13. 📖 Slomó sátra – gondolatok a hetiszakaszhoz

Smot

Miért nem égett el a csipkebokor?


És megjelent neki az Örökkévaló angyala tűzlángban a csipkebokor közepéből; és ő látta; hogy íme a csipkebokor ég tűzben, de a csipkebokor nem emésztődik meg.
(2Mózes 3:2.)

Mit jelképez az égő csipkebokor? Miért éppen ebben a látomásban kezdődik Mózes prófétálása és negyven éves küldetése?
Mózesről, a zsidó nép legnagyobb mesteréről maga a Teremtő tanúskodik, hogy Ő mindenidők legnagyobbika. Minden más próféta esetében ugyanis „én az Örökkévaló, látomásban fogok neki megjelenni, álomban fogok vele beszélni. Nem így… Mózes… Színről-színre beszélek vele…” (4Mózes 12:6-8.).
Az isteni látomás elviselése nehéz feladat, hiszen az isteni megnyilatkozás a Teremtő végtelenségét hordozza magában, ez a végtelenség pedig minden más létezést kizár. Másszóval, az Örökkévaló valódi mivoltának megismerése együttjár az önmegsemmisüléssel. Habár az isteni esszencia mindenféleképp megismerhetetlen, még Mózes számára is (2Mózes 33:20.), mégis már az isteni megnyilatkozás egy végesebb formája is kérdőre vonja, saját önnálónak tűnő, létezésünk hitelességét. Egy próféta számára tehát az elsődleges feladat az ön-egó megszüntetése, és a készség a mindenható megnyilatkozásának befogadására. De még ezek után is, a megnyilatkozás idejében a próféta egy elváltozott szellemi állapotba kell hogy kerüljön, hiszen ép ésszel nem tudná szellemileg elviselni a fizikai lét és a legmagasztosabb spiritualitás egyszeri létét. Ezért írja a Tóra, hogy más próféták, mindig látomásban, álomban, elváltozott szellemi állapotban találkoznak Istennel. Nem így Mózes, aki a Midrás tanúsága szerint (Dvárim rábá 11.) félig ember félig „isteni” volt. Az ő személyében a fizikalitás egy olyan kifinomult fejlett spirituális szinten állt, hogy nem jelentett összeférhetetlenséget a józan fizikai állapot és a legmagasztosabb isteni megnyilatkozás.
Áldott emlékű üknagyapán, Silberstein Slomó sarkadi rabbi szerint (Ohel Slomo, Smot) az égő csipkebokor is ennek a felfoghatatlan fizikai-szellemi együttlétnek a jelképe. A Tóra története azt fejezi ki ezzel, hogy ahogy a csipkebokort nem emésztette fel a tűz, úgy nem emészti meg Mózest sem a szellemi látomás. Egyben lesz képes fizikai tudatban létezni és a legmagasztosabb isteni szinteket elérni. Ezt a különleges szintet fejezi ki szakaszunkban már a születése is. Melyről Bölcseink azt mondják (Talmud, Szotá 12a) „születésekor megtelt a ház fénnyel”. Sőt Mózes körülmetélve született. Ez is azt szimbolizálja, hogy fizikai mivoltának nem volt szüksége a „tovább-javításra” ugyanis már a kezdetektől fogva a legmagasabb szinten állt.
Köves Slomó rabbi 

  • Küldés emailben

Fejezetek