Gazdagon illusztrált könyv beszéli el a hajdanvolt malajziai zsidó közösség történetét – tudósít a JTA. A tudósok nem tudják, hogy pontosan mikor érkeztek az első zsidók Penangba, Malajzia egyik kisebb méretű államába, mely a délkelet-ázsiai nemzet egyik nyugati szigetén terül el. A régió központjában, George Townban található zsidó temetőben a legrégebbi emlék Sosáná Lévi sírköve, melyet 1835-ben állítottak. A temető egyébként a korábban a Zsidó út nevet viselő utcában fekszik. A XX. század fordulójának népszámlálási adatai szerint akkoriban 172 főre rúgott a helyi zsidó népesség száma.

 

Az egykori penangi zsinagóga, most kávézóként funkcionál (Google Street View)

George Town utcáin azonban már évtizedek óta nem járnak zsidók, a hajdani Zsidó út ma Zainal Abidin maláj költő nevét viseli, a temetőtől nem messze álló egykori zsinagógában pedig senki nem imádkozott azóta, hogy 1976-ban bezárták. Mivel még egy minjenre (az imádkozáshoz szükséges tíz felnőtt férfi) való zsidó sincs a városban, az épületet divatos kávézóvá alakították át. Nem is csoda, hiszen az elmúlt években a Rágalmazásellenes Liga a Közel-Keleten és Észak-Afrikán kívül eső országok közül az egyik leginkább antiszemitának éppen Malajziát tartja. A gyűlölet jelentős részben a korábbi miniszterelnöktől, Mahathir Mohamadtól ered, aki hírhedt arról, hogy zsidóellenességét büszkén és nagy hangon vállalja.

Malajzia és a zsidó állam között nincsenek diplomáciai kapcsolatok és zsidóknak tilos a szigetországba lépniük.

„Ami ma Malajziában [a zsidósággal kapcsolatban] létezik, azok olyan emberek, akiknek zsidó gyökereik vannak. Emberek, akiknek valahol a családfájukban volt egyszer egy zsidó, aki később felvette az iszlámot, hogy beházasodhasson a malajziai társadalomba” – mondta az amerikai zsidó származású, az iszlámot felvett és a malajziai Kuching városában élő Zayn Gregory, aki nemrégiben „Az utolsó penangi zsidók” címmel jelentette meg a helyi zsidóságról szóló könyvét. A mű rövid, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt érdekes és Arif Rafhan festőművész vízfestékkel készített illusztrációi díszítik.

A kötetből az olvasó megismerheti George Town egykor virágzó zsidó életét és egy kis betekintést nyerhet a zsidóság alapjaiba is, hiszen az alkotás elsősorban olyanoknak szól, akik még zsidókkal sem találkoztak soha. „A könyv valamiféle rekviem a hajdanvolt zsidó közösségért… Remélem, hogy a könyv felhívja a figyelmet Malaja [a régió korábbi elnevezése] gazdag multikulturális valóságára” – mondta Gregory, aki egyébként egy helyi egyetemen dolgozik előadóként, valamint maláj verseket ír és fordít. Először a helyi híradásokban találkozott a malajziai zsidók történetével és azonnal megragadta a téma.

A zsidó-keresztény vegyes házasságból született és ennek nehézségeivel küzdő Gregory 17 évesen tért át az iszlámra, később pedig malajziai születésű feleségével visszaköltözött az asszony szülőföldjére. Malajzia lakosságának több mint 60 százaléka muszlim, a maradék majdnem 40 százalék különféle vallásokhoz tartozik. Bár Gregory életében korábban gyakorlatilag semmiféle szerepet nem játszott a zsidóság, mióta oda költözött, ez teljesen megváltozott.

„Ebben az országban a zsidóságot nem nagyon ismerik és nem is nagyon értik. A legtöbb ember soha életében nem találkozott egyetlen zsidóval sem. Ráadásul sajnálatos módon nagyon sok a félreértés és a közömbösségből fakadó előítélet.”

A kutatás és az írás közelebb hozta a férfit zsidó gyökereihez. „Lenyűgözött a malajziai zsidó közösség léte. Úgy éreztem, hogy ez lehetőséget teremt nekem arra, hogy megosszak valamit magamról, ami még mindig a lényem része” – mondta. A kutatáshoz leginkább újságcikkeket és egy korábbi tanulmányt használt fel, mivel a témáról nemigen érhető el más irodalom.

 

A közösség vallási életéről azt lehet tudni, hogy 1920-ban az akkor angol fennhatóság alatt álló Penangban járt egy Jiszráel Kohén nevű férfi, aki találkozott a helybeli Ezekiel Aaron Manasseh-val, aki azt állította, hogy ő az egyetlen vallásos zsidó a közösségben. A kereskedelmi érdekek, a szülőföldjükön dúló antiszemitizmus és az első világháború „néhány más zsidót is arra sodort Bagdadból, többnyire szegény házalókat, akik kínai és maláj asszonyokkal álltak össze és a zsidóságtól eltávolodott életet éltek” – mondta a magát ortodox zsidónak valló Manasseh. A korabeli újságcikkek tanúsága szerint ennél árnyaltabb a kép és az is kiderül ezekből, hogy még egy ilyen kicsi és elzárt zsidó közösségen belül is létezhetett belviszály.

A Malajziában élő zsidók legnagyobb része a második világháború alatt hagyta el az országot az angolok segítségével. A hátramaradottak az egyre erősödő és a mindennapi életet is egyre inkább meghatározó antiszemitizmus miatt hagyták el az országot az 1970-es évekre.

Mahathir Mohamad egykori miniszterelnök 1970-ben megjelentett könyvében a zsidókat „kampós orrúak”-nak nevezte, akik „természetes módon értenek a pénzhez”. Malajzia több alkalommal megtiltotta izraeli sportolók beutazását különféle világversenyekre, ezért 2019-ben az úszó világbajnokság rendezésének jogát is elvették tőlük. Mire az egész életében antiszemita nézeteket hangoztató miniszterelnököt 2020-ban leváltották tisztségéből, már egyetlen zsidó sem maradt az országban. „Hogyan gondolkodhatnék másként, amikor a zsidók, akik oly gyakran emlegetik a holokauszt során elszenvedett szörnyűségeket, ugyanazt a náci kegyetlenséget és keményszívűséget alkalmazzák nemcsak az ellenségeikkel, de még a saját szövetségeseikkel szemben is, ha azok megpróbálják megakadályozni, hogy érzéketlenül gyilkolják le palesztin ellenlábasaikat” – nyilatkozta korábban.

A Malajziából elmenekülő zsidók elsősorban Ausztráliába, Izraelbe vagy az Egyesült Államokba költöztek, illetve voltak, akik egyszerűen a közeli Szingapúrba tették át székhelyüket.

Az utolsó ismert penangi zsidó David Mordecai volt, akinek a családja 1895-ben érkezett az országba Bagdadból. Ő 2011-ben halt meg, sírja Penang egyetlen zsidó temetőjében található. A temetőt egy muszlim család tagjai gondozzák nemzedékek óta.

Gregory azt reméli, hogy az ország vezetőinek antiszemitizmusa nem határozza meg teljes mértékben az állampolgárok nézeteit. Reményei szerint könyve segít majd hidakat építeni a malajziai lakosság és azon zsidók között, akik – vagy akiknek elődei – egyszer Penangot nevezték otthonuknak. „Számos alkalommal beszéltem másokkal a hátteremről és soha nem találkoztam semmiféle ellenséges megnyilvánulással. Néha csodálkoznak, de ez érthető, az, hogy egy zsidó származású emberből muszlim lesz, legalább annyira meglepő a muszlimok számára, mint amilyen a zsidók számára lehet.”