4. 📖 Dániel könyve

A király álmának megfejtése

1. Én Nebúkadnecczár boldog voltam házamban és viruló a palotámban.

2. Álmot láttam, az megfélemlített engem s gondolatok fekvőhelyemen, s fejem látomásai megrémítettek engem,

3. s kiadatott tőlem a rendelet, hogy bevezessék elém mind a Bábel bölcseit, hogy az álom megfejtését tudassák velem.

4. Ekkor bejöttek az irástudók, jósok, kaldeusok és csillagjóslók s az álmot előttük elmondtam, de a megfejtését nem tudatták ve­lem.

5. Utolsónak aztán bejött elém Dániél, kinek neve Béltsacczár – istenem neve szerint – s a kiben a szent istenek szelleme van; s az álmot elmondottam előtte:

6. Béltsacczár, az irástudók feje, kiről tudom, hogy ben­ned a szent istenek szelleme van, s hogy semmi titok nem zavar téged, álmom látomásait, a melyeket láttam s a megfejtését mondd meg!

7. Fejem látomásai pedig a fekvőhelyemen ezek: Láttam s ime egy fa a föld közepén és magassága nagy.

8. Nőtt a fa s erősödött, s ma­gassága fölért az égig s ellátszott az egész föld végéig.

9. Lombozata szép s gyümölcse sok s táplálék rajta mindnek; alatta hűsel a mező vadja s ágaiban lakoz­nak az ég madarai s belőle táplálkozik minden halandó.

10. Láttam fejem látomásaiban fekvőhelyemen, s ime egy őr meg szent alászáll az égből;

11. kiált erővel s így szól: Vágjátok ki a fát s messétek le ágait, hullassátok le lombozatát és szórjátok szét gyümölcsét; költözzék el alóla vad s a madarak az ágaiból.

12. Ámde gyökereinek tőkéjét hagyjátok a földben, és pedig vas- és rézbilincs­ben a mező füve között, s az ég harmatjával áztassák s a vaddal együtt legyen osztályrésze a föld füvében.

13. Szivét az embertől elváltoztassák s állatnak szive adas­aék neki s hét időszak haladjon el fölötte.

14. Az őrök végzéséből van e szó s a szentek parancsából a kijelen­tés annak okából, hogy tudják meg az élők, hogy ural­kodik a Legfelső az emberi királyságon s a kinek akarja, adja azt s az emberek legalacsonyabbját állítja föléje.

15. Ezt az álmot láttam én, Nebúkadnecczár király; te pedig Béltsacczár, mondjad el megfejtését, mivelhogy mind a királyságom bölcsei nem bírják velem tudatni a megfejtést, de te bírod, mert szent istenek szelleme van benned.

16. Ekkor Dániél, kinek neve Béltsacczár, elámúlt egy bizonyos ideig és gondolatai megrémítették. Meg­szólalt a király és mondta: Béltsacczár, az álom és megfejtése ne rémítsen meg téged! Felelt Béltsacczár és mondta: Uram! Az álom a te gyűlölőidnek és megfej­tése ellenségeidnek!

17. A fa, melyet láttál, a mely nőtt és erősödött s magassága fölért az égig és ellátszott az egész földön,

18. s lombozata szép s gyümölcse sok és táplálék rajta mindnek, alatta lakozik a mező vadja s ágaiban laknak az ég madarai:

19. te vagy az, oh király, a ki nőttél és megerősödtél s nagyságod nőtt, fölért az égig s uralmad a föld végéig.

20. Hogy pedig a király látott egy őrt és szentet, a mint alászállt az égből és mondta: vágjátok ki a fát és rontsátok meg, ámde gyö­kereinek tőkéjét a földben hagyjátok és pedig vas- és rézbilincs közben a mező füve között s az ég harma­tától áztassák s a mező vadjával legyen osztályrésze, míg hét időszak el nem halad felette:

21. ez a meg­fejtés, oh király, s a Legfelsőnek végzése az, a mely érte uramat, a királyt.

22. Téged ugyanis kiűznek az em­berek közül s a mező vadjával lesz lakásod, s füvet, mint ökrökkel fognak etetni veled s az ég harmatjából áztatnak s hét időszak fog elhaladni fölötted, mig meg nem tudod, hogy uralkodó a Legfelső az emberi király­ságon, és a kinek akarja, adja azt.

23. S hogy azt mond­ták, hogy hagyják meg a fa gyökereinek tőkéjét: király­ságod neked megmarad, mihelyt megtudod, hogy az Ég uralkodik.

24. Azért, oh király, tanácsom jónak tessék neked, vétkeidet igazság által váltsd meg és bűneidet szegé­nyeken való könyörülés által, hátha lesz tartama a te boldogságodnak.

25. Mindez elérte Nebúkadnecczár királyt.

26. Tizenkét hónap multán járt vala Bábel királyi pa­lotáján.

27. Megszólalt a király és mondta: Nemde, ez az a nagy Bábel, melyet én építettem királyi székvárosom­nak erőm hatalmával s díszem dicsőségére!

28. Még a király szájában volt a szó és hang szállt le az égből: Neked mondják, oh Nebúkadnecczár király, uralmad el­távozott tőled.

29. S az emberek közül kiűznek téged, s a mező vadjával lesz lakásod, fűvel mint az ökröket fognak etetni téged; s hét időszak fog elhaladni fölöt­ted, a míg meg nem tudod, hogy uralkodó a Legfelső az emberi királyságon s a kinek akarja adja azt.

30. Ab­ban az órában beteljesedett a szó Nebúkadnecczáron; s az emberek közül kiüzetett, s füvet evett, mint az ökrök s az ég harmatjából áztatták a testét, míg a haja meg nem nőtt, mint a sasoké és körmei, mint a madaraké.

31. Napok múltán én Nebúkadnecczár az ég felé emeltem szemeimet s eszem hozzám visszatért s a Legfelsőt áldottam s az örökké élőt dicsértem s ma­gasztaltam, a kinek uralma örök uralom és királysága nemzedéknél meg nemzedéknél tart,

32. s mind a föld­nek lakói mint a semmi tekintetnek, s az ő akarata szerint cselekszik az ég seregével s a föld lakóival s nincsen, a ki kezeit megakadályozná s azt mondaná neki: mit cselekedtél?

33. Abban az időben visszatért hozzám eszem és királyságom dicsőségére díszem és fényem visszatért hozzám, és tanácsosaim s nagyjaim engem fölkerestek, királyságom fölé helyeztettem és kiváló nagyság hozzáadatott nekem.

34. Most tehát én Nebúkadnecczár dicsérem, dicsőitem és magasztalom az egek királyát, kinek mind a cselekedetei igazság s útjai jog s a kik a gőgösségben járnak, azokat leala­csonyíthatja.

 

  • Küldés emailben

Fejezetek