Ádir Hú – “hatalmas ő”: alfabetikus sorrendben íródott ima a –>Hágádában. Fő fohász, hogy Isten még napjainkban építse fel a Szentélyt. Nevét a két első szaváról kapta.

Ádmor – három szó kezdőbetűjéből – ÁDonénu,MOrénu, vRábénu – összevont rövidités. A szavak jelentése: Urunk, Tanítónk, Mesterünk. A hászid rebbe, –>cádik elnevezése.

Áfikoman – (arameus): utóétel. A –>pészachi Széderen a vacsora befejezéseként elfogyasztott, külön erre a célra félretett, pászkát nevezik így.  Ezután már nem szokás semmit sem fogyasztani.

Ágádá – “monda, legenda”: a –>Talmud és a későbbi vallási irodalom elbeszélő, legendás, nevelő szándékú részei.

Álénu – mindennapi és ünnepi imádságok befejező része.

Alija – (héber): “felmenetel”. 1) A zsidók visszatérése, bevándorlása Izraelbe. 2) a –>Tóra elé járulás a zsinagógában

Álmáná – “özvegy”: egy olyan asszony, akinek férje meghalt.

Ámen – “igy igaz”, “vajha így lenne”: ez a szó sokszor fordul elő a Szentírásban. Ott áldásra vagy átokra felelik. “És felelt a nép és azt mondta – ámen” (5 Móz 27, 15)

Amoriták – “értelmezők”, “tolmácsok”: mintegy 3000 törvénytudó az i.sz. 3-5. sz-ban, akik folytatták a tánnaiták munkáját, értelmezték azok megállapításait, megvitatták, arameus nyelvre fordították.

Ámud – alacsony pulpitus a –>bimá és a frigyszekrény között az –>áskenázi zsinagógákban. Általában alacsonyabb, és a következő versszak iránti tiszteletet fejezi ki: “A mélységből kiáltok Hozzád, Uram” (Zsoltárok 130:1., Bráchot 10b.) Az istentiszteletet az ámud-ról vezetik, a Tórát a bimá-n olvassák. A –>szefárd zsinagógákban az egész istentiszteletet a bimá-ról vezetik.

Árává – (héber): fűzfaág, a szukkoti csokor negyedik alkotóeleme

Ári – rabbi Jicchák Lurijá, a 16. században Cfáton élt nagy –>kabalista nevének rövidítése, ami mellesleg héberül “oroszlánt” jelent.

Askenáz – így hívják azokat a zsidókat, akik Németországból származtak el, illetve az egykor Németországban felvett vallási szokásokat, rítust követik. Ez a rítus sokban eltér az ún. szefárd rítustól.

Ávodá – szó szerint: munka. Eredetileg a Szentélyben végzett áldozati szertartások elnevezése, később az imát, majd az istentisztelet minden formáját is jelentette.

Ávráhám ben Ávráhám – “Ábráhám fia “: ezt a nevet adják a zsidó hitre tértnek (l. Gér)