Egy legendás, haszid történet arról, hogy mi történik, amikor az ima ideje nem az órához, hanem a lélekhez igazodik?
A szent rizsini rabbi különös találkozásának története tárul elénk, ahol az idő és a spiritualitás határai elmosódnak, és az ima kérdése egészen új megvilágításba kerül.
Az idő nem szabhatott határt a rizsini rabbi számára
Egyszer, amikor a rizsini rabbi, Jiszráél az apti cádiknál vendégeskedett, hosszasan készült a reggeli imára. Az „apti szent” végül megkérdezte tőle: mikor szeretne imádkozni? A rizsini rabbi így felelt: maga sem tudja, majd egy történettel világította meg válaszát.
„A királynak volt egy kijelölt fogadóórája, amikor minden alattvalója elé járulhatott. Ezen idő leteltével azonban senkit sem engedtek be hozzá. Egy alkalommal egy koldus próbált meg a király elé jutni, de az őrök megállították, és szigorúan rendre utasították: nem tudja-e a törvényt, amely szerint a kijelölt idő után nincs bebocsátás?
A koldus azonban nem jött zavarba. Azt mondta: jól ismeri a törvényt, ám az rá nem vonatkozik. Ő ugyanis nem saját ügyében kíván beszélni az uralkodóval, hanem olyasmiről, ami az egész országot érinti. Az ilyen ügyek számára pedig nincs kijelölt idő. A királynak őt bármikor fogadnia kell. És valóban: a koldust beengedték.”
„Hát így van ez nálam is” – folytatta a rizsini rabbi. „Hogyan tudhatnám hát, mikor kell imádkoznom?”
A kígyó csábítása és az aranyborjú után
Majd egy másik történettel mélyítette tovább gondolatát:
„Mielőtt az emberiség bűnbe esett, nem létezett meghatározott idő az imára. A kígyó csábítása után azonban megnehezedett a világ levegője. Ekkor jöttek az ősatyák: Ávrahám a reggelt, Jicchák a délutánt, Jákov pedig az estét tette az imádság idejévé.
Amikor Izráel népe a Szináj-hegynél megkapta a Tórát, a kígyó mérge eltűnt, és a nép ismét az idő fölé emelkedett. Ám az aranyborjú vétke után újra az idő uralma alá kerültek. Később a bölcsek rendet tettek, és meghatározták az ima idejét.
A cádik lelke azonban, amely nem vett részt sem a kígyó bűnében, sem az aranyborjú vétkében, nincs az időhöz kötve. Így ma is az idő fölött áll.”
„A chaszidusz világból – Az áhitat ideje”, Zsidó Ujság, 1927. 3. évf. 12. szám, 13. old. alapján.
A borítókép illusztráció. AI kép.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.