Köves Slomó: Tánjá, a Közepesek könyve

 

 

 Azonban[1] a klipát nogából származik a zsidók éltető ösztönlelke[2] – ami a klipá oldaláról származik és ami az ember vérébe öltözik, ahogy azt említettük – valamint a kóser, zsidók számára ehető állatok, szárnyasok és halak „lelke”[3], továbbá az élettelen anyag és az ehető növények létereje és éltetőereje. Ugyanez vonatkozik azoknak a világi cselekedeteknek, szavaknak és gondolatoknak az éltető elemére is, amelyekben semmi tilos nincs – azaz sem gyökere, sem ága a Tórában szereplő 365 tiltó parancsnak, sem a Bölcsek által kiegészített tilalmaknak és azok tartozékainak – csak éppen nem istenes indíttatásúak, hanem a test akarata, vágya és kívánsága szerint történnek. Még akkor is a klipát nogából származnak ezek a cselekedetek, ha nem is csupán a test vágyait kielégítőek, hanem szükségesek a test fennmaradása és élete szempontjából, azonban nem Istenért történnek, vagyis nem azért, hogy a test Istent szolgálja; ezért az ilyen cselekedetek, szavak és gondolatok nem jobbak mint maga az ösztönlélek. Valamennyi itt említett dolog a klipáknak és a szitrá áchrának a második,magasabb szintjéről ered, a negyedik klipából, amit klipát nogának[4] hívnak. Hiszen ebben a világban, amit a Cselekvés Világának[5] neveznek, a klipát nogá nagyrészt, valójában szinte teljesen rossz, és csak kevés jó vegyül benne. (Ebből a jóból erednek azon jó tulajdonságok, amelyek a zsidók ösztönlelkében lakoznak, mint azt fent[6] említettük).

 

Ez (a klipát nogá) közbülső kategóriát képez a három teljesen tisztátalan klipá és a szentség között. Így aztán néha úgy alakul, hogy a Nogá a három legsilányabb klipá részévé válik (ahogy azt az Éc Chájim, 49. kapu, 4. fejezet eleje, megmagyarázza a Zohár[7] alapján); máskor pedig felemelkedik a szentség fokozatára: oly­ankor, amikor a benne lévő jó kiválasztódik a rossz­ból, felülkerekedik azon és a Szentség részévé válik.

 

Például, ha valaki zsíros húst eszik és fűszeres bort iszik rá, azért, hogy jó kedvre derítse magát Isten és Tórája szolgálatában, ahogy Rává mondta[8] „bor és jó illat okosították, serkentették az elmém”, vagy azért, hogy örömmel ülje meg a szombatot, és az ünnepeket – ebben az esetben a bor és a hús életereje, ami a klipát nogából származik, kiválik és felszáll Istenhez, mintha áldozat lenne.

Ugyanez történik, ha valaki tréfálkozik[9], hogy élesítse elméjét, és örömét lelje Isten szolgálatában és az Ő Tórájában, hiszen ehhez jó hangulat kell, ahogy ezt Rává is tette tanítványaival:[10] mielőtt belekezdett előadásába, tréfálkozott, amin hallgatósága jókedvre derült.

 

Ezzel szemben, ha valaki élvetegen falja a húst és vedeli a bort, csak azért, mert teste kedvét leli ebben, és ezzel állati ösztönét elégíti ki – ami az ösztönlélek négy negatív alapanyaga közül a vízzel van kapcsolatban, amiből a vágyak erednek[11] – akkor a hús és a bor életerejét lealacsonyítja, és ideiglenesen annak a teljesen rossznak válik részévé, ami a három tisztátalan klipá jellemzője[12]. Így teste ideiglenesen a rossznak eszközévé és öltözetévé lesz – addig, amíg ezt meg nem bánja és vissza nem tér az Örökkévaló szolgálatához és az Ő Tórájához.

 

Ez a lehetőség azért adott, mert a hús és a bor kóser csak használatuk volt helytelen és így megvan a lehetőség arra, hogy az emberrel együtt felemelkedjenek egy magasabb szintre, amikor az ember megtér Isten szolgálatához. Erre enged következtetni a heter és mutárkifejezés[13] is amiket a Háláchá a kóser ételre használ, azaz az ilyen étel nincs lekötve a „külső erők”[14] által, hogy ne tudjon kiszabadulni és felemelkedni Istenhez. Azonban akkor is, amikor már eljut erre a szent szintre, ennek (korábbi alantas helyzetének) nyoma marad[15], és ezért van szükség a sírban történő megtisztulási folyamatra, ahogy ez majd a továbbiakban szerepel[16].

 

Ugyanebbe[17] a kategóriába tartozik[18] az állatias ne­mi tevékenység, mégha azt valaki a házasság ke­re­te­in belül teszi is, saját feleségével, amikor az „tisz­ta”[19].

Ellentétben az eddig említettekkel[20], ha tiltott ételekről, illetve a törvényekbe ütköző nemi tevékenységről van szó, amelyek a három legtisztátalanabb klipából erednek, akkor ezek örökre a „Külső erőkhöz” kötődnek. Nincs menekvés, csak, az idők végén, amikor az Örökkévaló örökre véget vet a „halálnak” azaz a tisztátalanságnak[21], ahogy azt a próféta mondja[22]„…és a tisztátalan szellemet eltávolítom a földről”. Vagy pedig az illető olyannyira megtér[23], hogy a vétkek valósággal érdemekké válnak[24]. Ez az a megtérés, ami Isten szeretetéből fakad, a szív mélyéről, nagy vágyakozással és a lélek epekedésével, Istenhez való ragasz­ko­dással, olyan szomjúhozással Isten iránt, ahogy egy kiszáradt sivatag epekedik a víz után. Hiszen ez­idá­ig a megtérő lelke száraz pusztaságban leledzett – ami nem más mint a szitrá áchrá – abszolút távol az Isteni Fény­től, ezért még jobban vágyakozik Isten iránt, mint a cá­dikok lelke, ahogy ezt Bölcseink fogalmazták[25] mond­ván: „Azon a helyen,szinten, ahol a megtérők áll­nak az igazi cádikok nem állnak”. Erre a nagy szeretetből fa­kadó megtérésre mondták Bölcseink, hogy a vétkek valóságos érdemekké válnak, mivel csak a vétkek váltották ki a nagy istenszeretetet[26].

Ezzel szemben annál a megtérésnél ami nem fakad ilyen őszinte szeretetből – annak dacára, hogy azért ez is megtérésnek számít és Isten ilyenkor is megbocsát – a vétkek nem válnak érdemekké, és nem távolodnak el a klipáktól teljesen az idők végezetéig, mikoris az Örökkévaló örökre véget vet a „halálnak”[27].

 

De az életerő, ami a kárbaveszett ondóban van, annak ellenére, hogy lealacsonyíttatott és a három tisztátalan klipához csatoltatott – képes felemelkedni onnan, igaz megtéréssel, és ha odaadással mondja az alvás előtti Smá Jiszráélt, ahogy ezt Mesterünktől, a szent ÁRItól tudjuk[28]. Ahogy erre utalást találunk a Talmudban is[29] „Aki az elalvás előtti Smá imáját mondja, az olyan mintha kétélű kardot tartana kezében…” a kard egyik élével megöli a „külső erőket”, amelyek „öltözetévé” váltak a veszendőbe ment ondóban lévő életerőnek, míg a kard másik élével segít, hogy fel­emelkedjen az életerő belőlük, ahogy ez ismert a titkok tudói előtt[30].

 

Ez az oka annak, hogy a Tóra nem említi a kár­ba­ve­szett ondót, mint vétket a tilalmas közösülések között[31] – pedig súlyosabban esik latba azoknál, és nagyobb a vétke az elkövetőjének abból a szempontból, hogy növeli és sokasítja a tisztátalanságot, és sok-sok klipát szül ezzel – többet mint a tilalmas közösülések során – mégsem említi szó szerint a Tóra ezt, mint tilalmat, mert a tilalmas közösülések során az ember erőt és hatalmat kölcsönöz egy nagyon tisztátalan klipának, olyannyira, hogy már a megtérés sem használ „fel­e­mel­ni”vagyis kimenteni onnan az életerőt, hacsak nem tér meg az ember olyan nagyon nagy szeretettel (áhá­vá rábá), hogy a vétkek érdemekké válnak számára[32].

 

Megjegyzés[33]

Ugyanis az ondóban rejlő életerő befogadásra talált a klipá „női” megfelelőjénél (nukvá), amely fogadja és befogadja a szentségtől jövő vitalitást és a már befogadott és felhasznált életenergiát még egyszerű tsuvá által se lehet kiemelni, míg a kárbaveszett ondónál nincs ilyen „női” eleme a klipának hanem, csupán, a klipá ereje veszi körül és „öltözteti” a kárbaveszett életerőt, ahogy ez ismert a Titkok Tudói előtt. (megjegyzés vége)

 

Így válik érthetővé Bölcseink mondása[34]: „Mely­ik az az »elferdülés, amit nem lehet kiegyenesíteni (kijaví­ta­ni)«?[35] Ha valaki közösül egy neki tilos személlyel és ebből törvénytelen gyerek (mámzér)[36] születik”. Mivel ebben az esetben, még ha nagyon nagy is az illető megtérési szándéka – nincs módjában felemelni az életerőt a szent régiókba, mivel már lejött erre a világra, és beöltözött egy hús-vér emberi testbe.

 

---