Forward bejegyzése

„Tökéletlen világban élünk” – mondta a Highland Park-i rabbi a mészárlást követően, utalva arra, hogy sok micvát kell még megtennünk ahhoz, hogy minél jobbá változtassuk a világot. A jelentős részben zsidók által lakott környéken elkövetett július 4-i fegyveres merénylet hét halálos áldozatot követelt és két tucat ember sérült meg, egy kétéves zsidó kisfiú pedig árván maradt, írja a Forward.

Amikor Yosef Schanowitz rabbit a felesége telefonon értesítette a zsinagógájuktól csupán két háztömbnyi távolságra történt támadásról, a rabbi azonnal elrohant, hogy a függetlenségi napi felvonulás Chábád-sátrát előkészítő négy fiatalt biztonságba helyezze. A 66 éves rabbi ezt követően a Highland Park Kórházat látogatta meg és azonnal a sürgősségi osztályra sietett, ahol, elmondása szerint, teljes volt a káosz, mert a fizikai sérültek mellett rengeteg traumatizált ember is tolongott ott. A rabbi körbejárt és vallási hovatartozástól függetlenül igyekezett mindenkihez néhány megnyugtató szót szólni, majd visszatért az otthonában várakozó fiatalokhoz, akik aznap reggel tértek haza Chicagóba, miután gimel támuzt, a Rebbe halálozási évfordulóját New Yorkban töltötték.

A hit erősítésével enyhítik a gyászt a chicagói rabbik

A település lakói nehezen dolgozzák fel a brutális támadást, melyben heten életüket vesztették.

Az egyik fiú elmesélte, hogy a sokkoló élmény eszébe juttatott valamit, amit korábban tanult: amikor egy fa még fiatal, gondozni, nevelni kell, és oda kell figyelni arra, hogy egyenesen nőjön. Az elhajlások ugyanis egyre nagyobbak lesznek a fa növekedésével. Ugyanígy van az emberekkel, akik – megfelelő nevelés híján – végül erőszakhoz fordulnak.

Ha megtanítjuk a gyermekeinknek, hogy az igazi feladatuk a világban az, hogy feltétel nélküli szeretetet és boldogságot hozzanak ebbe a világba, akkor soha nem jutnak el az erőszakig, magyarázta a fiatalember.

A négy tizenévest mélységesen megrázta az eset, ám az áldott emlékű lubavicsi Rebbe útmutatását követve egy pillanatra sem csüggedtek, hanem már vissza is tértek a helyszínre, hogy minél több arra járó zsidó férfira rakhassanak tfilint. A sötétségre, magyarázta a Rebbe, csak a fény terjesztése lehet a válasz. Minél több micvát hajtunk végre, annál nagyobb lesz a fény. Ezt a tanácsot mindenki alkalmazhatja a mindennapokban. Ilyen tragédiák után még inkább fontos, hogy aki csak teheti, vállaljon magára még egy micvát, tanuljon vagy adakozzon a szokásosnál többet, mondjon el egy-két zsoltárt vagy csatlakozzon bármilyen jótékonysági programhoz, hogy fényt hozzon a világba, illetve segítse az meggyilkoltak lelkének emelkedését (e koncepcióról többek között itt és itt írtunk).

Leiluj nismát… – a lélek emelkedésére

Keresés:

Leiluj nismát… – a lélek emelkedésére

Ezek a napok, a niszán 27-re eső jom hásoá és az egy héttel később, ijár 4-én megtartott jom házikáron az emlékezés, a veszteségek megélésének napjai. Szinte nincs is olyan család Izraelben, amelyik egyikben, vagy másikban ne lenne érintett. Ezeken a napokon, amikor a holokauszt áldozataira, illetve az Izrael védelmében elesettekre és a terrorista merényletekben meggyilkoltakra … Olvass tovább

A merénylet zsidó áldozatai között egy házaspár is van, akik testükkel védték gyermeküket. Halálukkal egy kétéves zsidó kisfiú maradt árván. Édesanyja, Irina Levberg oroszországi zsidó bevándorlók egyetlen gyermeke volt. A kisfiút, Aiden McCarthyt gyászoló nagyszülei vették magukhoz. Ha szeretnének az áldozatok családjainak megsegítésére adakozni, ezen a linken tehetik meg.

Fotó: Wikipédia

A merényletre csak a fény terjesztése lehet a válasz

„Tökéletlen világban élünk” – mondta a Highland Park-i rabbi a mészárlást követően, utalva arra, hogy sok micvát kell még megtennünk ahhoz, hogy minél jobbá változtassuk a világot. A jelentős részben zsidók által lakott környéken elkövetett július 4-i fegyveres merénylet hét halálos áldozatot követelt és két tucat ember sérült meg, egy kétéves zsidó kisfiú pedig árván maradt, írja a Forward.

Amikor Yosef Schanowitz rabbit a felesége telefonon értesítette a zsinagógájuktól csupán két háztömbnyi távolságra történt támadásról, a rabbi azonnal elrohant, hogy a függetlenségi napi felvonulás Chábád-sátrát előkészítő négy fiatalt biztonságba helyezze. A 66 éves rabbi ezt követően a Highland Park Kórházat látogatta meg és azonnal a sürgősségi osztályra sietett, ahol, elmondása szerint, teljes volt a káosz, mert a fizikai sérültek mellett rengeteg traumatizált ember is tolongott ott. A rabbi körbejárt és vallási hovatartozástól függetlenül igyekezett mindenkihez néhány megnyugtató szót szólni, majd visszatért az otthonában várakozó fiatalokhoz, akik aznap reggel tértek haza Chicagóba, miután gimel támuzt, a Rebbe halálozási évfordulóját New Yorkban töltötték.

A hit erősítésével enyhítik a gyászt a chicagói rabbik

A település lakói nehezen dolgozzák fel a brutális támadást, melyben heten életüket vesztették.

Az egyik fiú elmesélte, hogy a sokkoló élmény eszébe juttatott valamit, amit korábban tanult: amikor egy fa még fiatal, gondozni, nevelni kell, és oda kell figyelni arra, hogy egyenesen nőjön. Az elhajlások ugyanis egyre nagyobbak lesznek a fa növekedésével. Ugyanígy van az emberekkel, akik – megfelelő nevelés híján – végül erőszakhoz fordulnak.

Ha megtanítjuk a gyermekeinknek, hogy az igazi feladatuk a világban az, hogy feltétel nélküli szeretetet és boldogságot hozzanak ebbe a világba, akkor soha nem jutnak el az erőszakig, magyarázta a fiatalember.

A négy tizenévest mélységesen megrázta az eset, ám az áldott emlékű lubavicsi Rebbe útmutatását követve egy pillanatra sem csüggedtek, hanem már vissza is tértek a helyszínre, hogy minél több arra járó zsidó férfira rakhassanak tfilint. A sötétségre, magyarázta a Rebbe, csak a fény terjesztése lehet a válasz. Minél több micvát hajtunk végre, annál nagyobb lesz a fény. Ezt a tanácsot mindenki alkalmazhatja a mindennapokban. Ilyen tragédiák után még inkább fontos, hogy aki csak teheti, vállaljon magára még egy micvát, tanuljon vagy adakozzon a szokásosnál többet, mondjon el egy-két zsoltárt vagy csatlakozzon bármilyen jótékonysági programhoz, hogy fényt hozzon a világba, illetve segítse az meggyilkoltak lelkének emelkedését (e koncepcióról többek között itt és itt írtunk).

Leiluj nismát… – a lélek emelkedésére

Ezek a napok, a niszán 27-re eső jom hásoá és az egy héttel később, ijár 4-én megtartott jom házikáron az emlékezés, a veszteségek megélésének napjai. Szinte nincs is olyan család Izraelben, amelyik egyikben, vagy másikban ne lenne érintett. Ezeken a napokon, amikor a holokauszt áldozataira, illetve az Izrael védelmében elesettekre és a terrorista merényletekben meggyilkoltakra … Olvass tovább

A merénylet zsidó áldozatai között egy házaspár is van, akik testükkel védték gyermeküket. Halálukkal egy kétéves zsidó kisfiú maradt árván. Édesanyja, Irina Levberg oroszországi zsidó bevándorlók egyetlen gyermeke volt. A kisfiút, Aiden McCarthyt gyászoló nagyszülei vették magukhoz. Ha szeretnének az áldozatok családjainak megsegítésére adakozni, ezen a linken tehetik meg.

Fotó: Wikipédia

Kilenc bizonyíték arra, hogy Superman zsidó volt

A híres képregényhős megalkotói, Jerry Siegel és Joe Shuster zsidók voltak és ez alaposan meg is látszik Superman figuráján, aki le sem tagadhatná származását. Az éppen 84 éves, 1938 júniusában debütált Supermanről a Forward magazin rántotta le a leplet.

Sámson, a mintakép

Superman figurája sokban hasonlít a biblia szereplőre, Sámsonra. A zsidó irodalomban a „hős” jelzővel emlegetett férfi nemcsak hatalmas erejéről, hanem gyorsaságáról és távolugrási képességéről is híres volt. Emellett önfeláldozóan harcolt az igazságért és bátran szembeszállt a túlerőben lévő ellenséggel.

A hasonlóságot egyébként egyáltalán nem titkolták, a korai kiadványokban többször elhangzik, hogy „Superman ereje egy tucatnyi Sámsonéval ér fel”. Egy 1939-es számban egyszer kidönti egy hatalmas terem oszlopait, majd közli, hogy „egy Sámson nevű fickónak egyszer ugyanez az ötlete támadt”. A 4. szám borítóján (1940. március) pedig oszlopokat döntöget, hogy ráomlassza a tetőt a gazemberekre. Mindezek – írta Siegel – szándékos utalások voltak a bibliai alakra.

Simson (Sámson) születése

A Tóra leghosszabb hetiszakaszához, a Nászóhoz a Bírák (héberül Softim) könyvének az a részlete tartozik, mely Simson (Sámson) születését írja le. A Nászó hetiszakasz más nagyobb témák között szól a názir törvényeiről. A názirok fogadalmat tesznek Istennek és e fogadalom nyomán számos szabály vonatkozik rájuk:  többek nem vágják a hajukat és nem fogyasztanak alkoholt, illetve … Olvass tovább

A prágai gólem követője

Visszaemlékezésében Siegel leírta, hogy rendkívül nyugtalanította az Európában és az Egyesült Államokban dühöngő antiszemitizmus. Éppen ekkor látta a Gólem című mozifilmet és nagy hatással volt rá, hogy az óriás milyen elszántsággal állt bosszút ellenségein. Az 1920-ban készült némafilmet egy Henrik Galeen nevű zsidó írta és rendezte. Ő alkotta meg egyébként az első vámpírfilmet is, Nosferatu címmel, mely nagy siker lett és később olyan alkotásokat inspirált, mint a Frankenstein, az Én, a robot, a Szárnyas fejvadász vagy a Mátrix.

Superman számára szintén fontos volt az elnyomottak segítése, a képregényekben támogatta a menekültek befogadását, a gazdasági reformot vagy Amerika belépését a második világháborúba. A amerikai katonák számos dzsipet, tankot, hajót, repülőt neveztek el róla vagy díszítettek a képével. Siegel és Shuster úgy érezte, hogy a legyőzhetetlen és fáradhatatlan Superman alakjába bújva ők is a fronton harcolnak a nácikkal szemben. A gólem is ezt a szerepet töltötte be egykor, a különbség csak annyi hogy amíg ő agyagból készült, addig Superman papírból.

A gólem alakja egyébként egy 1958-as számban is megjelenik a gaz Bizarro képében, aki agyagszerű anyagból készült, krétafehér bőrrel. Bár alapvetően jó szándék vezényli, végül destruktívvá válik és csak egy kislány tudja megnyugtatni – akárcsak a Gólem című filmben.

A prágai Gólem legendája

Sok száz évvel ezelőtt élt Prágában a híres tóratudós, Jehuda Lőw rabbi. Nemcsak a zsidó hagyományokban volt jártas, de jól értett a matematikához és a csillagászathoz is. Felelősségteljesen vezette a prágai zsidó közösséget, és egy napon elhatározta, hogy megkönnyíti az életüket azzal, hogy mentesíti őket a vízhordás fáradságos feladata alól. Épített hát egy gólemet, egy … Olvass tovább

Jótékonykodás

A Supermant kiadó DC Comics vállalatot zsidó bevándorlók, Harry Donenfeld és Jack Liebowitz birtokolták. Sok legenda kering arról, hogy miként szerezték meg mindössze 130 dollárért a Superman jogait és az első részt, majd hogyan távolították el Siegelt és Shustert. E megkérdőjelezhető tisztaságú tettük mellett azonban sokat adakoztak különböző társadalmi és zsidó ügyekre. Donenfeld vagyona nagy részét a Bronxban működő Albert Einstein Egészségügyi Főiskolának adományozta, Liebowitz pedig a Zsidó Adományozók New York-i Szövetségének egyik vezetője volt, illetve a Long Islandi Zsidó Kórház egyik alapítója, majd később elnöke. Superman tehát az általa termelt bevétel jelentős részével sok élet megmentéséhez járult hozzá.

Harc a nácik ellen

1940 februárjában Siegel és Shuster egy kétoldalas sztorit közölt a lapban, „Hogyan vet véget a háborúnak Superman” címmel. Két évvel a Pearl Harbor-i támadás előtt Superman áttörte a Siegfried-vonalat, megsemmisítette a német tüzérséget és légierőt, majd elkapta Hitlert és Sztálint, hogy az ENSZ bírósága elé vigye őket. A németek válasza nem késlekedett. Áprilisban az SS hivatalos lapja, a Das Schwarze Korps egész oldalas cikkben vádolta meg Supermant azzal, hogy az „amerikai zsidók eszköze a fiatalság lelkének megmérgezésére”. Sokak szerint a választ egyenesen Joseph Göbbels diktálta, aki állítólag a Reichstag egyik ülésén dührohamot kapott az incidens említésekor. Az Egyesült Államokban működő náci szervezetek mindenesetre vették az adást és gyűlölködő leveleket küldtek Siegelnek és Shusternek, illetve a kiadóvállalatnak. A szerzők annyira azért nem ijedtek meg, mert 1943-ban Superman még gúnyolódott egy jót Hitleren.

Supermannek készül az ukrán kisfiú akit kórházban kezelnek

Egy izraeli milliárdos üzletembernek köszönhető, hogy a fiú és családja ki tudott jutni Ukrajnából.

A Ku Klux Klan legyőzése

1940 és 1951 között „Superman kalandjai” címmel népszerű gyerekműsort sugárzott a rádió, mely összesen 2088 epizódot élt meg. A műsort egy zsidó showman, Bob Maxwell vezette, aki együttműködött az antiszemitizmus ellen küzdő Rágalmazásellenes Ligával (ADL), hogy minél több demokráciára nevelő és antirasszista tartalom kerüljön a történetekbe. Később más szervezeteket is bevontak a tevékenységbe, mely az „Intolerancia Akció” nevet kapta. Egy alkalommal bemutatták és nevetségesé tették a Ku Klux Klan korábban titkos szertartásait. Ehhez egy beépített ügynök, Stetson Kennedy szolgáltatta az anyagot. A műsor hatására drasztikusan megfogyatkozott a KKK taglétszáma.

Rabszolga ősök

A hetvenes és nyolcvanas években a legtöbb Superman epizódot Elliot S. Maggin írta, aki a zsidó misztika és Martin Buber nagy rajongója volt.

„Kryptonia hagyománya zsidó elvekre és szokásokra épül, az pedig egyértelmű, hogy Superman zsidó” – mondta.

Egy 1973-ban megjelent számban Maggin elmesélte, hogy Krypton lakói a múltban egy fáraóhoz hasonló despota, Taka-Ne rabszolgái voltak és erődtemplomot emeltek a számára, majd egy keléseket okozó csapás során szabadultak fel.

Az első nyíltan zsidó szuperhős születése

Superman 1977-ben Izraelbe látogatott, ahol megismerkedett Seraph-fal, az első nyíltan zsidó szuperhőssel. Seraph Élijáhu (Illés) próféta köpenyéből, Salamon király gyűrűjéből, Mózes botjából és Sámson hajfürtjéből szerzi természetfeletti energiáját. A szeráfok egyébként az angyalok egy csoportját alkotják a zsidó misztikában.

A Siratófalhoz is ellátogatott Superman

A karaktert alakító színész, Dean Cain szerint Izrael miniszterelnöke az igazi szuperhős. Ahogy korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, Izraelben járt múlt héten Superman, azaz a Lois és Clark című sorozat főhősét alakító színész, Dean Cain. Az amerikai sztár a Kneszetben mondott beszédet, majd Benjamin Netanjahuval találkozott, és a Siratófalnál is járt – olvasható az Algemeiner honlapján. … Olvass tovább

Einstein, a kiszemelt

1978-ban, a „Superman – Krypton elveszett fia” című történetből kiderül, hogy Superman apja, Jor-El meg akarta találni a világ legokosabb emberét, hogy rábízza fia felnevelését. Einsteinre esett a választása, aki azonban szerényen visszautasította a feladatot.

A leleplezés

Az 1980-ban debütált Superman II filmben a főhős kiment egy fiút a Niagara-vízesésből. Ezután a tömeg morajlásából halkan kivehető, hogy egy idős hölgy a következőt mondja: „Milyen jó ember. Minden bizonnyal zsidó!”. Érdekes módon ez a megjegyzés sem az eredeti szövegben, sem a fogatókönyvben nem szerepel. Feltehetően a zsidó rendező, Richard Lester hirtelen ötlete volt elrejteni a mondatot a zsivajban.

Címlapkép: Yogi Purnama on Unsplash

Már 2400 éve sem söröztek pészah alatt

2400 éves levél tanúskodik arról, hogy miként ünnepelték az egyiptomi kivonulás ünnepét az Egyiptomba zsoldosként visszatérő zsidó katonák – írja a Forward.

Egy szép tavaszi napon, a polgári időszámítás előtt 419-ben levelet kaptak a Felső-Egyiptomban állomásozó zsidó katonák. A feladó Chánánjá, a perzsául páhvát Jáhudnak (zsidó területnek) nevezett önkormányzat hivatalnoka volt. A Perzsa Birodalom Júdea területén biztosított autonómiát a babilóniai száműzetésből hazatértek számára, akik még a jeruzsálemi Szentélyt is újjáépítették e levél születése előtt mintegy száz évvel.

 

Jerusalem to Egypt, 418 BCE: No Beer on Passover! The Passover Papyrus

Just a quick note on a fascinating letter sent from Jerusalem to the Jewish military colony in Elephantine, Egypt, in the 5th c. BCE.For recommended reading,…

 

 

Bár a szöveg csak töredékesen maradt fent, a kutatók képesek voltak rekonstruálni az arámi nyelven írt sorokat. A szokásos üdvözlő formulák után Chánánjá rátért a lényegre:

Niszán hónapban a júdeai katonák ünnepeljék meg pészahot. Számoljanak tizennégy napot niszán hónap elejétől és tartsák meg pészahot, a kovásztalan kenyér hétnapos ünnepét 15. és 21. között. Ügyeljenek arra, hogy ne végezzenek munkát 15-én és 21-én [a két főünnepi napon]. Ne igyanak sört! Ne egyenek semmit, ami kovászosat tartalmaz niszán 15. és 21. között! Hét napon át ne legyen semmilyen kovászos náluk, ne vigyenek semmi ilyesmit a házukba, hanem zárják el azokat ebben az időszakban!

Testvéreimnek, Jedánjának és a júdeai helyőrség tagjainak testvéretek, Chánánjá

A pészahi papirusznak nevezett levél annak a dokumentumgyűjtemények a része, amely az egyiptomi Elephantine zsidó helyőrségétől maradt az utókorra. A területen uralkodó száraz éghajlat segített megőrizni a papiruszokat és feliratos cserépdarabokat. Az egy évszázadot felölelő időszakból származó leletek bepillantást engednek a zsidóság szentföldi központja és a korai diaszpóra közötti kapcsolatról és kommunikációról.

A pészahi papiruszt Otto Rubensohn, egy német-zsidó régész fedezte fel. A kutató 1867-benszületett, hosszú élete során számtalan feltárásban vett részt, vezetett múzeumokat és gimnáziumi tanárként is dolgozott. A nácik hatalomra kerülése után feleségével Svájcba menekült. Tudományos tevékenységével még kilencven éves kora után sem hagyott fel. Az életművéről a közelmúltban emlékezett meg a Berlini Zsidó Múzeum.

A pészahi papirusz értékét növeli, hogy az Elephantinében szolgáló zsidó katonákról csak a település romjai között talált leletek szolgálnak információval, mert más történelmi forrásban nem említik őket. A helyőrség a Nílus első vízesésénél szolgált, amelyet a „dél kapujának” is neveztek, és Núbiától védte Egyiptomot. A zsidó katonák feltehetően zsoldosok voltak, akiket azért béreltek fel, hogy a Níluson folyó kereskedelem zavartalanságát biztosítsák, talán már a polgári időszámítás kezdete előtti VIII. századtól kezdve.

Érdekes módon az Izraeltől több mint ezer km-re fekvő Elephantinében még egy zsidó szentély is épült annak ellenére, hogy akkor ezt a zsidó törvények tiltották, hiszen csak Jeruzsálemben lehetett az Örökkévalónak áldozni. A szentély a helyi, egyiptomi papság szemét is szúrta, akik az állatáldozatokat kifogásolták. Végül i. e. 410-ben lerombolták a szentélyt. Később engedélyt kaptak az újjáépítésre, ám csak azzal a feltétellel, hogy többet nem mutatnak be ott állatáldozatot.

Pészahi áldozat bemutatását gyakorolják Jeruzsálemben

Azok, akik nem említették e három dolgot pészah ünnepén, nem teljesítették a kötelezettségüket.

További érdekesség, hogy a nagy szentségtörésnek számító szentélyállítás ellenére a jeruzsálemi vezetés továbbra is fontosnak tartotta, hogy a távolba szakadt katonák vallási életéről gondoskodjon. Emellett megfigyelhetjük azt is, hogy a szóbeli tan előírásai is érvényben voltak az írott Tóra parancsolatai mellett, hiszen szó esik a kovászos élelmiszerek elzárásáról és a sörfogyasztás tilalmáról is.

A diaszpórában bevezetett második ünnepnapoknak azonban nem találjuk nyomát, hiszen hétnapos pészahot említ a levél és csak a 15. és 21. napot tekinti munkatilalommal járó ünnepnapnak, nem pedig – ahogy napjainkban szokás Izraelen kívül – a 15-16. és 21-22. napokat.

Miért tart tovább peszách ünnepe Izraelen kívül?

Amint a neve is mutatja, a félünnep, vagy az ünnep hétköznapja egyesíti magában az ünnepet és a hétköznapot, a szentet és a profánt, az emelkedettet és a mindennapit. Peszách ünnepe a tórai előírás szerint hét napos. A gálutban, vagyis Izraelen kívül azonban nyolc napon át ünneplik.   Míg Izraelben az első és az utolsó nap … Olvass tovább

Egyes kutatók úgy vélik, hogy a levelet aláíró Chánánjá nem más, mint a bibliai Nechemjá próféta testvére. A levél szép példája a zsidók egymás iránt érzett felelősségének és az izraeli központ aggódásának a távolban élő testvéreik iránt.

Címlapkép: engin akyurt on Unsplash

A tudomány sztereotípiát dönt az ortodox zsidókról

Sztereotípiák szerint az ortodox zsidók kerülik a mentális egészségügyi kezelést. Ezzel szemben a tudomány álláspontja mást mond: egy új tanulmány szerint ugyanis amikor alacsonyabb fokú szorongást és depressziót tapasztalnak, nagyobb eséllyel kérnek szakmai segítséget az ortodoxok, mint az átlagpopuláció — olvasható a Forward oldalán.

A Transcultural Psychiatry című folyóirat januári számában a tanulmány szerzői megjegyezték, hogy a mainstream sajtóban az ortodox zsidókról kialakult sztereotípiák „az orvostudománnyal szemben ellenállónak, társadalmilag kirekesztőnek és szűklátókörűnek” jellemzik őket. Meglátásuk szerint viszont az ortodox zsidók hasonlóan kezelik a mentális egészséget érintő problémákat, mint bárki más. Ez az állítás igaz az ultraortodox csoportokra is.

Ortodox zsidó Jeruzsálem utcáin. Fotó: Pixabay

A tanulmányban összesen 191 ortodox zsidót (134 ultraortodox és 56 modern ortodox) és 154 egyéb kísérleti személyt vizsgáltak, akik egy kontrollcsoportot alkottak. A csoportban voltak katolikusok, protestánsok, más felekezetekhez tartozó zsidók, buddhisták, hinduk és vallási hovatartozással nem rendelkezők is. A vizsgálatot a McLean Hospital/Mass-General-Brigham intézmény felülvizsgálati bizottsága is jóváhagyta. A vizsgálatban résztvevők életkora 18 és 75 év között alakult, 61 százalékuk nő volt.

A kontrollcsoporttal összehasonlítva az ortodox páciensek hasonló diagnosztikai profilt mutattak, hasonló számú mentálhigiénés kezelésen vettek részt, és ugyanolyan valószínűséggel használtak pszichiátriai gyógyszereket.

A szerzők   Steven Pirutinsky, a Touro College Graduate School of Social Work docense és David Rosmarin, a Harvard Medical School adjunktusa   hangsúlyozták, hogy eredményeikben „nem volt különbség a modern és az ultraortodox zsidók között”.

A szerzők szerint az ortodox zsidók hajlandósága arra, hogy mentális egészségügyi problémák miatt segítséget kérjenek abból eredhet, hogy közösségükben nagy hangsúlyt fektetnek az „önvizsgálatra és az önismeretre”, valamint „a mentorálásnak történelmi szerepe van a zsidó személyes problémamegoldásban”.

A zsidó jóslás titkait őrzik Szentpétervárott

A leningrádi születésű New Yorkban élő jiddis költő, Yoel Matveyev, nem olyan régen a szentpétervári Orosz Nemzeti Könyvtárba látogatott, hogy ott szovjet-jiddis írók kéziratait böngéssze.

Keresgélés közben egyszer csak egy 36 oldalas kis füzet is a kezébe került, melynek fedőlapján annyi állt jiddisül: „jóskönyv”. A noteszben egy komplex módszer is van a jövőbelátásról, illetve a vége több alkímiai recepttel zárul.

 

Bagdadi jövendőmondók/Wikimedia

Matveyev az élményeiről a Forward, eredetileg 1897-ben alapított újság online felületén számolt be.

A könyvecske első olvasója Matveyev volt, akinek az oldalakat magának kellett szétvágni, miután az ívek vágatlanul kerültek bekötésre és úgy tűnik, hogy a kiadása óta nem volt még olvasója. Miután óvatosan lapozhatóvá tette a könyvet, gondosan fotódokumentálta is azt.

A kiadványt 1870-ben vagy 1873-ban (a jiddis és az orosz címlapon szereplő évszámok ellentmondanak egymásnak) adta ki egy varsói nyomdász, Joseph Levinson. A könyv névtelenségbe burkolózott szerkesztője azt állítja, hogy a szöveg eredeti szerzője nem más, mint a híres középkori rabbi, az Egyiptomban született, majd Bagdadban működő Száádjá Gáon (Száádjá ben Joszef, 882–942) volt, ám ez meglehetősen valószínűtlen, hiszen Száádjá Gáon kifejezetten racionalista ember hírében állt, aki védelmezte a hagyományos judaizmust és határozottan ellenezte az asztrológiát és a jóslást is. A könyvecske szerkesztője talán azért tulajdoníthatta Száádjá Gáonnak a szerzőséget, mert több, jóslás témájú könyv íródott judeo-arabul, azon a nyelven, melyen a Száádjá Gáon is írt.

És mit mond tehát a hagyományos judaizmus a jóslásról? A Sulchán Áruch (Joré Deá 179:1.) a Tóra alapján egyértelműen megtiltja

„Ha te bemész az országba, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked, ne tanulj cselekedni ama népek utálatai szerint. Ne találtassék benned, aki keresztülviszi fiát vagy leányát a tűzön, varázsló, időjós, kígyóigéző és kuruzsló; se bűvölő, se szellemidéző és jövendőmondó és aki kérdez a halottaktól. Mert az Örökkévaló utálata mindaz, aki ezt teszi és emez utálatok miatt űzi el az Örökkévaló, a te Istened azokat te előled. Tökéletes légy az Örökkévalóval, a te Isteneddel. Mert ezek a népek, melyeket te elfoglalsz, időjósokra és varázslókra hallgatnak, de neked nem így rendelte az Örökkévaló, a te Istened.” (5Mózes 13:9–14.)

Ettől függetlenül, egyes ezoterikusabb kabbalista értelmezések bizonyos jóslási módszereket nagyszerűnek, akár még szentnek is tartanak, habár figyelmeztetnek is arra a veszélyre, hogy az ember – az Örökkévaló mentsen tőle – valami bajt hoz a fejére használatával. Valójában viszont azt tapasztaljuk, hogy szinte minden kis stetlnek, vagyis kis zsidó falunak volt egy-egy jósa, még ha nem is egy különösebben misztikus értelembe vett varázslója.

A kabbala ellenére ez a kis könyv nem a magas szintű héber nyelvű rabbinikus irodalom szüleménye. Egyszerű jiddis nyelven íródott, és érezhető, hogy a kevésbé iskolázott zsidókat célozta meg.

A legtöbb zsidó jóslási módszer magában foglalja a geomanciát. Az ősi, klasszikus technikát, melyben a jós egy maréknyi kavicsot dob száraz homokra (esetleg egy botot döfköd a talajba), majd a lehullott kavicsok/pontok, igen bonyolult, különféle matematikai képleteken keresztül ad választ a jövőre vonatkozóan. A geomancia „zsidó változatában”, általában egy tintába mártott tollat és egy pergamen papírt használtak, amikor a jós csukott szemmel csepegtetett tintapettyeket a lapra. Matveyev egyébként maga is hallotta, hogy az egykori Szovjetunió területén lévő stetlökben is gyakorta voltak jóslással is foglalkozó öregek, akik például segítettek megtalálni egy-egy erdőben elkóborolt kecskét.

A varsói kiadvány is papírlapra csepegtetett tintapacák olvasásával foglalkozik, melyek megoldásához gazdagon illusztrált különböző szimbólumokkal teli táblázatok vannak.

A füzet egyébként mindenekelőtt elmagyarázza, hogy a jövőlátásához, a jósnak kizárólag tiszta céljai lehetnek, ahhoz pedig, hogy sikerüljön, egyfajta transzba kell esnie.

A könyvben 36 kérdés közül lehet válogatni, melyeket bolygókat, királyokat, vadállatokat, vagy éppen szárnyasokat ábrázoló táblázatok alapján lehet megfejteni. A legtöbb kérdés egyébként a családdal kapcsolatos aggodalmak feloldására szolgált, így például esküvőhöz, egészséghez és megélhetéshez köthető problémák szerepelnek itt, hogy a kérdező eladjon-e a lovai közül egyet, vagy éppen, hogy egy férj elhagyja-e a szeretőjét és visszatérjen-e végleg feleségéhez.

Ami különösen érdekes, hogy a szimbólumok között egyaránt található az antik és az arab világból. Feltűnik benne Kleopátra királynő és Ptolemaiosz király alakja, de oroszlánok, tevék, és az európai világból vett lények, mint a legendás egyszarvú, coboly, harkály, vagy kakukkmadár is mind megjelennek a jelekben.

És mit tudunk mi, a 21. század emberei kezdeni ezzel a jóskönyvvel?

Nos, elég sok mindent. Amellett, hogy értékes alkotás, gazdag forrása a folklór birodalmának, plusz még olyan régi jiddis szavakat és kifejezéseket is megismerhetünk, melyeket némi képzelőerővel újra lehet hasznosítani egy modernebb jelentéssel a még ma is beszélt jiddisben.

Utóbbi sem lenne már újdonság, gondoljunk csak Arun Viswanath 2020-ban megjelent Harry Potter fordítására, kinek komoly kutatásokat kellett folytatnia a témában, hogy megfelelő jiddis szavakat találjon a varázslóvilágra.

 

Yoel Matveyev

Walter Matthau is pályázott a Hegedűs a háztetőn főszerepére

Éppen 50 évvel ezelőtt, 1971 novemberében debütált a Hegedűs a háztetőn filmváltozata a New York-i Rivoli Színházban, és innen indult el világhódító útjára. Napjainkig legalább egymilliárd ember látta a Chájim Topol főszereplésével készült édes-bús zsidó mesét – írja Forward.

A magazin tíz érdekességből álló listát állított össze a „világ legkedveltebb musicaljének” is nevezett alkotásról.

  1. Topol mindössze 35 éves volt a film forgatásakor, sokkal fiatalabb, mint az általa megformált tejesember. A napi sminkeléshez tartozott, hogy néhány ősz szálat vágtak a rendező, Norman Jewison szakállából, hogy Topolnak szemöldököt ragasszanak belőle.
  2. Topol már évek óta játszotta Tel-Avivban Tevje szerepét, amikor jelentkezett a filmforgatásra. Amikor kosztüm nélkül, az éppen befejezett, egy hónapos tartalékos katonai szolgálata miatt lebarnultan megérkezett a londoni szereplőválogatásra, senki sem ismerte fel. Erre Topol elkiáltotta magát: „Én vagyok az!”, majd felugrott a színpadra és elkezdte énekelni a „Ha én gazdag lennék” kezdetű betétdalt. Ezek után már senkinek sem volt kérdése, Jewison pedig tudta, hogy megtalálta a film főszereplőjét.
  3. Topol számos neves színészművészt utasított maga mögé. Tevje szerepére ugyanis olyan nagyságok jelentkeztek, mint Walter Matthau, Rod Steiger, Danny Kaye és Richard Burton. Megjelent a válogatáson a Brodway-en Tevjeként fellépő neves amerikai színész, Zero Mostel is, őt azonban azzal utasította vissza Jewison, hogy „túl kövér és túl amerikai ahhoz, hogy hitelesen játsszon el egy orosz zsidót”.
  4. A rendező számára fontos volt, hogy amikor Tevje Istennel beszél a filmben, mindig ugyanazon a helyen álljon. Ezért leszúrt a földbe egy botot, rajta egy Dávid-csillagot ábrázoló táblával. Ez lett az a hely, ahol a tejesember találkozhatott a Teremtővel. „Ha Topol ránéz a táblára, érezni fogja, hogy éppen Istennel beszél” – mondta Jewison.
  5. Topol nem másnak köszönhette színészkarrierjét, mint Kishont Ferencnek, azaz Efrájim Kisonnak, aki nagy sikerű Száláh Sábáti című filmjében szerepeltette. Ez Golden Globe díjat hozott Topolnak, aki ezt követően még 30 izraeli és amerikai filmben szerepelt. Tevjeként összesen 3500 alkalommal állt színpadra 2009-es visszavonulásáig. Az általa megformált jámbor zsidó nem állt messze ősei karakterétől: apja oldaláról alexanderi, anyja oldaláról guri haszid családból származott.
  6. Anatevkát, Tevje faluját nem Oroszországban, hanem Zágráb közelében, Horvátországban építették fel, méghozzá három különböző helyszínen. Egy falu éppen úgy nézett ki, mint amint elképzelték, egy másikban régi faházakat húztak fel, a harmadikban pedig megépítették a zsinagógát és a piacteret. A piacot sikerült olyan élethűen megalkotni, hogy egy helyi lakos megpróbált megvásárolni egy lovat.
  7. A téli jelentek megtervezésekor Jewisont hatalmas hóesés fogadta Horvátországban. Amikor viszont egy évvel később, ugyanabban az időszakban megérkezett a stáb a helyszínre, éppen csak szállingózott néhány pihe, így kénytelenek voltak márványporból készült műhavat használni. Az időjárás ezzel ezzel együtt annyira hideg volt, hogy a Jentét, a házasságközvetítőt alakító színésznő, Molly Picon egy üveg whiskey-t tartott magánál a forgatás alatt.
  8. A bolsevik forradalmár, Perchik szerepére Paul Michael Glaser jelentkezett, aki később David Starsky-t alakította a népszerű Starksy és Hutch filmsorozatban. Jewison azt mondta neki a meghallgatás előtt, hogy 27 évesen túl idős ahhoz, hogy egy 17 éves szereplő bőrébe bújjon. Ez nem vette el Glaser kedvét, aki a meghallgatáson olyan sikert aratott, hogy megkapta a szerepet.
  9. A zeneszerző Jerry Bock és a szövegíró Sheldon Harnick 50 dalt írt a filmhez, melynek kevesebb, mint egyharmada hangzik el az alkotásban. A színdarab eredetileg a szombatfogadásra készülő család dalával kezdődött, ezt váltotta a filmben a híressé vált Tradition – Hagyomány című dal. A másik sláger, a „Ha én gazdag lennék” helyett pedig eredetileg Tevje szomorkás dala állt, melyben lebénult lova miatt kesereg.
  10. A filmet indító, Oscar-díjat érő hegedűszóló szintén nem szerepelt a színpadi változatban. A dallamot John Williams írta és a világhírű hegedűművész, Isaac Stern játszotta el. A filmben azonban nem őt, hanem a norvég színész -és táncművészt, Tutte Lemkow látható a háztetőn.

 

Fiddler on the Roof (1/10) Movie CLIP – Tradition! (1971) HD

Fiddler on the Roof movie clips: http://j.mp/1LTQrNxBUY THE MOVIE: http://j.mp/1BL6eTrDon’t miss the HOTTEST NEW TRAILERS: http://bit.ly/1u2y6prCLIP DESCRIPT…

 

 

 

A zsidó empátia az állatok szeretetére tanít

Marc Bekoff, az Egyesült Államokban élő zsidó biológus és a Coloradói Egyetem professzora különböző állatok – kutyák, prérikutyák, pingvinek, halak, pintyek és szajkók – gondolkodását és érzelmeit tanulmányozza. Leginkább az állatok önálló személyisége foglalkoztatja, amihez a neves zsidó filozófus, Martin Buber „Én és Te” című műve vezette el. A közelmúltban jelent meg Bekoff legújabb könyve, az „Egy kutya világa”. Ennek apropóján beszélgetett vele Benjamin Ivry. Az interjút a Forward magazin közölte.

 

Marc Bekoff/Facebook-Performing Animal Welfare Society – PAWS

 

Korábban említette, hogy Oroszországból bevándorolt zsidó családban nőtt fel Brooklynban, ahol meghatározó eszme volt a másokkal való együttérzés fontossága és az erőszak elutasítása, s hogy ez határozta meg az állatokhoz való viszonyát is.

Igen, mert úgy vélem, hogy az emberek felé tanúsított együttérzés kihat az állatokra is, és ez visszafelé is igaz. Nagyon sok olyan orosz-zsidó családnevet viselő emberrel találkoztam, aki szintén így gondolkodnak. A szüleim és a nagyszüleim is rendkívül empatikus és együttérző emberek voltak.

Az Ön által írt „Az Állati Jogok és az Állati Jólét Enciklopédiájában” az áll, hogy „a zsidó törvények szerint csak akkor ülhet le az ember enni, ha már megetette az állatait”. Arról is ír, hogy a hajléktalanok is először a kutyáik táplálékáról gondoskodnak. Elképzelhetőnek tartja, hogy az állatok előtérbe helyezése a zsidóknál a diaszpórában megtapasztalt üldöztetésnek köszönhető?

Nem tudom, de van egy barátom, aki klinikai pszichológusként dolgozott Brooklyn olyan negyedében, ahol főleg orosz zsidó bevándorlók és leszármazottaik éltek. Ő úgy gondolja, hogy az átélt nehézségek tették ezeket az embereket annyira együttérzővé az állatokkal kapcsolatban.

 

Understanding Who You’re Eating with Marc Bekoff

Marc Bekoff has been a competitive athlete all his life. Now into his 70s, he was a competitive ski racer during his teens, played tennis (and ranked) during…

 

 

Tavaly megjelent egy olvasói levél egy texasi zsidó lapban, melyben azt tudakolták, hogy el lehet-e mondani a gyászolók kádisát egy házimacska emlékére. A rabbi nemmel válaszolt, mert a kádis Isten nevének megszenteléséről szól, melyre egy háziállat nem képes. Ezzel egyetért?

Szerintem sokan imádkoznak az állataikért. A kanadai Guelph Egyetemen pedig emlékművet állítottak a laborokban felhasznált kísérleti állatok emlékére. Ezzel együtt az az általános nézet, hogy csak az emberek rendelkeznek lélekkel, az állatok nem, és ez az, ami kiemeli az emberi fajt a többi közül.

Mi a véleménye a kóser vágásról? Az állatvédők szerint elítélendő dolog kábítás nélkül megölni az állatokat. A kóserság védelmezői pedig azzal érvelnek, hogy legutoljára a fasizmus idején tiltották be a kóser vágást annak kegyetlenségére hivatkozva, de valójában csak egy újabb zsidóellenes intézkedésről volt szó.

Erre nincs válaszom. Ha a vallási törvényektől eltekintek, akkor nem igazán értem, hogy milyen jogon okozunk fájdalmat és szenvedést szándékosan egy állatnak. Amikor azt állítják, hogy az állat nem szenved, arra azt mondom, hogy tudományos kísérletek bizonyítják ennek az ellenkezőjét. De nem szoktam efféle vitákban véleményt nyilvánítani, mert a résztvevő felek általában nem képesek a kulturált eszmecserére.

 

Marc B/Animal Matters Facebook

 

Rási azt állítja a Babilóniai Talmudhoz írt egyik kommentárjában, hogy az emberek csak az özönvíz után kaptak engedélyt a húsfogyasztásra. Korábban csak növényekkel táplálkoztak és Noé volt az első, aki húst is ehetett, miután Isten látta, hogy a világ elzüllött és az elpusztításáról döntött. Kijelenthetjük, hogy a húsevés tulajdonképpen az emberi gonoszság egyfajta jutalma?

Erre nem tudok felelős választ adni. Azt biztosan kijelenthetem, hogy a legtöbben csak megszokásból esznek húst. Az emberek úgy táplálkoznak, ahogy gyerekkorukban megszokták. Ezért látunk annyi gyereket a McDonald’s-ban és a többi gyorsétteremben, melyek ipari méretben állítanak elő húskészítményeket.

Élisabeth de Fontenay, francia filozófus szerint a holokauszt egy felfoghatatlan tragédia, de azt is állítja, hogy párhuzamot lát a húsipari üzemek és a haláltáborok között. Ön szerint ez elfogadható vélemény vagy csak egy ügyetlen próbálkozás arra, hogy az emberek felfigyeljenek az állatok sanyarú helyzetére?

Én nem élek ilyen példázatokkal, mert csak botrányt okoznak. Ha valaki meghall egy efféle összehasonlítást, általában be is fejezi a beszélgetést, tehát én távol tartom magam ettől.

 

Marc Bekoff/Facebook-Society for the Promotion of Applied Research in Canine Science

 

Jay McDaniel teológus szerint az ön könyvei az „állatok világának imádságos szemléletére tanítanak”. Említette, hogy bár a szülei megtartották a nagyobb zsidó ünnepeket, Önt mégsem fogta meg a vallásos életvitel. Zavarja, ha túlságosan sok spiritualitást tulajdonítanak az írásainak?

Egyáltalán nem. Sőt, imádom az ilyen megjegyzéseket. Néhány kollégám is megkérdezte már, hogy dühít-e, amikor ilyen értelmezést adnak a könyveimnek, de én kifejezetten örülök ennek. Az elmúlt évek során számtalanszor beszéltem zsinagógákban, templomokban, kvéker imaházakban és így tovább. Szerintem az állatok minden vallási és kulturális közegben érdeklődésre tartanak számot. Az egyik ilyen beszélgetés közben megjegyeztem, hogy én nem igazán vagyok vallásos, mire valaki visszaszólt: “Dehogynem, nagyon is az”. Ezt azzal indokolta, hogy írtam az állatok spirituális életéről. Szerintem az állatok képesek arra, hogy összehozzák a legkülönbözőbb embereket. Azt az együttérzést, amit az állatok felé mutatnak, lassan kivetítik a többi emberre is.

 

Az „Ismét vaddá tenni a szívünket” című könyvével kapcsolatban írták, hogy Abraham Joshua Heschel gondolatait vélik felfedezni benne, aki szerint folyamatosan a rácsodálkozás állapotában kell lenni. Ő egyszer azt írta, hogy “legyen az az életcélunk, hogy az egyik ámulatból a másikba essünk”. Egyetért, vagy ezt azért túl fárasztó programnak találja?

Fantasztikusnak találom Heschel filozófiáját. Én is minden nap elámulok a fajok sokszínűségén és nem is értem, hogy a legtöbb ember miért nem lelkesedik a természet csodáiért. Nekem tetszik az ötlet, hogy folyamatosan csodálkozzunk rá mindenre. Én minden nap felfedezek valamit, ami igazán ámulatba ejt.

 

Amit a Tóra tanított nekem az állatok iránti kedvességről

Az állatok nagyon sok szempontból prioritást élveznek az emberrel szemben. Ezt tanítja a Tóra.

 

A jiddisül is értő juhászkutya testőrként dolgozik

Az utóbbi hónapok terrorhulláma miatt egyre nagyobb szerepet kapnak Izraelben a biztonság fenntartásában a különlegesen képzett kutyák. Oktatásukkal és bevetésükkel nem csak állami szervek foglalkoznak, hanem privát kiképzőiskolák is – olvasható a Forward cikkében.

Az egyik ilyen iskola vezetője, Mike Guzofsky főleg holland és belga juhászkutyákkal dolgozik. Egy-egy jobb képességű állat értéke 10 ezer dollárt, tehát csaknem 3 millió forintot is elérhet.

Guzofsky büszkén meséli, hogy egyik kedvence, Uman egy kicsit még jiddisül is ért. Ennek gyakorlati előnye is volt, amikor egy autista ortodox zsidó kisfiút kerestek a Jeruzsálem környéki erdőben. Amikor rátaláltak a pánikba esett gyerekre, a kutya hallgatott rá, mert értette a parancsokat, így a kisfiú nem ijedt meg tőle annyira – idézte fel a profi kutyakiképző, hozzátéve, hogy általában az arab terroristák nem beszélnek jiddisül, ezért nem tudják utasítani a kutyát. Jelenleg 5 kutyájuk van, amelyek értik a jiddist.

A kiképzett négylábú osztag tagjait önkéntesek viszik szolgálati helyükre szerte az országban. Kettős küldetésük van, egyrészt kutatási és mentési feladatok, ez teszi ki idejük legnagyobb részét. A csapat másik része kifejezetten „testőr” munkát lát el, embereket védenek meg a támadásoktól. Bár az egység magántulajdonban van, időnként együttműködik az izraeli biztonsági erőkkel – mondja Mike Guzofsky. A kutyák ott vannak a legveszélyesebb helyeken, így a támadásokkal leginkább sújtott zsidó településeken is.