Gálut – számüzetés, diaszpóra. A Tóra többízben beigért büntetése a parancsolatok be nem tartása miatt. A második Szentély pusztulása óta (i.e. 70-ben) a zsidók sorsa. A zsidók többsége ma is gálutban él. Szellemi síkon a gálut (jidisül: Gólesz) azt az állapotot fejezi ki, amikor a Szentély még nem épült fel és így az isteni Dicsfény (Schiná) számüzetésben van a zsidó néppel együtt. A fogalom ezen –>kabbalisztikus értelmezése szerint a –>Messiás eljöveteléig – aki majd felépíti a Szentélyt és összegyűjti a Szórványokat – az Izraelben élő zsidó nép is galutban – szellemi galutban él.

Gáon – “lángész”, “tudós”: nagytudású rabbi-tekintély. Így nevezték a babiloni fősikolák – jesivák – vezetőit, akik a legfelsőbb vallási tekintélyei voltak a zsidóságnak a Talmud harmadik tudós nemzedéke a “sz’voráim” (szaboreusok) után. Mintegy 450 esztendeig álltak a zsidó törvényhozás és tudományok élén. Az első gáon R. Hánán a pumbaditai jesiva élén állt i.sz. 589-ben. Az utolsó gáon R. Háj, aki i.sz. 1038-ig vezette az említett tanházat. Az idők folyamán ezt a címet viselték a különböző korok kiemelkedő halachikus (törvényhozó) szaktekintélyei. A gáonok folytatták az illető kor szellemének megfelelően az előző korok kiváló tudósainak nevelő és törvényalkotó munkáját és a törvények magyarázatát. Ők határozták meg a –>Talmud végleges formáját és szövegét, ők tették a Talmud tanulását a zsidó tudományos élet központi feladatává. A 93 Gáon közül a legismertebbek: Háj, Srira, Száádjá, Ámrám (aki az első imakönyvet szerkesztette), Ácháj.

Gemárá – a –>Misná magyarázata és kifejtése.

Genizá – “elrejtés”: így nevezik azt a raktárat vagy ládát a zsinagógában, amelyben a hiányos, sérült, elnyűtt imakönyveket, megrongálódott kegytárgyakat rejtik el. Ezeket egy idő után kiviszik a temetőbe és eltemetik. Felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értékük van azoknak a genizáknak, amelyeket 1896-ban fedezett fel Solomon Schechter egy kairói zsinagógában.

Gér – “zsidó vallásra áttérő”: prozelita. A –>Talmud meghatározza a zsidó vallásra áttérni akarók befogadását. Ha valaki áttérésre jelentkezik, megvizsgálják vajon pénzügyi okokból, állásszerzés miatt vagy félelemből akarja felvenni a zsidó vallást (–>Rámbám). A Talmud így szabja meg az áttérés rendjét: Megkérdezik az áttérőtől, miért akar áttérni. Vajon nem tudja, milyen nehéz a zsidóság sorsa? Mindenütt üldözik, elnyomják, meggyalázzák. Ha azt feleli: ‘Tudom és éppen ezért nem is vagyok méltó rá, hogy befogadjanak’, akkor azonnal áttérítik. Megtanítják a könnyebben és nehezebben teljesíthető parancsolatok egyes fontosabb részeire és megmagyarázzák neki, hogy a parancsok nem teljesítése büntetést von maga után. Majd figyelmeztetik, hogy addig ehetett mindenféle ételeket megszorítás nélkül, de mostantól kezdve csak azokat eheti, amelyeket a zsidó vallás megenged. De nem csak a büntetésre kell figyelmeztetni, hanem a parancsteljesítés jutalmaira is. Semmi képpen sem mennek bele a részletekbe, csak nagy általánosságban világosítják fel mindezekről. A Szentélyek idejében az áttéréshez szükséges volt a körülmetélésre, a mikvében (rituális fürdő) való megmártózásra és áldozat bemutatására. A Szentélyek elpusztulása után csak az első két feltétel maradt. Nőnek csak a mikvében kell megmeritkeznie. Az áttérő férfit Ábráhám ősapánkról nevezik el, így lesz a héber neve: –>Ávráhám ben Ávráhám Ávínú. Áttérés után minden “gér” teljes értékű zsidóvá válik és a vallás minden parancsát köteles betartani: “Egy törvénye legyen az állampolgárnak, az áttértnek és a köztetek lakó idegennek” (3 Móz. 23,22).

Gijur – a zsidó hitre térés előírt formája.

Gólem – “teremtmény”, “még végleges formát nem öltött tárgy”. Átvitt értelemben: test nélkül, ill. olyan valaki, akinek nincs kiforott véleménye, nem elég okos, vagy az erkölcsi normája alacsony. A –>Talmud elmeséli, hogy Rává alkotott egy embert a “Széfer J’cirá” (“A teremtés könyve”) leírása szerint (Szánhedrín 65 b). A világirodalomban is ismert gólemet a prágai R.Löw ben B’cálél (16. sz.) alkotta azért, hogy segítségével hittestvéreit megmentse a vérvádtól. Erről a gólemről mondja a legenda, hogy egyik péntek este, amikor R.Löw az imaházban volt, a gólem kiment az utcára, dühöngeni kezdett és igen nagy károkat okozott. R.Löw utánasietett, kivette a szájából az “istennevet” (mert az volt a mozgatója), és a gólem ettől élettelenné vált. A hagyomány szerint a gólem sokáig R.Löw imaházának, a híres Altneuschulnak (Ó-Új zsinagóga, Prága) a padlásán volt elrejtve.

Gvurá – szigorúság.