Izráel királyt kér
1. És volt, midőn öreg lett Sámuel, megtette fiait bírákul Izrael számára.
2. S volt elsőszülött fiának neve Jóél, másodszülöttjének neve pedig Abíja, – bírák Beér-Sébában.
3. De nem jártak fiai az ő útjain, hanem hajoltak a haszonlesés felé, elfogadtak vesztegetést és hajlították a jogot.
4. Összegyűltek mind az Izrael vénei és odamentek Sámuelhez Rámába.
5. És szóltak hozzá: Íme, te öreg lettél, fiaid pedig nem járnak az útjaidon; most tegyél fölénk királyt, hogy bíránk legyen, mind a népek módjára.
6. De rossznak tetszett a dolog Sámuel szemeiben, amidőn mondták: adj nekünk királyt, hogy bíránk legyen. És imádkozott Sámuel az Örökkévalóhoz.
7. És szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Hallgass a nép szavára mindenben, amit szólnak hozzád; mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne uralkodjam rajtuk.
8. mind a cselekedetek szerint, melyeket cselekedtek, amióta fölvezettem őket Egyiptomból mind e mai napig, hogy elhagytak engem és szolgáltak más isteneket – akképpen cselekednek ők veled is.
9. S most hallgass szavukra; csakhogy intve intsd őket és add tudtukra a király jogát, aki uralkodni fog rajtuk.
10. És elmondta Sámuel mind az Örökkévaló szavait a népnek, mely tőle királyt kért.
11. Mondta: Ez lesz a király joga, aki uralkodni fog rajtatok. Fiaitokat elveszi, hogy tegye magának kocsijához és lovaihoz és fussanak a kocsija előtt;
12. s hogy tegye magának ezrek tiszteivé és ötvenek tiszteivé, és hogy szántsák szántását és arassák aratását és készítsék hadiszereit és szekérszereit.
13. Leányaitokat pedig elveszi kenőcskeverőnőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek.
14. És legjobb mezeiteket, szőlőiteket és olajfáitokat elveszi, hogy szolgáinak adja.
15. Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet vesz, hogy adja udvari tiszteinek és szolgáinak.
16. Szolgáitokat pedig, szolgálóitokat és legjobb ifjaitokat meg szamaraitokat elveszi, hogy használja munkájára.
17. Juhaitokból tizedet vesz, és ti magatok lesztek neki rabszolgái.
18. És kiáltani fogtok ama napon királytok miatt, akit választottatok magatoknak; de nem fog titeket meghallgatni az Örökkévaló ama napon.
19. De vonakodott a nép hallgatni Sámuel szavára; mondták: Nem, hanem király legyen fölöttünk;
20. s legyünk mi is, mint mind a népek: bíránk legyen királyunk, vonuljon ki előttünk és harcolja harcainkat.
21. Hallotta Sámuel a népnek minden szavait és elmondta az Örökkévaló fülei hallatára.
22. Ekkor szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Hallgass szavukra és rendelj föléjük királyt. És szólt Sámuel Izrael embereihez: Menjetek kiki városába.
