Sokan úgy gondolják, hogy a zsidó nép története Ábrahám ősapával kezdődött, ő volt „az első zsidó”. De vajon valóban annak tekinthető-e valaki, aki még a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás előtt élt? Yehuda Shurpin rabbi gondolatai nyomán keressük a választ arra, mit is jelent valójában zsidónak lenni.
A Tóra elbeszélése szerint Ábrahám több mint 400 évvel a Szináj-hegyi tóraadás előtt élt. Születése az i.e. 19. századra tehető, egy olyan világba, ahol a bálványimádás volt az uralkodó vallási gyakorlat. Apja, Terách, maga is e szokások követője volt, sőt, Nimród király, az akkori hatalom egyik fő embere – emeli ki a Chabad.org.
Ábrahám azonban már hároméves korában kérdéseket tett fel a világ működéséről. Ahogy felnőtté vált, fokozatosan elfordult a bálványimádástól, és egy Isten hitére épülő világképet alakított ki. Életét ennek az egyetlen Istennel való kapcsolatnak szentelte.
Bábel toronya árnyékában
A Midrás elbeszélése szerint Ábrahám a Bábel tornya körüli történések idején már érett gondolkodású fiatalember volt. Hevesen ellenezte a vállalkozást, amelyben az emberi arrogancia a Teremtővel szemben emelt építményt. Amikor Isten összezavarta a nyelveket, és hetven különböző népet hozott létre, Ábrahám már kiemelkedett kortársai közül. Egyes magyarázatok szerint ekkor történt az első szövetségkötés Isten és Ábrahám között.
Szövetség az Örökkévaló és Ábrahám között
Ábrahám élete később a Tóra lapjain is megjelenik. Isten így szól hozzá: „Menj el földedről, szülőhazádból…” (1Mózes 12:1.), majd sok megpróbáltatás után végül szövetséget köt vele: „A te magzatodnak adom ezt a földet…” (1Mózes 15:18.). 99 évesen parancsot kap a körülmetélésre is, mely a szövetség külső jele lett.
Fontos megjegyezni: bár Ábrahám megtartotta Isten törvényeit – ahogy a Tóra mondja is: „megőrizte parancsaimat, törvényeimet, tanaimat” (1Mózes 26:5.) – mindezt nem kötelező jelleggel tette. Ő nem volt „elrendelve” a parancsolatok betartására, mint ahogy az utódai lettek a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás után.
Ábrahám zsidó volt? Vagy csak előfutár?
Bölcseink között sincs teljes egyetértés abban, hogy Ábrahámot jogilag zsidónak tekinthetjük-e. Egyes vélemények szerint csak a hét noahita törvény vonatkozott rá, mások szerint a körülmetélés parancsától vált teljes értékű zsidóvá. De a legtöbb magyarázó abban egyetért: Ábrahám önként vállalta a micvák betartását, Isten iránti szeretetből, nem jogi kötelezettségből.
Ez pedig lényegi különbség. A Tóra parancsainak kötelező megtartása csak a Szináj-hegyen kezdődött, amikor a zsidó nép együttesen vállalta Isten szövetségét: „Ha hallgattok szavamra […] szent néppé teszlek titeket” (2Mózes 19:5–6.). Ez volt az a pillanat, amikor a kiválasztottság nem csupán egyéni, hanem nemzeti szinten is megtörtént.
Mi történt Szinájnál, ami addig nem?
A tóraadásban nem az Isten-i parancs különleges, hanem az Isten-i döntés. Ábrahámot Isten egyéni kiválósága miatt választotta ki – hite, önfeláldozása és erkölcsi nagysága révén. A zsidó népet azonban Szinájnál választotta ki – minden „érdem” nélkül. A választás tehát ott már nem emberi minőségre, hanem Isten-i akaratból fakadó elköteleződésre épült.
Másképp fogalmazva: Ábrahámot Isten „megfontoltan” választotta, de Szinájnál „abszolút módon”. Ez a választás nem függött érdemtől, logikától vagy múltbeli teljesítménytől, egyszerűen csak megtörtént. És ez az a különbség, ami miatt Szinájnál megszületett a zsidó nép.
Ábrahám ebben volt az első
A Misna így fogalmaz: „A szeretet, amely valamilyen feltételtől függ, megszűnik, ha a feltétel megszűnik. De a feltétel nélküli szeretet örök.” A zsidó nép kiválasztottsága nem saját erényein alapult, és épp ettől vált örökkévalóvá.
Ez a tudat viszont nem önhittségre tanít, hanem alázatra. Nem azért vagyunk „fény a nemzetek számára”, mert mi választottuk ezt a küldetést, hanem mert bennünket választottak ki rá. És éppen ezért ez a kötelesség örök és megtisztelő.
Ábrahám volt az első, aki saját elhatározásából megismerte és követte az egyetlen Istent. De a zsidó nép nem vele kezdődött, hanem a Szináj-hegynél, amikor egy egész közösség vállalta Isten törvényeit, méghozzá feltétel nélkül. Ábrahám úttörő volt, de a nép, amelyre a szövetség örökre rárótt, a Szináj lábánál született meg.
A borítókép Sefira Lightstone grafikája.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.