A Hollandiához tartozó, ám onnan sok ezer kilométerre fekvő, Venezuelához közeli Curaçao szigetén elsősorban a papiamento nyelvet beszélik, amely egy kreol nyelv, tehát több másik nyelv keveredéséből jött létre. A papiamento esetén ez a portugál, a spanyol, a holland, illetve az Afrikából behurcolt rabszolgák és a helyi őslakosok nyelve – írja a Forward.
A szigetre nagy számban vándoroltak az inkvizíció elől Hollandiába menekült zsidók leszármazottai a XVII. század közepén, és hamar a gazdaság és kereskedelem motorjává váltak. Az akkor magukkal hozott egyik tóratekercs a mai napig használatban van a Mikvé Israel-Emanuel zsinagógában. Ők voltak az első nem afrikai eredetű csoport, mely elkezdte a papiamentót használni és az első, papiamento nyelvű nyelvemléket, egy magánlevelet is egy zsidó, Abraham Andrade írta 1775-ben. A zsidók héber és arámi szavakkal gazdagították a nyelvet és hamarosan saját dialektust alakítottak ki, a judeo-papiamentót. Az eltérő szókincs és kiejtés mellett a nyelv zsidó változata sokkal több európai eredetű kifejezést használ, aminek az lehet az oka, hogy a zsidó kereskedők szoros kapcsolatot tartottak fenn dél-amerikai és európai közösségekkel, melyekkel elsősorban spanyolul, portugálul és franciául kommunikáltak.
Ahogy a héberen és jiddisen kívül minden zsidó nyelvet, úgy a judeo-papiamentót is a kihalás veszélye fenyegeti. A százötvenezer fős lakosságú szigeten mindössze 350 zsidó él. Jelentős részük asszimilálódott a helyi kultúrába és átvette a többségi társadalom nyelvét, mások elhagyták szülőföldjüket. A hagyományos, spanyol-portugál vallási zsidó tradíciót sem őrzi már senki. Az egyik működő zsinagógát egy reform közösség, a másikat pedig a Chábád üzemelteti, és ők gondoskodnak a nagyszámú turista testi-lelki szükségleteiről is. A judeo-papiamento hamarosan már csak a nyelvet kutató zsidó tudós, May Henriquez könyveiben és nyelvészek tudományos munkáiban lesz fellelhető.