9. 📖 Dániel könyve

Dániel bűnvallomása

1. Első évében Darjávesnek, Achásvérós fiának, Média magzatjából, a ki királylyá tétetett a kaldeusok királysága fölé,

2. uralkodása első évében, én Dániél kutat­tam a könyvekben az évek számát, a melyekről lett az Örökkévaló igéje Jirmejához a prófétához, hogy Jeru­zsálem romjai fölött el hagy telni hetven évet.

3. És for­dítottam arczomat az Úrhoz, az Istenhez, hogy keressek imádságot és könyörgést, bőjtben meg zsákban és ha­muban.

4. És imádkoztam az Örökkévalóhoz, Istenemhez s vallomást tettem és mondtam: Oh, én Uram, a nagy és félelmetes Isten, a ki megőrzi a szövetséget és a szeretetet azok számára, kik őt szeretik s a kik paran­csolatait megőrzik!

5. Vétkeztünk, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk és fellázadtunk, s eltértünk a te parancsolataidtól s törvényeidtől;

6. s nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben beszéltek királyainkhoz, nagyjainkhoz és őseinkhez s az ország egész népéhez.

7. Tied, Uram, az igazság, s miénk az arcz­nak szégyene, mint az van e mai napon, Jehúda em­bereié és Jeruzsálem lakóié a egész Izraélé, a kik közel vannak és a kik távol vannak mindazon országokban, a hová eltaszítottad őket hütlenségükért, a melylyel hűte­lenkedtek ellened.

8. Örökkévaló, mienk az arcznak szé­gyene, királyainké, nagyjainké és őseinké, a kik vétkez­tünk ellened;

9. az Úré, Istenünké az irgalom és a meg­bocsátás, mert mi fellázadtunk ellene,

10. s nem hall­gattunk az Örökkévaló, a mi Istenünk szavára, hogy járnánk tanai szerint, a melyeket elénk adott szol­gái a próféták által.

11. És egész Izraél megszegte tano­dat s letért, nem hallgatva szavadra; reánk omlott az átok és az eskü, a mely irva van Mózesnek, Isten szolgájának tanában, mert vétkeztünk ellene.

12. És fön­tartotta szavát, a melyet szólt rólunk és biráinkról, kik birák voltak felettünk, elhozván reánk, nagy veszedel­met, úgy hogy nem történt az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben ;

13. mint irva van Mózes taná­ban, ez az egész veszedelem jött reánk, de nem fohász­kodtunk az Örökkévalóhoz, a mi Istenünkhöz, megtérve büneinktől s belátva a te igazságodat.

14. És őrködött az Örökkévaló a veszedelem fölött és elhozta reánk, mert igazságos az Örökkévaló a mi Istenünk mind az ő tet­teiben, a melyeket tett, de mi nem hallgattunk szavára.

15. És most, oh Uram, Istenünk, a ki kivezetted népedet Egyiptom országából erős kézzel s nevet szereztél magad­nak, mint az van a mai napon, mi vétkeztünk, gonoszok voltunk.

16. Uram, minden igazságod szerint forduljon el, kérlek, haragod s indulatod városodtól, Jeruzsálemtől, a te szent hegyedtől, mert vétkeink által és őseink bűnei által Jeruzsálem s a te néped gyalázattá lett mind a körü­löttünk levőknek. És most hallgass, oh Istenünk, szol­gád imádságára s könyörgéseire s világíttasd arczodat elpusztult szentélyed felé, Uram kedvéért.

18. Hajlitsd, oh Istenem, füledet s halljad, nyisd meg szemeidet és nézd pusztulásunkat s a várost, mely fölött neved neveztetik, mert nem a mi igazságunkért visszük könyörgésünket te eléd, hanem a, te nagy irgalmadért.

19. Uram, halljad, Uram, bocsáss meg, Uram, figyelj és cselekedj, ne kés­sél; a te kedvedért, Istenem, mert a neved neveztetik városod fölött és néped fölött.

20. Én még egyre beszél­tem s imádkoztam s bevallottam vétkemet s népemnek Izraélnek vétkét s könyörgésemet vittem az Örökkévaló, az én Istenem elé az én Istenem szent hegyéért-

21. én még egyre beszéltem az imádságban, és a férfi Gáb­riél, a kit a kezdetben láttam a látomásban fáradságtól kifáradtan, hozzám érkezett az estéli áldozat idején;

22. és értelmezve beszélt velem és mondta: Dániél, most jöttem el, hogy oktassalak értelemre.

23. Könyörgésed kezdetén ki­jött az ige s én eljöttem tudtodra adni, mert kedvelt ember vagy; ügyelj hát az igére s értsd meg a látomást.

24. Het­ven hét van megszabva népedre és szent városodra, a bűntett befejezésére és a vétek betöltésére és a bünnek engesztelésére és az örök igazság elhozására és a pró­fétai látomás megpecsételésére és a szentek szentjének fölkenésére.

25. S tudjad s értsd meg: attól, hogy kiindult az az ige Jeruzsálem helyreállitására és fölépítésére egész a fejedelmi fölkentig hét hét van; és hatvankét hét mulva ujból felépíttetik térség és árok, és pedig az idők szorultságában.

26. A hatvankét hét után pedig kiir­tatik egy fölkent és nincs senkije; s a várost és a szen­télyt elpusztitja egy fejedelemnek népe, a ki elérkezik és kinek vége lesz áradátban és végig lesz háboru, pusz­tulás van elhatározva.

27. És erős szövetséget köt sokakkal egy hétig, s egy fél héten át beszüntet vágó áldozatot és lisztáldozatot s undokságok szárnyán pusztitó jön, egész addig, hogy a végzet és határozat ráömlik a pusz­titóra.

  • Küldés emailben

Fejezetek