A zsidó naptár egyik legmegrázóbb, legmélyebb időszaka az úgynevezett három hét, amely sivá ászár bötámuztól (támuz 17.) tisá böávig (áv 9.) tart.
A három hét a gyászidőszak Jeruzsálem ostromától a Szentély pusztulásáig vezető tragikus eseményekre emlékeztet bennünket. Ezt az időszakot szokás bén hámicarimnak, vagyis „szorosok közötti” időszaknak nevezni, mivel a zsidó Bölcsek szerint erre a 21 napra utalnak a Siralmak könyvének szavai: „Elbujdosott Jehuda […] mind az üldözői utolérték őt a szorosok közepette.”
A zsidó öröm csökkentésének módja
A most vasárnap kezdődő háromhetes időszak során a gyász egyfajta tudatos visszatérés a kollektív és egyéni veszteségeinkhez. A Talmud (Táánit 29. a) tanítása szerint „ahogy ádár hónapban növeljük örömünket, úgy áv beköszöntével csökkentjük azt.” De a haszid mesterek ezt úgy értelmezték, „csökkentünk – örömmel.” Vagyis nem maga az öröm csappan meg, hanem a felszínes vidámság csökken. Az igazi öröm nem a harsány ünneplésben, hanem a csendes kapcsolódásban, az együttérzésben és az emlékezés mélységében rejlik.
Erre tanít ez a különleges három hét
A három hét arra tanít, hogy a kis dolgok, mint a tiszta ruha illata, egy kedvelt íz vagy egy dal hangja is örömteli részletek életünk mozaikjában. Amikor megvonjuk ezeket magunktól, jobban tudjuk értékelni azokat, és nagyobb hálát érzünk a meglétükért. A gyász tehát nem pusztán a veszteség megélése, hanem egy mélyebb érzékenység forrása.
Olyan korban élünk, amikor az élet csupa inger: állandó zajban, rohanásban, túlfogyasztásban élünk. A bén hámicárim, ez a szűk szoros, visszavezet bennünket egy csendesebb életbe. Nem azért, hogy elszomorodjunk, hanem hogy újra rátaláljunk a lényegre. A veszteség megtapasztalása nyitja meg a kaput az igazi öröm felé. Egy olyan öröm felé, amely mély és időtálló.
Dr. Erica Brown: In the Narrow Places: Daily Inspiration for the Three Weeks című műve alapján.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.