A zsidó hagyomány a temetésig tartó testőrzést és a csendes, imával kísért búcsút írja elő, a virrasztás szokása idegen a judaizmustól.
A zsidó hagyomány szerint az elhunyt testét nem szabad magára hagyni a temetésig. A test őrzését, „sömérá” általában családtag vagy más megbízható személy látja el, lehetőleg olyan, aki ismeri a vallási előírásokat.
Az őrzést a rabbi vagy a temetkezési vállalat is megszervezheti, különösen, ha a hozzátartozók nem tudják ezt saját maguk vállalni. A jelenlét folyamatos, és a célja az, hogy az elhunyt ne legyen magára hagyva az utolsó földi útja előtt.
A virrasztás idegen a zsidó hagyományban
A nyugati világban elterjedt temetés előtti virrasztás, ahol a hozzátartozók összegyűlnek a ravatalozóban az elhunyt teste mellett, idegen a zsidó vallási és erkölcsi hagyományoktól. A szokás, hogy a gyászolók a temetést megelőző este látogatják meg a halottat, kifejezetten keresztény vallási gyakorlatból ered, és nem csupán egy kulturális szokás.
A zsidóságban az elhunyt iránti tiszteletet nem a test megtekintésével fejezzük ki. Sőt, ennek az aktusnak nincs helye a judaizmusban, nemcsak mert felesleges, hanem mert sértő lehet a test szentsége szempontjából. A halottal való találkozás ideje nem a ravatalozóban van, hanem a temetés után, otthon, a sivá napjai alatt, amikor a vigasztalás vallási és lelki szempontból is értelmet nyer.
A virrasztás, mint társasági esemény
A gyakorlatban sok virrasztás inkább társasági eseményként működik, semmint spirituális vagy gyászoló alkalomként. Az ilyen összejövetelek beszélgetése gyakran felszínes, és a gyászoló család kénytelen órákon át banális párbeszédeknek tanúja lenni, miközben mély, személyes fájdalmat él át.
A judaizmus ehelyett csendet, visszafogottságot és imádságot kér. Nem a jelenlét, hanem a tisztelet a fontos. A halál pillanata után minden, ami a test körül történik, spirituális súllyal bír. Éppen ezért a zsidó jog és érzékenység elutasítja a társadalmi jellegű búcsúztatásokat.
A sivá jelentősége
A gyászolók vigasztalása nem a ravatalozóban történik. A zsidó szokás szerint a részvétnyilvánítás helye a gyászház, és ideje a sivá, azaz a temetést követő hét nap. Ez az az időszak, amikor a család együtt gyászolhat, és fogadhatja a vigasztalást, amely a hagyomány szerint már a temetés után kezdődhet, de előtte nem.
Mit tanácsolnak a rabbik?
A halott tisztelete és a gyászolók lelki békéje fontosabb, mint a külső szertartások látszata. Amennyiben szükségét érzi a búcsúnak, tegye ezt csendben, imával, méltóságteljes módon. Olvasson zsoltárokat, vagy csak emlékezzen az elhunytra.
Forrás: chabad.org
Fotó: AFP
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.