Sok száz évvel ezelőtt élt Prágában a híres tóratudós, Jehuda Lőw rabbi. Nemcsak a zsidó hagyományokban volt jártas, de jól értett a matematikához és a csillagászathoz is. Felelősségteljesen vezette a prágai zsidó közösséget, és egy napon elhatározta, hogy megkönnyíti az életüket azzal, hogy mentesíti őket a vízhordás fáradságos feladata alól.

Épített hát egy gólemet, egy hatalmas agyagembert a Prágát átszelő Vltava folyó partjának agyagjából, és a szájába egy kis táblácskát tett. A táblára az Örökkévaló valódi nevét írta fel, és ennek hatására az agyagóriás életre kelt. Amíg csak a kis felirat a szájában volt, komótosan rótta a köröket a Vltava folyó és a prágai zsi­dónegyed között, és a vállára vetett vödrökben li­ter­számra hordta a vizet a rabbi híveinek. De nem csupán vízhordással segítette a prágai zsidókat. Ha kellett, megvédte őket azoktól, akik az életükre törtek.

A Gólemmel nem kellett sokat törődni: nem evett, nem ivott, nem is aludt, csupán egyetlen dologra volt szüksége: a szombati pihenésre. Pénteken, naplemente előtt a rabbi kihúzta szájából a táblácskát, melyen az Örökkévaló neve volt, és a Gólem lepihent. Egész szombaton élettelenül hevert a folyó partján, az új hét kezdetén pedig a rabbi visszahelyezte a feliratot a szájába, és a Gólem újra engedelmesen dolgozott, hordta a vizet a prágai zsidók számára, és megvédte őket a támadásoktól, ha úgy hozta a szükség.

Így ment ez napról napra, hétről hétre, mígnem egy pénteken a rabbi nem vette ki a Gólem szájából a kis táblát. Nem lehet tudni, hogy elfelejtette, vagy annyi tennivalója akadt, hogy nem ért rá, esetleg a tanulásba feledkezett bele túlságosan, és emiatt maradt el a dolog, annyi azonban bizonyos, hogy nagy baj történt. A Gólem egyre jobban belelendült a munkába, hordta, egyre csak hordta a vizet a Vltaváról. A prágai zsidónegyed utcáit elöntötte a sok víz, és Jehuda Lőw rabbinak azonnal cselekednie kellett. Végül Prága gyönyörű zsinagógája, az Altneuschul előtt sikerült nyakon csípnie az elszabdult óriást. Egy ügyes mozdulattal kikapta szájából a táblát, melyen az Örökkévaló neve állt, és az agyagember azonnal mozdulatlanul terült el a földön.

Jehuda Lőw rabbi többé nem használta a Gólemet. Az élettelen agyagtestet a zsinagóga padlásterébe vonszolták, és szigorúan megtiltották, hogy bárki odamerészkedjen hozzá. Azt beszélik azonban, hogy amikor a prágai zsidók nagy bajban voltak, a Gólem láthatatlanul alászállt a poros zsinagógapadlásról, és bátran harcba szállt a zsidók oldalán. Azt is mondják, hogy a hatalmas agyagember a mai napig ott fekszik a padláson. De emberszem soha meg nem láthatja őt.