Íme, az az öt dolog, amire a rituális fürdő tanítja meg a zsidó asszonyokat.
1. A táhárát hámispáchá, vagyis a családi élet tisztaságának törvényei szerint egy házaspár két tagja nem érintheti meg egymást a feleség menstruációjának pillanatától fogva egészen addig, amíg egy héttel a ciklus végét követően az asszony meg nem merül a mikvében, a rituális fürdőben. Ez adja meg a zsidó házasélet ritmusát, az elválasztódás és egyesülés természetes rendjét. Előrelépés és visszahúzódás, egyesülés és elválasztás, a zsidó házasélet a női test működésének ritmusában pulzál.
Jechezkél próféta a tüzes szekér látomásában így ír (1:14):
„És az angyalok előre és vissza futkostak, akár a villám látszata.”
A próféta chájot, állatok szóval illeti az angyalokat. E szóban benne van a cháj – élet. A haszid bölcsek azt mondják, hogy az előreszaladás és visszahúzódás motívuma magát az életet jelenti. Az Örökkévalóval való kapcsolatunkban az előreszaladás a spirituális beteljesülést jelenti, míg a visszahúzódás azt, hogy az ember egy-egy gyakorlati parancsolat teljesítésével visszatér a földre. Amikor az ember kapcsolatban áll egy másik emberrel, akkor saját lelkesedésétől fűtve nagyon közel szalad a másikhoz. Szükség van azonban a visszahúzódásra is a határok meghúzásához. Az előrefutás és a visszahúzódás egyensúlyt teremt. A női testben mindez benne van: ciklikus működésével tartalmazza az Isten-központú házasság koreográfiáját.
2. A házasság tisztaságának törvényei egyedül az asszonytól kívánják meg a megmerülést. Miért nevezik mégis „családi tisztaságnak”, miért nem a nők tisztaságának? A válasz a kérdésben rejlik. Bár a micva egyedül a ház asszonya által teljesíthető, mégis az egész családra vonatkozik. A nők felelőssége a folyamat követése, a tiszta napok számolása és a megmerülés is, de a cél azonban ennél sokkal nagyobb: olyan otthont kell teremtenie, melyben Isten is ott van. Ha a mikve éjszakáján az asszony megfogan, az pozitív hatással van a születendő gyermekre. Bár a megmerülés maga csak néhány percet vesz igénybe, mégis életekre hat ki.
Az ember gyakran megfeledkezik arról, hogy viselkedésével, szavaival, tetteivel hosszútávon hatást gyakorol másokra. Slomó (Salamon) király így írt a derék asszonyról: „Felügyeli háza népét”. A nőknek nem csupán azzal kell foglalkozniuk, hogy másnap mit csomagolnak uzsonnára, hanem azzal is, hogy mi történik a gyermekeikkel húsz évvel később. „A lustaság nem kenyere” – írta Slomó, és valóban: a nőknek nem szabad passzívnak lenniük, amikor hosszú távú hatásokról van szó.
3. A zsidóságban alapvető érték a szerénység, a visszahúzódás. A magamutogatással ellentétben ezek a tulajdonságok tiszteletet parancsolnak. A családi tisztaság törvényei azt jelentik, hogy a feleség nem mindig elérhető a férje számára. Havonta nagyjából két héten át fizikai távolságot kell tartania. Ez vágyakozást kelt és a pár örömmel várja az újraegyesülést. A távolságtartás jót tesz a kapcsolatnak. A táhárát hámispáchá törvényei tiszteletet ébresztenek a férjben a felesége iránt. A férj nem birtokolja a feleségét, hanem egyenrangú felek a házasságban. Vannak időszakok, amikor Isten engedélyezi az együttlétet és vannak olyanok, amikor azt mondja a férfinak, hogy most tartózkodnia kell a feleségétől. A házastársi kapcsolat Istentől kapott ajándék, amelyet tisztelettel kell kezelni. A visszahúzódás lehetőséget teremt az előrelépésre. Nem kell tehát félni a visszahúzódástól.
4. A házassági tisztaság törvényei ciklikusságot visznek a házaséletbe. Amikor a férj és a feleség nem érintkezhet, együtt készülhetnek az újraegyesülésre. Amikor együtt lehetnek, tudják, hogy ez nem tart örökké, ezért jobban megbecsülik az együtt töltött időt. Mivel nagyjából két héten át nem érinthetik meg egymást, az az időszak, amikor erre lehetőség nyílik, különleges értelmet és mélységet nyer. Éppen a tiltások, törvények, parancsolatok által, a sok odafigyelés miatt válik még fontosabbá, különlegesebbé és intimebbé az érintés. Ez lesz a kapcsolat középpontja, amely kifelé nem látható, hiszen nyilvános helyen egy vallásos zsidó házaspár két tagja sosem érintheti egymást. Szeretetük kizárólag magánügy. Ha a jeruzsálemi Szentélyt egy otthonként képzeljük el, akkor annak legbelsőbb része, a Szentek Szentje a házaspár hálószobája.
Ha a házastársak közel vannak egymáshoz, a kapcsolat és az otthon jól működik. Létrejön a slom bájit, az otthon békéje, mely a zsidóság egyik fontos értéke.
5. Alighogy a Hold teljesen elfogy, már újjá is születik. Vannak dolgok, amelyeknek meg kell halniuk, hogy újjáéledhessenek. A mag lebomlik, hogy új növény nőhessen ki belőle. A kapcsolatot az alázatosság tartja frissen. A táhárát hámispáchá törvényeinek betartásához rengeteg alázatra van szükség, amelynek csúcspontja a mikvében való megmerülés. A merül szót héberül úgy mondják: tovel. Ha felcseréljük a szó betűit azt kapjuk: bitul, megsemmisítés. Amikor egy nő felkészül a megmerülésre, mindent eltávolít a testéről, ami közte és a rituális fürdő vize között lehetne: körömlakkot, nyakláncot, szemfestéket. Ahogy egy nő megmerül, az egész teste a vízben van, eltűnik a vízben, hogy felbukkanva újra megengedetté váljon a férje számára. Isten úgy látta jónak, hogy a házasság havonta megújuljon. A távolságtartás és a megmerülés frissen tartja a kapcsolatot. Ha a merülés egyben megsemmisülés is, akkor a mikvét követő éjszaka az újjászületésé, mely csakis a megsemmisülés által jöhet létre.
Cikkünk a chabad.org írása alapján készült.
Fotó: Wikipédia
