Az újévi ünnep tartozékai: szlichot

Sorozatunk következő darabja a szlichot imával foglalkozik. A szlichot – jiddis kiejtéssel szlichesz – közösségi imák összessége, melyekben az Örökkévaló megbocsájtását kérjük.

Nevének eredete a „szlichá” – bocsánat szó, és magában foglalja az egész nagyünnepi időszak üzenetét: gondoljátok át tetteiteket, és térjetek meg, hogy az Örökkévaló megbocsásson nektek! A szlichot a nagyünnepi időszak, illetve az arra való felkészülés, valamint a kisebb közösségi böjtnapok (Gedáljá böjtje, tévét 10., Eszter böjtje és támuz 17.), illetve az egyénileg felvállalt böjtök imarendjének szerves része. Jom kipur napján minden imát szlichot követ.

A nagyünnepi időszakot megelőző szlichot imákat a reggel korai óráiban tartják. Askenáz szokás szerint a ros hásánát megelőző szombat éjjel, az éjszaka felének eltelte után mondanak először szlichotot, majd az újév napjáig minden nap közvetlenül a reggeli ima előtt. Amennyiben ros hásáná első napja csütörtökre, vagy szombatra esik, a szlichotot az askenázi zsidók az ünnepet megelőző szombat éjjel kezdik. Ha azonban hétfő, vagy kedd az ünnep első napja, úgy a szlichotot a megelőző szombat éjjel kezdik imádkozni, mivel legalább négy napon keresztül kell mondani. Az első, szombat éjjeli szlichotot szokás nagyobb összejövetellel és esetleg egy jó hangú kántorral, vagy zenei kísérettel kiemelni. Szombaton nem mondanak szlichotot, mivel annak szellemisége nem illik a békés és örömteli naphoz. A szfárádi közösségekben hosszabb a szlichot mondásának időszaka, ott elul hónap kezdetétől (ros chodes elul) fogva mondják hajnalonként a zsinagógákban és az imarend szövege is terjedelmesebb.

A legtöbb zsidó közösségben a tíz bűnbánó napon is mondanak szlichotot, vagyis a ros hásáná és jom kipur közötti időszakban. Chábád szokás szerint azonban nem imádkoznak szlichotot ezekben a napokban, kivéve a ros hásáná második napját közvetlenül követő Gedáljá böjtjét. A negyedik lubávicsi rebbe, Smuel rabbi megkérdezte egyszer az apjától, a Cemách Cedektől, hogy mi ennek a szokásnak az alapja. „Fiam, ez az időszak nem a szavaké. Szavainkat most tettekké kell fordítanunk.”- hangzott a válasz.

A szlichot imák szövege bibliai mondatokból, rabbinikus tanításokból, illetve középkori héber költeményekből, azaz pijutokból tevődik össze, melyek elsődleges célja a félelmetes napokra való lelki felkészülés. Egyes részei állandóak, mások pedig naponta változnak. Arra kérjük Istent, hogy bocsásson meg nekünk úgy egyénként, mint közösségként. Gyakran ismétlődik benne a „könyörületesség 13 attribútuma”, melyet az Örökkévaló a Szináj-hegynél ismertetett meg Moséval (Mózes) mint utat, mely a megbocsátáshoz vezet. A 145. zsoltárral kezdődik, fél kádissal folytatódik, és a végén elhangzik az Ásámnu – vétkeztünk imádság is, melyben felsoroljuk az általunk, valamint a közösség által elkövetett bűnöket, majd egész kádissal fejeződik be. Mivel ez egy közösségi ima, elmondásához minjenre: legalább tíz zsidó férfira van szükség.  A szöveg a legtöbb imakönyvben nem található meg, hanem külön erre a célra kiadott szlichot-könyvecskékben olvashatjuk, napokra lebontva az éppen aktuális részt. A szlichot imákat a közösség részben magában, részben az előimádkozóval felelgetve mondja el. Szfárádi közösségekben több imát együtt énekel a közösség.

A midrás elmeséli, hogy Dávid királyt letaglózta, amikor profetikus módon előre meglátta a jeruzsálemi Szentély lerombolását, és azt, hogy ezzel együtt megszűntek az áldozatok is. „Hogy tudnak majd a zsidók megbocsájtást nyerni a bűneikért”- kérdezte. Isten azt válaszolta neki: „Amikor a zsidókra szenvedés jön a bűneik miatt, teljes egységben kell összegyülekezniük a színem előtt. Együtt megvallják bűneiket, elmondják a szlichot imákat, és én válaszolok az imádságaikra.”

zsido.com

Forrás: chabad.org

  • Küldés emailben