Hábád – l. Chábád

Háftárá – “felmentés”, “zárszó”: a Tóra-olvasást befejező prófétai fejezet,

Hágádá – elbeszélés: a –>peszáchi Széder-est forgatókönyve, elbeszélés-gyűjteménye. Egyes részek már a –>Misnában is megtalálhatók. A legelterjedtebb zsidó könyvek egyike. Híressé vált az Omzsa Hágádá, a magyar Kaufman Hágádá.

Háláchá – A háláchá a zsidó törvény általános megnevezése: magában foglalja a mértékadó végső döntéseket éppúgy, mint a legspecifikusabb kérdéseket. Mindenekelőtt az Írott és a Szóbeli Tórában szereplő bibliai jogszabályokkal és parancsolatokkal foglalkozik, ezenkívül a rabbinikus törvénykezéssel és jogalkotással, beleértve a vallási bírósági döntéseket, amelyeket az idők folyamán a nagy rabbinikus tudósok responsumok és kommentárok formájába öntöttek. Mindez mérvadó alappal és törvényi precedensekkel szolgál a vallási törvénykezés folyamatos működéséhez. A “háláchá” szó azt jelenti: “járt út”. A háláchá nem elmélet, hanem gyakorlat. A háláchá nem filozófia, hanem jog. Bár a hit alapján fejlődött ki, a hangsúlyt a cselekvésre helyezi. A háláchá a parancsolatok – –>micvot (micvák) – minden helyzetnek és körülménynek megfelelő alkalmazásával foglalkozik. (A bibliai eredetű micvák megváltoztathatatlanok. A rabbinikus eredetűek bizonyos körülmények és feltételek között módosíthatók tekintélyes és erre felhatalmazott rabbik által.) A háláchá elkötelezett magatartást kíván. Az etikai kötelességekkel és a vallási engedelmességgel foglalkozik.

Hanuka – L. Chánuká

Hásém – “A név”: Isten neve. Mivel a négybetűs istennevet, illetve a helyette alkalmazott Ádonáj nevet imán kívül tilos kiejteni, ezért ezek helyett mondják a hásém-et. (“Hásém j’ráhém” – “Isten legyen irgalmas” stb.).

Hasmóneusok – zsidó papi család, i.e. kb. 160-ban. Feltételezhetően Hasmon városából származtak, nevük is innen ered. Matitjáhu és öt fia, köztük legismertebb Júda, a Makkabi, felkelést szerveztek a szír-görög hódítók ellen, akik saját hitüket akarták a zsidókra kényszeríteni. emléküket a Hanuka őrzi.

Hászid – l. chászid

Hávdálá – “elválasztás”. Ünnepbúcsúztató: amikor a szent szombat vagy ünnep elhagy bennünket, és beköszöntenek a hét dolgai, különbséget kell tenni a szent és a profán, a világosság és a sötétség, a szombat és a hétköznap, a zsidó nép és a nem zsidók között. Ezen a felismerésen alapul a Hávdálá, a különbségtétel. A hávdálá rendje: meggyújtják a több szálból font gyertyát, elmondják a “Hiné Él J’súáti” (“Íme, a szabadulásom Istene”) kezdetű imát, majd áldást mondanak a borra, jóillatú fűszerekre, a világosságra, végül elmondják a szombat és a hétköznap elválasztásának imáját. Mindjárt a hávdálá elmondása után egy kis bort öntenek az asztalon lévő tányérba és abban eloltják a gyertyát.

Hitpástut – az –>Ecemből folyó ágazatok.

Hádász – mirtuszág, a –>Szukkot ünnepi csokor egyik eleme. Áldásra akkor alkalmas, ha levelei hármasban nőnek (mesulás).

Húlin – “profán”: ellentéte a “kodes”-nak (“szent”).