Egy szukkot alkalmával a Lubavicsi Rebbe egy személyes meghívással mutatta meg, mit jelent igazi felelősséget vállalni egy másik zsidó lélekért.
Az 1980-as évek elején, szukkot utolsó napjaiban különleges jelenet játszódott le Brooklynban, a Chábád központjában: a Rebbe lékochot osztott, miközben néhány rövid mondatával egész világokat mozgatott meg. Egy rendhagyó külsejű fiatalemberhez intézett személyes meghívás, majd egy szatmári rabbihoz szóló tanítás világította meg, mit jelent a haszid gondolkodásban a valódi nagyság: nem a tudás, nem az önmegtagadás, hanem az, ha valaki képes visszavezetni másokat a Tórához és az Örökkévalóhoz.
Érdekes társaság várakozott a Rebbe süteményére
Az 1980-as évek elején Brooklynba utaztam, hogy a Rebbével együtt ünnepeljem szukkot utolsó napjait. Hosáná rábá reggelén, a sátoros ünnep utolsó napján a Rebbe lékochot, hagyományos mézes süteményt osztogatott a sátrában. Rengetegen álltak sorban, hogy kapjanak egy darabot és egy rövid pillanatra találkozhassanak a Rebbével. Előttem egy fiatal srác állt, jellegzetes hippi stílusú ruhában, szakadt farmert viselve, rendezetlen, bozontos hajjal. Mögöttem pedig egy tekintélyes rabbi, a williamsburgi szatmári jesiva vezetője várakozott.
Ahogy a rendezetlen külsejű fiatal sorra került, a Rebbe megkérdezte tőle: „Hova mész ma este hákáfotra?” – utalva a Tórával járt hagyományos táncra. „Nem tervezem, hogy bármilyen hákáfotra elmennék, sem ma este, sem máskor” – felelte kissé flegmán a fiatalember.
A Rebbe erre így szólt: „Igen nagy megtiszteltetés lenne a számomra, ha ma este velem töltenéd a hákáfotot a zsinagógában.” A fiatalember megköszönte a Rebbe meghívását, de nem reagált egyértelműen. „Átgondolom” –mondta végül, majd távozott.
A szatmári haszid nem értette a jelenetet
Én következtem a sorban. Megkaptam a süteményemet a Rebbétől, majd továbbindultam. Közvetlenül mögöttem állt a már említett szatmári haszid, így most ő következett. Ahogy a Rebbe elé lépett, hátrafordultam, és hallottam, ahogy a Rebbe megszólítja: „Látom, hogy azon tűnődik, miért könyörögtem annak a fiatalembernek, hogy jöjjön el ma este a hákáfotra. Azon tanakodott, hogy vajon mi közöm lehet nekem hozzá? Pedig a válasz világosan szerepel a Tehila LeMose című könyvben.”
A szatmári hászid jelezte, hogy nem érti, miről van szó. A Rebbe erre elmosolyodott és így folytatta: „Dehát ezt a könyvet az ön egyik rebbéje írta!”
A haszid rendkívül feszélyezve érezte magát és csak állt, zavartan a vállát vonogatva. A Rebbe ekkor elkezdte kifejteni, hogy mire gondolt. Én eközben minden erőmmel azon igyekeztem, hogy megértsem a szavait és le tudjam írni, amit mondott.
A sátoraljaújhelyi csodarabbit idézte
Először is egy rövid bevezetés: A Tehila LeMose című könyvet Teitelbaum Mózes rabbi, más néven Jiszmách Mose írta, aki a 19. század elején élt és a Lublini Látnok tanítványa volt. Először a lengyelországi Przemyśl, majd Sátoraljaújhely rabbijaként szolgált. Utódai közül kerültek ki a szigeti és a szatmári rebbék. A Rebbe által közölt tanítás e kötet kommentárjából származik:
„A Jiszmách Mose részletesen leírt egy csodálatos történetet, mely szerint a drobitchi Reb Icikel – aki a Báál Sém Tov és a Mezricsi Mágid neves tanítványának, Michel Zlotchev rabbinak volt az apja – találkozott egyszer a túlvilágon Rásival, a híres tóramagyarázóval. Rási megkérdezte Reb Icikeltől: »Miért beszélnek annyit idefent a fiad nagyságáról? Mivel érdemelte ki Reb Michel ezt a nagy megtiszteltetést?« Reb Icikel azt felelte, hogy bizonyára azért, mert a fia tisztán az Ég kedvéért, tehát önzetlenül, csakis az Isten-szolgálatra koncentrálva tanulja a Tórát.
Rásit nem elégítette ki ez a válasz: »Dehát ezzel nincs egyedül, vannak még sokan, akik ezt teszik« – mondta. »A fiam sokat böjtöl és megvonja magától a földi élvezeteket« – válaszolta Reb Icikel. »Dehát ezzel sincs egyedül« – erősködött Rási. »A fiam hatalmas összegekkel támogatja a szegényeket« – mondta erre Reb Icikel. Rásit azonban még ezzel sem tudta meggyőzni. »Ezzel sincs egyedül, nem igaz?« – kérdezte.
Végül Reb Icikel így válaszolt: »A fiam sok megtérőt hozott vissza a Tórához. Sokakat visszavezetett a bűn útjáról Mennyei Atyánkhoz«. Amikor Rási meghallotta ezt a választ, végre elégedettség töltötte el. Világosan megértette, miért ámuldoztak annyira az angyalok Reb Michel nagyságától.”
Így értette meg a szatmári a Rebbe kérését
A Rebbe hosszú percekig beszélt, a szatmári haszid pedig nagy tisztelettel hallgatta. Amikor befejezte a történetet, a haszid megköszönte a Rebbének és halkan így szólt: „Ich hob git ferstánen – Nagyon jól megértettem.”
Ahogy a haszid továbbindult, a Rebbe rámosolygott és azt mondta: „Legyen boldog ünnepe”.
A történethez tartozik egy kis epilógus. Miután a hivatalos hákáfotok véget értek a Chábád-mozgalom központjában és a Rebbe elhagyta a zsinagógát, sokan még ott maradtak és egészen reggelig ünnepeltek énekelve és táncolva, ahogy igazi hászidokhoz illik. Én sem mentem sehová, s így fordulhatott elő, hogy hajnalban a táncolók között hirtelen megláttam azt a fiatalembert, akit a Rebbe személyesen invitált meg, még a süteményosztás közben. Úgy tűnik, végül nem tudta ellenállni a Rebbe személyes meghívásának…
Levi Bukiet rabbi Chicagóban él. A Rebbe által mesélt történet megtalálható a Tehila LeMose című kötet 34. oldalán. Forrás: JEM.tv
A borítókép illusztráció! AI kép.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.