Ez a mézes sütemény az askenázi zsidók jellegzetes ros hásánái édessége a középkor óta. Kelet-Európában minden örömünnep jellegzetes süteményévé vált, eljegyzési ünnepségek és esküvők elmaradhatatlan eleme volt.
Létezik egy szokás, mely szerint lékochot, vagyis édes, mézes süteményt kérnek valakitől, többnyire egy tisztelt rabbitól, vagy szülőtől a jom kipurt megelőző napon. A szokásnak többféle oka van, az egyik az, hogy ha – Isten ments – az az ítélet várna az emberre az éppen csak megkezdődött új évben, hogy az év során mások adományaihoz kelljen fordulnunk, akkor ez az ítélet teljesüljön be azáltal, hogy ezen a napon ételt kérünk valakitől.
Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi egy ennél mélyebb értelmű magyarázatot is ad. Hiszen még akkor is, amikor adott esetben fizikailag egy másik személytől kapjuk az ételt, valójában mindig és minden esetben Istentől kapjuk azt. Amikor erev jom kipurkor, vagyis az engesztelőnap előestéjén lékochot kérünk, akkor azáltal elismerjük, hogy az egész évben kapott táplálékunk, még az is, amelyet úgymond saját erőnkből és munkánk nyomán szerzünk meg, valójában nem más, mint az Örökkévalótól kapott ajándék. „Aki az egész világot táplálja jóságában, kegyelemmel, jóakarattal és együttérzéssel” – hangzik el nap, mint nap az imáinkban, és a magyarázatok szerint erre az imádságra kapjuk válaszul mindennapi megélhetésünket. Vagyis még akkor is, ha emberi közvetítő van jelen, és általa érkezik az élelmet kérőhöz az adomány, végső soron az is Istentől ered. A tíz bűnbánó napon – mondja a Rebbe –, Isten annyira közel van hozzánk, hogy az is, aki a lékochot adja és az is, aki kapja, érzi magát az Örökkévalót, és felismeri, hogy az átadó nem más, mint az Ő küldötte.
Érdekes megemlíteni azt is, hogy a lékoch esetében nem az elfogadáson, hanem a kérésen van a hangsúly. Az ember kinyújtja a kezét, és azt mondja: „Kérem, adjon nekem egy darab mézes süteményt!” Csak ezután kaphatja meg a süteményt, még akkor is, ha egy háztartáson belül a férj kér a feleségétől és fordítva, vagy ha a gyerekek kérnek a szüleiktől.
A Rebbe nagyon fontosnak tartotta a lékoch kérését és kiosztását, és ő maga hosszú órákon át osztotta a hozzá fordulóknak a mézes süteményt a jom kipurt megelőző napon. Előfordult, hogy tízezer embernek is adott az édes finomságból. Ezzel összhangban azt is hangsúlyozta, hogy mindenki készítsen otthon mézes süteményt, és adjon bárkinek, aki kér. Hogy miért éppen mézes süteményről van szó, azt persze nem nehéz megérteni, az édes, aranylóan folyó méz azt a vágyunkat fejezi ki, hogy az évünk édes legyen.
Lékoch (mézes sütemény)
párve
3 tojás
1 pohár méz
1 pohár cukor
1 pohár olaj
1 pohár erős kávé
3 pohár liszt
1 csomag sütőpor
1 kk. fahéj
½ kk. szerecsendió
A hozzávalókat sorban mély tálba tesszük, minden újabb hozzávalónál alaposan megkeverve a masszát. (Ha a mérésre használt pohár oldalát kiolajozzuk, mielőtt a mézet kimérjük vele, a méz könnyen kifolyik, és nem ragad bele az edénybe.) Sütőpapírral kibélelünk egy tortaformát, és 40 perc alatt, 180 fokon készre sütjük. Ha szeretjük, 2 pohár porcukorból, két evőkanál forró vízből és 3 evőkanál frissen facsart citromléből mázat is készíthetünk a süteményhez. Ha kihűlt, ezt a mázat csorgathatjuk a tetejére díszítésnek.
zsido.com