Az ünnep kellékei: áfikomán (áfikojmen)

Mielőtt a széder estén megkezdjük a kivonulás történetének elmesélését, a széder vezetője az előtte fekvő három macesz közül a középsőt kettétöri. A kisebb darabot visszateszi a két egész maceszlap közé, a szédertálra, a nagyobbat pedig becsomagolja egy darab textilbe, vagy zacskóba, és félreteszi. Ez a félretett maceszdarab az áfikomán, vagy áfikojmen, amit „desszertként” fogyasztanak el a széderesti vacsora végén a peszáchi bárányáldozat emlékére.

Ahogyan az áldozati hús elfogyasztása után már nem volt szabad enni, úgy az áfikomán után sincs több utóétel, csupán két pohár bor, mely a négyből még hátra van. Nézzük azonban meg, mi és mért történik a félretett maceszdarabbal, mielőtt megesszük. A széder vezetője kendőbe csavarva félreteszi. Az egyszerű magyarázat szerint ez annak érdekében történik, hogy nehogy összekeverjük más maceszdarabokkal, és meg ne együk a vacsora vége előtt. A kendő, amibe tekerjük, a tórai leírásra emlékeztet:

És a nép vitte tésztáját, mielőtt megkelt volna, teknőiket bekötve ruháikba, vállukon. (M.II. 12:34)

Vannak, akik nemcsak félreteszik, hanem el is rejtik a félretett maceszt, és a gyerekek feladata, hogy megkeressék. Ők azután csak ajándék fejében adják vissza, hogy be lehessen vele fejezni a szédert. Máshol a gyerekek csenik el a lankadó figyelmű szédervezető mellől az áfikománt, ám ez utóbbi szokást sokan nem követik, mivel rossz szokást tanít a gyerekeknek. A Talmud egyébként (Pszáchim 109a) úgy magyarázza a szokás eredetét, hogy ez is egyike azoknak az érdekességeknek, melyek célja, hogy a széderestén végig fenntartsák a gyerekek érdeklődését a események iránt. Az áfikomán elrejtése és megkeresése, majd az alkudozás, hogy milyen ajándék fejében adják vissza, biztosítja, hogy a gyerekek ne aludjanak el az éjszakába nyúló este folyamán.

Ha mélyebben akarjuk értelmezni az áfikománt, akkor azt mondhatjuk, hogy a széderasztal szimbolikus ételei közül ez az egyiptomi fogságból való szabadulásunkat jelképező fogás, mely azonban egyben arra is emlékeztet, hogy az a szabadulás csak az első megváltás volt, és még mindig várjuk a második, végső megváltást, a Messiás eljövetelét. Erre utal az is, hogy a nagyobb darabot rejtjük el: a valódi megváltás, a legnagyobb tett még hátravan, egyelőre elrejtve a szemünk elől a kifürkészhetetlen jövőben.

Az áfikomán tehát csak a szédereste vége felé kerül elő. Az est rendjében az áfikomán elfogyasztását cáfunnak nevezik. Aszó azt jelenti, hogy rejtett, mivel az vacsora elejétől rejtve volt egészen addig, amíg – a vacsora végeztével, amikor már jóllaktunk és minden bizonnyal el is álmosodtunk – elérkezett az elfogyasztásának az ideje. Az áfikománt, akárcsak a bort, a bal oldalunkra dőlve fogyasztjuk. Az első darab macesszel, melyre, még az étkezés megkezdése előtt a hámoci áldást mondtuk, a kovásztalan kenyér fogyasztásának kötelességét teljesítettük. Az utolsó macesz, az áfikomán, a peszáchi áldozatra emlékeztet. Az áldozat húsából tele hassal volt szabad enni, és utána már nem jött utóétel.

Amikor szerda éjjel (a száműzetés országaiban csütörtök éjjel is), a vacsora végeztével az áfikománt fogyasztjuk, gondoljunk arra, hogy Isten segítségével hamarosan eljön a végső megváltás, amikor a valódi peszách áldozatot mutathatjuk be a jeruzsálemi Szentélyben.

zsido.com

  • Küldés emailben