A híres képregényhős megalkotói, Jerry Siegel és Joe Shuster zsidók voltak és ez alaposan meg is látszik Superman figuráján, aki le sem tagadhatná származását. Az éppen 84 éves, 1938 júniusában debütált Supermanről a Forward magazin rántotta le a leplet.
Sámson, a mintakép
Superman figurája sokban hasonlít a biblia szereplőre, Sámsonra. A zsidó irodalomban a „hős” jelzővel emlegetett férfi nemcsak hatalmas erejéről, hanem gyorsaságáról és távolugrási képességéről is híres volt. Emellett önfeláldozóan harcolt az igazságért és bátran szembeszállt a túlerőben lévő ellenséggel.
A hasonlóságot egyébként egyáltalán nem titkolták, a korai kiadványokban többször elhangzik, hogy „Superman ereje egy tucatnyi Sámsonéval ér fel”. Egy 1939-es számban egyszer kidönti egy hatalmas terem oszlopait, majd közli, hogy „egy Sámson nevű fickónak egyszer ugyanez az ötlete támadt”. A 4. szám borítóján (1940. március) pedig oszlopokat döntöget, hogy ráomlassza a tetőt a gazemberekre. Mindezek – írta Siegel – szándékos utalások voltak a bibliai alakra.
A prágai gólem követője
Visszaemlékezésében Siegel leírta, hogy rendkívül nyugtalanította az Európában és az Egyesült Államokban dühöngő antiszemitizmus. Éppen ekkor látta a Gólem című mozifilmet és nagy hatással volt rá, hogy az óriás milyen elszántsággal állt bosszút ellenségein. Az 1920-ban készült némafilmet egy Henrik Galeen nevű zsidó írta és rendezte. Ő alkotta meg egyébként az első vámpírfilmet is, Nosferatu címmel, mely nagy siker lett és később olyan alkotásokat inspirált, mint a Frankenstein, az Én, a robot, a Szárnyas fejvadász vagy a Mátrix.
Superman számára szintén fontos volt az elnyomottak segítése, a képregényekben támogatta a menekültek befogadását, a gazdasági reformot vagy Amerika belépését a második világháborúba. A amerikai katonák számos dzsipet, tankot, hajót, repülőt neveztek el róla vagy díszítettek a képével. Siegel és Shuster úgy érezte, hogy a legyőzhetetlen és fáradhatatlan Superman alakjába bújva ők is a fronton harcolnak a nácikkal szemben. A gólem is ezt a szerepet töltötte be egykor, a különbség csak annyi hogy amíg ő agyagból készült, addig Superman papírból.
A gólem alakja egyébként egy 1958-as számban is megjelenik a gaz Bizarro képében, aki agyagszerű anyagból készült, krétafehér bőrrel. Bár alapvetően jó szándék vezényli, végül destruktívvá válik és csak egy kislány tudja megnyugtatni – akárcsak a Gólem című filmben.
Jótékonykodás
A Supermant kiadó DC Comics vállalatot zsidó bevándorlók, Harry Donenfeld és Jack Liebowitz birtokolták. Sok legenda kering arról, hogy miként szerezték meg mindössze 130 dollárért a Superman jogait és az első részt, majd hogyan távolították el Siegelt és Shustert. E megkérdőjelezhető tisztaságú tettük mellett azonban sokat adakoztak különböző társadalmi és zsidó ügyekre. Donenfeld vagyona nagy részét a Bronxban működő Albert Einstein Egészségügyi Főiskolának adományozta, Liebowitz pedig a Zsidó Adományozók New York-i Szövetségének egyik vezetője volt, illetve a Long Islandi Zsidó Kórház egyik alapítója, majd később elnöke. Superman tehát az általa termelt bevétel jelentős részével sok élet megmentéséhez járult hozzá.
Harc a nácik ellen
1940 februárjában Siegel és Shuster egy kétoldalas sztorit közölt a lapban, „Hogyan vet véget a háborúnak Superman” címmel. Két évvel a Pearl Harbor-i támadás előtt Superman áttörte a Siegfried-vonalat, megsemmisítette a német tüzérséget és légierőt, majd elkapta Hitlert és Sztálint, hogy az ENSZ bírósága elé vigye őket. A németek válasza nem késlekedett. Áprilisban az SS hivatalos lapja, a Das Schwarze Korps egész oldalas cikkben vádolta meg Supermant azzal, hogy az „amerikai zsidók eszköze a fiatalság lelkének megmérgezésére”. Sokak szerint a választ egyenesen Joseph Göbbels diktálta, aki állítólag a Reichstag egyik ülésén dührohamot kapott az incidens említésekor. Az Egyesült Államokban működő náci szervezetek mindenesetre vették az adást és gyűlölködő leveleket küldtek Siegelnek és Shusternek, illetve a kiadóvállalatnak. A szerzők annyira azért nem ijedtek meg, mert 1943-ban Superman még gúnyolódott egy jót Hitleren.
A Ku Klux Klan legyőzése
1940 és 1951 között „Superman kalandjai” címmel népszerű gyerekműsort sugárzott a rádió, mely összesen 2088 epizódot élt meg. A műsort egy zsidó showman, Bob Maxwell vezette, aki együttműködött az antiszemitizmus ellen küzdő Rágalmazásellenes Ligával (ADL), hogy minél több demokráciára nevelő és antirasszista tartalom kerüljön a történetekbe. Később más szervezeteket is bevontak a tevékenységbe, mely az „Intolerancia Akció” nevet kapta. Egy alkalommal bemutatták és nevetségesé tették a Ku Klux Klan korábban titkos szertartásait. Ehhez egy beépített ügynök, Stetson Kennedy szolgáltatta az anyagot. A műsor hatására drasztikusan megfogyatkozott a KKK taglétszáma.
Rabszolga ősök
A hetvenes és nyolcvanas években a legtöbb Superman epizódot Elliot S. Maggin írta, aki a zsidó misztika és Martin Buber nagy rajongója volt.
„Kryptonia hagyománya zsidó elvekre és szokásokra épül, az pedig egyértelmű, hogy Superman zsidó” – mondta.
Egy 1973-ban megjelent számban Maggin elmesélte, hogy Krypton lakói a múltban egy fáraóhoz hasonló despota, Taka-Ne rabszolgái voltak és erődtemplomot emeltek a számára, majd egy keléseket okozó csapás során szabadultak fel.
Az első nyíltan zsidó szuperhős születése
Superman 1977-ben Izraelbe látogatott, ahol megismerkedett Seraph-fal, az első nyíltan zsidó szuperhőssel. Seraph Élijáhu (Illés) próféta köpenyéből, Salamon király gyűrűjéből, Mózes botjából és Sámson hajfürtjéből szerzi természetfeletti energiáját. A szeráfok egyébként az angyalok egy csoportját alkotják a zsidó misztikában.
Einstein, a kiszemelt
1978-ban, a „Superman – Krypton elveszett fia” című történetből kiderül, hogy Superman apja, Jor-El meg akarta találni a világ legokosabb emberét, hogy rábízza fia felnevelését. Einsteinre esett a választása, aki azonban szerényen visszautasította a feladatot.
A leleplezés
Az 1980-ban debütált Superman II filmben a főhős kiment egy fiút a Niagara-vízesésből. Ezután a tömeg morajlásából halkan kivehető, hogy egy idős hölgy a következőt mondja: „Milyen jó ember. Minden bizonnyal zsidó!”. Érdekes módon ez a megjegyzés sem az eredeti szövegben, sem a fogatókönyvben nem szerepel. Feltehetően a zsidó rendező, Richard Lester hirtelen ötlete volt elrejteni a mondatot a zsivajban.
Címlapkép: Yogi Purnama on Unsplash