, amíg az ember rossz, uralván az ún. „kis város”-t olyannyira, hogy anefes, ruách és nesámá lelkének három ismérve száműzetésben van nála.
Azonban, amikor megtörik benne szíve, és a tisztátalan szellem és a szitrá áchrá megtörésével szétszóródik a rossz[22] – akkor felemelkedik elesettségéből Isten nevének hé-betűje és egyenesen áll, ahogy ennek magyarázata máshol megtalálható[23].
[1] Vagyis, hogy még az olyan embernél is, aki csak nem igazán érezhető Istenszeretet képes kelteni magában, számára ez is elég a micvák megtartásához.
[2] 5Mózes 30:14. RSZ mottóként idézi ezt az Írásverset a Tánjá címlapján, ezzel is hangsúlyozva fontosságát (lásd még Résit Chochmá, Sáár Hákdusá, a 4. fejezet végén).
[3] Ezt maga RSZ teszi zárójelbe. Lényege: mivel a Tóra mondanivalója örök, időtlen és megállapításai minden korban érvényesek, ezért a „közel van”, tórai vers számunkra is elérhető kell, hogy legyen. Maga a megállapítás (nem szó szerinti) alapja: Maimonidész,Hilchot Jöszodé Hátorá 9:1. Lásd Tánjá 25. fejezet, ahol RSZ prófétai idézettel támasztja alá a tézist: „…Istenünk igéje örökké fennmarad” (Jesája 40:8.).
[4] A Talmud (Bráchot 33b.) ezzel a kérdéssel kommentálja az írásverset, mely szerint Isten „mindössze” Istenfélelmet kér az embertől (5Mózes 10:2.). Hát ez csekélység? Ez az idézet arra utal, hogy a Talmud még Mózes nemzedékére sem fogadja el azt, hogy Isten félelme csekélység volna csupán (a lubavicsi rebbe).
[5] Steinsaltz szerint ez azért „hát még”, mert az istenfélelem önmagában passzív dolog, ami nem követel olyan erőfeszítést, mint Isten aktív szeretete.
[6] Midrás, Börésit rábá 34:10., 67:8.
[7] RSZ különbséget tesz a gyakorlati cselekvésre vezető és a lángoló meggyőződés között (Steinsaltz).
[8] Steinsaltz hasonlata: az ember képes koncentrálni olyan dologra, ami természeténél fogva nem nagyon vonzza őt; így van pl. annál, aki mindennapi munkájában olyasmivel foglalkoztatja elméjét, ami nem érdekli őt különösebben.
[9] Prédikátor 12:13. alapján.
[10] 5Mózes 7:11.
[11] „Holnap” – kapja a jutalmat (Éruvin 22a.).
[12] Ezek a cselekvő testrészek (szó szerint „a tett eszközei”), nem működnek automatikusan, önmaguktól, hanem csak akkor és úgy, ahogy az agy utasítja őket.
[13] Börésit rábá uo. Aki eléri a rossznak egy bizonyos fokozatát, az nem tud uralkodni rossz ösztönein, vagyis ösztönei uralkodnak rajta. A bénoni, még ha a szíve nincs is teljesen uralmában (nem úgy, mint a cádik), mivel nem képes gondolataiból érezhető istenszeretet szülni, valamennyire (amennyire az a cselekvést, beszédet és gondolatot érinti) képes a szívén uralkodni. Nem így a rásá, aki egyáltalán nem képes a szíve fölött uralkodni, és így ő szíve uralma alatt van.
[14] A kifejezés talmudi (Bráchot 18b.). Értelme, hogy ezek az emberek már életükben elnyerik büntetésüket, azzal, hogy „pokol az életük”, mivel nem képesek változtatni magukon, Istenhez közel kerülni.
[15] Lásd Jesájá 59:2.
[16] 2:108a.
[17] Zsoltárok 51:19.
[18] Kabbalisztikus fogalom, amely különbséget tesz a megtérés különböző szintjei és indítékai között. Lásd Fogalmak.
[19] Amikor a zsidó ember vétkezik, a lelkében lévő isteni szikra leesik piedesztáljáról és – úgymond – a rossz hatása alá kerül, vagyis messze kerül isteni eredetétől, és alárendeltetik a klipáknak.
[20] Bámidbár rábá 7:10. A zsidó felfogás egyik alaptétele, hogy Isten maga is száműzetésben van, a zsidó néppel együtt, vagyis, úgymond Ő is elszenvedi a gálut minden kínját. RSZ ezt itt a zsidó ember személyes szellemi száműzetésére vonatkoztatja.
[21] Edom itt a megtestesült rossz szimbóluma (Mindel). Ha egy zsidó nem viselkedik zsidó módra, az olyan mintha Edommal, vagy Izmáellel azonosulna (Steinsaltz).
[22] A Zsoltárok 92:10. alapján, ahol a mondat vége „Szétszóródnak a rosszat tevők”, ami a klipák elnevezése (Chálámis).
[23] Lásd a 24. fejezet végét.
