A Tóra leghosszabb hetiszakaszához, a Nászóhoz a Bírák (héberül Softim) könyvének az a részlete tartozik, mely Simson (Sámson) születését írja le. A Nászó hetiszakasz más nagyobb témák között szól a názir törvényeiről.
A názirok fogadalmat tesznek Istennek és e fogadalom nyomán számos szabály vonatkozik rájuk: többek nem vágják a hajukat és nem fogyasztanak alkoholt, illetve szőlőt semmilyen formában, továbbá nem kerülhetnek érintkezésbe holttesttel. A názirok általában saját maguk teszik a fogadalmat, illetve – kiskorúságuk esetén – az apjuk teheti meg ezt helyettük. A názirok többnyire meghatározott időre, általában egy hónapra tettek fogadalmat. Ez idő alatt be kellett tartaniuk a názirokra vonatkozó törvényeket. A fogadalom idejének lejártával a Tórában leírt áldozatot kellett bemutatniuk és levágták a hajukat. Ezzel ért véget a názir státuszuk. Voltak olyan názirok is, mint például Smuel próféta, aki egész életére tett fogadalmat. Számukra megengedett volt, hogy évente egyszer levágják a hajukat, ha az már túlságosan nehéz volt. Ekkor áldozatot is bemutattak, és visszavonhatták az egész életre fogadott názirságot. A harmadik kategóriába, a fogantatástól kedve názirnak szánt emberek csoportjába esik Simson. Ő soha nem vághatta le a haját és vissza sem vonhatta a fogadalmat, viszont megengedett volt a számára, hogy holttesttel érintkezve tisztátalanná váljon.
Simson az egyik leghíresebb názir volt. Családjával a Bét Semeshez közeli Corában élt, és ott is van eltemetve, sírja a mai napig látogatható. Ahogy a történetből megtudjuk, Simson nem egyszerűen fogadalmat tett élete egy bizonyos szakaszában, hanem már fogantatásától fogva és egész életére szólóan názir volt. Magyarázóink szerint erre azért volt szükség, hogy Simson már a születése előtt felkészülhessen az előtte álló feladatra. Azt is mondják, hogy Simson názirságának szükségességét angyal jelentette be. Egy angyal kijelentése azonban nem jelent elköteleződést egy ember számára. Simson azzal vált végleg, egész életére názirrá, hogy felnőtté válása után, 13 éves korától, folytatta ugyanazokat a szokásokat, melyeket addigi életében is követett.
A Dán törzsébe tartozó Mánoách és felesége gyermektelenek voltak. Egy napon angyal jelent meg férfi képében az asszonynak és arról tudósította, hogy fia születik, aki egész életében názirként él majd. Ahhoz, hogy ez lehetővé váljon, az asszonynak is tartózkodnia kell a terhesség idejében minden olyan ételtől és italtól, amit a názirok nem fogyaszthatnak. Az angyal azt is elárulta, hogy ez a fiú menti majd meg a zsidó népet a filiszteusok elnyomásától. Mánoách, miután felesége közölte vele a híreket, arra kéri Istent, hogy újra küldje el a küldöttjét, aki el is megy hozzájuk és elismétli a fentieket. Mánoách lakomára hívja, ám az angyal nem fogadja el a meghívást és azt ajánlja, hogy a vacsorára szánt kecskét áldozatként mutassa be az Örökkévalónak. A férfi így is tesz és az angyal az áldozat tüzében száll fel az égbe. Ekkor fogja fel Mánoách és felesége, hogy angyal jelent meg nekik, nem pedig emberi küldött. A szakasz végén megszületik Simson:
És szült az asszony fiút és elnevezte őt Simsonnak; nagy lett a fia és megáldotta az Örökkévaló.
A Talmud (Bává bátrá 91a) megnevezi a történet főhősét, Mánoách feleségét és néhány további, fontos ám a Tórában meg nem nevezett nőt: Ávráhám ősatya és Dávid király édesanyját (Ámátláj és Nicevet). A szóbeli tan szerint az asszony neve Clelponit volt. Felmerülhet a kérdés, hogy miért csak a történetben másodlagos szerephez jutó Mánoách nevét közli a Biblia, míg a főhős neve rejtve marad előlünk. Ennek talán az lehet az oka, hogy a Talmudban együtt említett három nőnek különlegesen nagyszerű gyermekei voltak: az első zsidó, a királyi házat megalapító Dávid, akinek leszármazottai közül kerül majd ki a messiás és a csodálatos erejű próféta és bíró, aki egymaga legyőzte a hatalmas filiszteus népet. Ezekben a történetekben az anyák önfeláldozóan a háttérben maradtak, hogy gyermekeik a lehető legjobban kiteljesedhessenek.
A Bírák könyvéből megtudjuk Clelponitról, hogy nagyszerű asszony volt, aki érdemes volt arra, hogy Simsont, a leendő cádikot, prófétát és Izrael bíráját világra hozza és ehhez kétszer is megjelent neki az Örökkévaló angyala. Másodszor akkor, amikor „a mezőn volt”, ami a Tánáchban, a zsidó Bibliában az „imádkozott” szinonimája. Vagyis vallásos, Istenhez közel álló, istenfélő nő volt, akárcsak férje, akinek imájára Isten másodszor is elküldte angyalát ugyanazzal az üzenettel.
Hetiszakasz: Nászó
Háftárá: Bírák 13:2-25
zsido.com