A Meron-hegyi zarándokhely

Az észak-izraeli Cfát közelében, a csodálatos Gálilban, a Meron-hegyen fekszik Meron. A helyszín több ezer éve lakott, jelenleg egy 1949-ben alapított mosáv, vagyis mezőgazdasági település viseli ezt a nevet. Itt található Simon bár Jocháj rabbi, rövidebb nevén Rásbi sírja. Évente sok százezer ember keresi fel. A zarándokok elsősorban lág báomerkor, a Rásbi halálozási évfordulóján érkeznek, hatalmas tüzeket raknak és másnap közös étkezéssel, dallal, tánccal emlékeznek meg az egyik misnai bölcsről.

Simon bár Jocháj és fia történetét itt olvashatják az érdeklődők. Sokan ekkor végzik el a cháláke szertartást, vagyis az előző év során harmadik évet betöltött kisfiúk haját sokan Meronban vágják le lág báomerkor. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a különösen jámbor és nagy tudású zsidók – cádikok – sírja haláluk után gyakran zarándokhellyé válik – a vallásos zsidók közül sokan előszeretettel keresik fel e sírokat annak reményében, hogy az ott eltemetett cádik közbenjár értük az Örökkévalónál, és imáik meghallgatásra találnak.

A korábbi kánaánita város helyén épült zsidó települést először Meromnak, majd Meronnak nevezték. A Tánáchban Jehosua (Józsué) könyvében (11. fejezet) szerepel:

És rajtuk ütött Jehosua és az egész hadnép ő vele hirtelen a Méróm vize mellett és rájuk rontottak. És adta őket az Örökkévaló Izrael kezébe, megverték és üldözték őket… megverték őket, míg nem hagytak közülük menekülőt. (11:7-8)

A Talmud szerint a korabeli lakosok juhtenyésztéssel foglalkoztak és híres volt az ott készített olívaolaj is. Napjainkban szőlőt termesztenek a környező dombokon. A XII. században a neves középkori utazó, Tudelai Binjámin is járt ott, és feljegyzéseiben beszámolt egy sírról, mely egy barlangban található, és szerinte híres talmudi rabbik: Hilél, Sámáj, húsz tanítványuk és más rabbik nyugszanak ott. Egy másik utazó, a franciaországi Smuel ben Simson a XIII. század elején Simon bár Jocháj és fia, Elázár nevét is említi az ott eltemetettek között és ettől fogva rendszeresen értesülünk zarándoklatokról, valamint ezek kapcsán a helyszínen bekövetkezett csodás eseményekről.

A környék három nevezetessége a kirándulásra lehetőséget nyújtó, zöldellő, forrásokkal és barlangokkal tarkított Meron-hegy, Simon bár Jocháj rabbi sírja, valamint egy harmadik századi zsinagóga romjai. A zsinagóga, mely nagy belső terével, oszlopaival, hármas bejáratával és oszlopos kapuzatával a jellegzetes Gálil-beli zsinagógák prototípusa, túlélte a polgári időszámítás szerint IV. század elején bekövetkezett földrengést, ám egy évszázaddal később hasonló természeti katasztrófa következtében összeomlott. Romjai a mai napig megtekinthetőek. A települést később elhagyták, majd újra benépesült. Az ottomán időszakban muszlim lakosai voltak, napjaink zsidó mosávját 1949-ben alapították vallásos zsidó katonák.

 A zsinagóga romjai

Simon bár Jocháj rabbi a polgári időszámítás szerinti II. században élt. Egyike volt rabbi Akiva öt olyan tanítványának, akiknek a Tóra fenntartása és továbbadása volt a feladata egy olyan időszakban, amikor attól féltek, hogy örökre elveszhet a hagyomány. E feladatban egyik társa volt a halálozási évfordulója kapcsán nemrégiben emlegetett Jehuda bár Ilájjal együtt. A Misna egyik legnagyszerűbb bölcse volt, számtalan alkalommal idézik a Talmudban és a nevéhez fűződik a kabala, vagyis a zsidó misztika alapkönyve, a Zohár is. A Rásbi lág báomerkor, a peszáchot és sávuotot összekötő ómerszámlálás 33. napján, ijár hónap 18-án hunyt el. (Lág báomer napjáról például itt és itt olvashatnak oldalunkon.)

Halála előtt Simon bár Jocháj rabbi arra kérte a tanítványait, hogy halálának évfordulóját ne szomorúsággal, hanem éppen ellenkezőleg, dallal, tánccal és lakomázással ünnepeljék. Ehhez kapcsolódott később, a XVI. században az Árizál, Jicchák Lurja rabbi javaslata, mely szerint ez a nap a legalkalmasabb a kisfiúk első hajvágására (cháláke, vagy upserin). A napjainkban a sírhoz látogató több százezer ember közül számtalan család valóban hajvágást ünnepel a helyszínen, és ehhez bort és édességeket osztogatnak a jelen lévőknek. A lág báomer estéjén fellobbantott, hatalmas máglyák, tánc, ének és lakoma, valamint a hajvágási ünnepségek mellett íjászversenyeket is rendeznek ezen a napon.

A sírhoz természetesen nemcsak ezen a napon, hanem az év során mindig érkeznek zarándokok. Leggyakrabban egészséget, megélhetést, gyermekáldást, vagy párt szeretnének. A sírhoz járulók imádkoznak, cedákát (adományt) adnak és sokan – kissé babonás hiedelemként – egy-egy színes kendőt is felkötnek a sír mellett álló fügefára.

zsido.com

  • Küldés emailben