2. 📖 Jirmejáhu könyve

Izráel hálátlansága és hűtlensége

1. És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván: 2. Menj és hirdesd Jeruzsálem fülei hallatára, mondván: Így szól az Örökkévaló: Megemlékezem számodra ifjúkorod kegyéről, menyasszonykorod szeretetéről, hogy követtél engem a pusztában, be nem vetett földön. 3. Szentség Izrael az Örökkévalónak, termésének zsengéje, mind akik megeszik, bűnbe esnek, veszedelem jön rájuk, úgymond az Örökkévaló. 4. Halljátok az Örökkévaló igéjét, Jákob haza, és mind az Izrael házának nemzetségei. 5. Így szól az Örökkévaló: mi jogtalanságot találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem és jártak a hiábavalóság után és hiábavalókká lettek? 6. És nem mondták: Hol van az Örökkévaló, ki felhozott bennünket Egyiptom országából, ki bennünket vezetett a pusztában, sivatag és gödör földjén, szárazság és sötétség földjén, oly földön, melyen nem ment át senki és ahol ember nem lakott. 7. És elvittelek benneteket termőföld országába, hogy egyétek gyümölcsét és javát; de ti bejöttetek és megtisztátalanítottátok országomat, birtokomat pedig utálattá tettétek. 8. A papok nem mondták, hol van az Örökkévaló, a tan kezelői nem ismertek engem, a pásztorok elpártoltak tőlem, és a próféták a Báalban prófétáltak és nem-használók után jártak. 9. Ezért egyre pörölök veletek, úgymond az Örökkévaló, és fiaitok fiaival is pörölök.

 

Bálványimádás és bűnhődés

10. Mert keljetek át a kittimbeliek szigeteire és lássátok, s Kédárba küldjetek és figyeljétek meg nagyon és lássátok, vajon történt-e ilyesmi? 11. Vajon cserélt-e nemzet istent – noha azok nem istenek – népem pedig felcserélte dicsőségét nem használóval! 12. Iszonyodjatok amiatt egek, borzadjatok és irtózzatok nagyon, úgymond az Örökkévaló. 13. Mert két gonoszságot követett el a népem: engem elhagytak, élő víz forrását, hogy kutakat vájjanak ki maguknak, repedezett kutakat, melyek nem fogják a vizet. 14. Rabszolga-e Izrael, avagy házban szülött-e, miért lett prédává? 15. Ráordítottak oroszlánok, hallatták hangjukat; országát pusztulássá tették, városai felgyújtattak, nincs lakójuk. 16. Nóf és Tachpanchész fiai is zúzzák fejed tetejét. 17. Nemde ezt az hozza rád, hogy elhagytad az Örökkévalót, Istenedet, midőn vezetőd volt az úton! 18. Most pedig mi dolgod van az Egyiptomba való úton, hogy a Síchór vizét igyad? És mi dolgod van az Assúrba való úton, hogy a folyam vizét igyad? 19. Megfenyít téged a gonoszságod és elpártolásaid megbüntetnek téged: tudd meg hát és lásd, hogy rossz és keserű az, hogy elhagytad az Örökkévalót, Istenedet, és nincs rajtad az én félelmem, úgymond az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura. 20. Mert régtől fogva eltörted igádat, széttépted köteleidet és mondtad: nem szolgálok; mert minden magas dombon és minden zöldellő fa alatt leterülsz, te parázna! 21. Én pedig nemes venyigéül ültettelek, csupa igaz magot; és hogyan változtál át idegen szőlőtő vadhajtásaivá! 22. Bizony, ha lúggal mosakodnál és tékozolnád magadra a szappant, folt előttem a te bűnöd, úgymond az Úr, az Örökkévaló. Hogy mondhatod: nem tisztátalanodtam meg, a Báalok után nem jártam! Lásd utadat a völgyben, ismerd meg mit cselekedtél, gyors kancateve, mely összekuszálja útjait! 24. Nőstény vadszamár, szokva a pusztához, lelke vágyában lihegett levegő után, kívánságát ki gátolja meg? Mind a keresői nem fáradnak el, az ő hónapjában megtalálják. 25. Óvd lábadat a meztelenségtől és torkodat a szomjúságtól! De azt mondtad: hiába, nem, mert szeretem az idegeneket és utánuk megyek. 26. Valamint megszégyenül a tolvaj, midőn rajtakapják. úgy vallott szégyent Izrael háza, ők, királyaik, nagyjaik, papjaik és prófétáik. 27. Azt mondják a fának: atyám vagy, és a kőnek: te szültél bennünket, mert háttal fordultak felém és nem arccal, de veszedelmük idején azt mondják kelj fel és segíts meg bennünket! 28. Hol vannak hát isteneid, melyeket készítettél magadnak? Keljenek fel, vajon megsegítenek-e téged veszedelmed idején! Mert városaid száma szerint vannak a te isteneid, oh Jehúda. 29. Miért pereltek ellenem? Mindnyájatok elpártoltatok tőlem, úgymond az Örökkévaló. 30. Hiába vertem fiaitokat, fenyítést nem fogadtak el, megemésztette kardotok prófétáitokat, mint pusztító oroszlán. 31. Nemzedék ti, lássátok az Örökkévaló igéjét! Vajon puszta voltam-e Izraelnek vagy sötétség országa; miért mondta népem: dacolunk, nem jövünk többé hozzád. 32. Vajon elfelejti-e a hajadon az ő díszét, a menyasszony az ő övét? Népem pedig elfelejtett engem számtalan napokon át. 33. De jól intézed utadat, hogy szerelmet keress ezért a rossz nőket is tanítottad útjaidra. 34. Ruháid szélén is találtatott megölt ártatlan szegényeknek vére, nem betörésen érted őket, hanem mind a helyeken! 35. Azt mondtad: ártatlan vagyok, bizony elfordul tőlem haragja; íme én ítéletre szállok veled, mivelhogy azt mondod: nem vétkeztem. 36. Mit járkálsz oly nagyon megváltoztatva utadat? Egyiptom miatt is meg fogsz szégyenülni, amint megszégyenültél Assúr miatt. 37. Ettől is kimész kezeiddel fejed fölött: mert megvetette az Örökkévaló a te birodalmadat és nem fogsz velük boldogulni.

  • Küldés emailben

Fejezetek