A Második Szentély lerombolásához nem csupán politikai vagy katonai okok vezettek. A Talmud szerint a szörnyű pusztításban egy zsidó személyes sérelme is döntő szerepet játszott.
A zsidó történelem egyik legmegrendítőbb története Kamcá és Bár Kamcáé. A Talmud (Gitin 55. b, 56. a) e története nem csupán egy megszégyenített zsidó bosszújáról szól, hanem arról is, hogyan vezethet az érzéketlenség és a túlgondolt óvatosság a legnagyobb tragédiák egyikéhez, a Második Szentély pusztulásához.
Egy elcserélt meghívó a Szentély lerombolásának hátterében
Egy embernek volt egy barátja, akit Kamcának hívtak és egy ellensége, akit Bár Kamcának. Egy napon ez az ember rendezett egy nagy összejövetelt, amire meghívta a közeli barátait, minden rabbit és a Tóra-tudósokat. Természetesen Kamcá is a vendéglistán volt. Az ember szolgája vitte szét a meghívókat, de véletlenül a Kamcának szóló meghívót Bár Kamcának vitte. Amikor Bár Kamcá megkapta a meghívót, meglepődött. „Végre újra a barátom akar lenni.” – gondolta Bér Kamcá és boldogan készült az összejövetelre.
Ám amikor megérkezett, a házigazda haragra gerjedt. „Hogy merészel az ellenségem belépni az otthonomba? Azonnal távozz innen!” – kiabált a férfi a szegény Bár Kamcára. Bár Kamcá zavarba jött. Ő nem tudott a meghívó-keveredésről. Azt gondolta, hogy ez volt az ember terve arra, hogy őt megalázza. Könyörgött: „Hadd maradjak. Kifizetem az ételt, amit elfogyasztok. Csak ne alázz meg az összes vendéged előtt.” Az ember visszautasította. Bár Kamcá pedig emelt az ajánlaton: „Kifizetem az összejövetel felét.” Az ember újra csak visszautasította. Még akkor is, amikor Bár Kamcá azt ajánlotta, hogy az összejövetel teljes költségét kifizeti.
A megalázottság vezetett a Szentély elpusztításához
Bár Kamcá megszégyenülve, megalázva és nagyon dühösen hagyta el a helyszínt. „Ott volt sok Tóra-tudós férfi, de senki nem állt ki a becsületemért. Ezt vissza fogom adni mindannyiuknak!”
Bár Kamcá megtervezte a bosszúját. Elment a római császárhoz és azt mondta neki: „A zsidók nem hűséges állampolgárok. Fogadok, hogy visszautasítják, hogy a Szentélyben az állatáldozatot neked ajánlják!” A császár nem így gondolta, de elhatározta, hogy tesz egy próbát. Elküldte az egyik legszebb bárányát Bár Kamcával a Szentélyhez.
Bár Kamcá tudta, hogy a sérült állat nem ajánlható fel áldozatként, nem számít, honnan van. Így elvitte a császár tökéletes bárányát és egy kis vágást ejtett annak füle mögött, de éppen akkorát, ami elég nagy volt ahhoz, hogy ne legyen alkalmas áldozatnak. Amikor Bár Kamcá megérkezett a báránnyal a Szentélyhez, a kohén örömmel fogadta az állatot. Ám ahogy jobban megvizsgálta, a kohén észrevette az apró sérülést. Mit kéne tennie?
A sértett Bár Kamcá visszafordíthatatlan tette
A hiba ellenére a bölcsek úgy gondolták, hogy áldozzák fel az állatot, mivel elengedhetetlennek gondolták a béke fenntartását a császárral. Rabbi Zechárjá ben Ávkulász viszont azt mondta erre: „Ha a papok így tesznek, az emberek azt fogják mondani, hogy a hibás állatokat feláldozhatják az oltáron.”
A bölcsek erre így feleltek: „Ha nem áldozzuk fel, akkor meg kell akadályoznunk, hogy Bár Kamcá jelentse ezt a császárnak.” A bölcsek azt gondolták, hogy megölik Bár Kamcát, hogy ne menjen a császárhoz és ne beszéljen ellenük. De rabbi Zechárjá azt mondta nekik: „Ha megölitek, az emberek azt fogják mondani, hogy aki hibát ejt az áldozati állatokon, azt meg kell ölni.”
Így végül nem tettek semmit. Bár Kamcá jelentette a császárnak, hogy a zsidók nem áldozták fel az ajándékát, és ennek következtében megkezdődött a zsidók és a rómaiak közötti háború. Rabbi Jochánán azt mondja: Rabbi Zechárjá ben Ávkolász túlzott alázatossága rombolta le a Templomot, égette fel a Szentélyt, és száműzött őket a Szentföldről.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.