Bár pészahról manapság mindenkinek elsősorban a kovásztalan kenyér jut eszébe, valójában az ünnepnek a macesz csak az egyik jellegzetessége. Ahogy a hágádában olvasható:

„Azok, akik nem említették e három dolgot pészah ünnepén, nem teljesítették a kötelezettségüket. Ezek: peszách [áldozat], macesz és keserűfű [torma].”

A széderasztalra ennek megfelelően a macesz mellé jó adag reszelt torma és tűzön megperzselt csontos hús (csirkeszárny, csirkenyak) kerül. Előbbit elfogyasztják, utóbbi csupán jelképként szerepel az asztalon: a Jeruzsálemben bemutatott peszách áldozatra emlékeztet. Vannak azonban olyan szervezetek, amelyek a valódi peszách áldozat visszaállításáért szállnak síkra, ugyanis ahhoz nincs szükség Szentélyre, elegendő hozzá a megfelelő helyen, a Templom-hegyen lenni.

A széder

Annak érdekében, hogy a széderezők valóban úgy érezhessék, mintha ők maguk vonultak volna ki Egyiptomból, a pészah első (Izraelen kívül első két) estéjén megült széder estét bölcseink az érzékeket leginkább megmozgató zsidó szertartások egyikévé tették. Ennek fontos kelléke a szédertál (héberül keárát széder), mely lehet átvitt értelemben a széderhez szükséges kellékek összessége, illetve egy fizikai értelemben vett tál, melyre a széderhez szükséges ételféleségek kerülnek.

Kohénok szentélyszolgálatra való felkészítése évek óta folyik Izraelben. Amikor felépül a harmadik Szentély, nekik rögtön munkába kell állniuk. Így megfelelő ruha- és eszköztárral, valamint elengedhetetlenül fontos tudással felszerelkezve azonnal meg tudják majd kezdeni szent szolgálatukat. E felkészülési folyamat része a peszách áldozat bemutatása is, persze csak gyakorlásként. A főpapot Baruch Kahane rabbi alakította, a szertartást pedig olyan ezüstkürtökkel kísérték, amelyeket a harmadik Szentélyben való használatra készítettek. A nagyközönség számára is nyitott eseményre a Siratófal közelében, a Szemét-kapunál került sor.

A Tóra leírja, hogy a kóser módon levágott bárányt gránátalmafából készült hasábokon kell egészben megsütni. A húst szétosztották az eseményen résztvevők között.

És egyék meg a húst amaz éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel együtt egyék meg azt. (2Mózes 12:8)

Az eseményt szervező Simson Elboim rabbi kiemelte, hogy a gyakorló áldozat bemutatásához szükséges minden kormányzati és önkormányzati engedélyt beszereztek.

„Tíz évvel ezelőtt még a Templom-hegytől néhány kilométer távolságra kellett tartanunk, nem mehettünk az Óváros közelébe. Ahogy a gyakorlás egyre népszerűbbé válik, a hatóságok úgy fogadják el egyre könnyebben az eseményt. Végeredményben nem másról van szó ugyanis, mint az ország bibliai gyökereinek kifejezéséről.”

„Sajnos vannak olyan csoportok – ezek nem tartoznak a Szentély Mozgalomhoz -, amelyek úgy próbáltak valódi áldozatot bemutatni, hogy nem működtek együtt a kormánnyal. A palesztinok ezt arra használták, hogy a közösségi médiában erőszakra buzdítsanak.” – mondta, utalva arra, hogy a napokban egy zsidó csoport pénzjutalmat ígért azoknak, akik megpróbálnak egy báránnyal feljutni a hegyre és bemutatni az áldozatot. Az arab vezetés azonnal elítélte a törekvést és komoly terrorakciókkal fenyegetett.

Hilél Weiss, a próbaáldozat egyik szervezője és lebonyolítója szerint:

„Ezt megcsináljuk minden évben, nincs ebben semmi szokatlan. Még a kormány is engedélyezte, hogy érvényes peszách áldozatot mutassunk be, amely minden szempontból megállná a helyét. Kevesebb mint egy óra leforgása alatt felállíthatnánk egy időszaki használatra szánt oltárt, bemutathatnánk az áldozatot és elvihetnénk onnan az oltárt. Senki nem tiltakozhat azon az alapon, hogy a szentélyszolgálat visszaállítása veszélyeztetné a muszlimokat. Valójában a Waqf [muszlim vallási felügyelet] és azok az emberek, akik ellenzik a Szentéllyel kapcsolatos gyakorlásokat, nem akarnak semmiféle kapcsolatot látni Jeruzsálem és a Tóra között. A zsidók egyetlen helyen hajthatják végre a szentélyszolgálatot és ez a Templom-hegy.”

Weiss rabbi az egyik legnagyobb tóramagyarázót, a XI. századi Franciaországban élt Rásit idézte és elmagyarázta, hogy a peszách áldozat nagyon fontos jelzés az Izraelbe való visszatérés szempontjából. „Rási szerint a peszách áldozatot összesen egyszer mutatták be a pusztában” – mondta Weiss rabbi, hozzátéve:

„Nemzeti jellegénél fogva nem mutatták be még egyszer mindaddig, amíg a zsidók be nem vonultak Izrael Földjére. A zsidók visszatérése Izraelbe és a szétszóratás vége nem lesz teljes mindaddig, amíg vissza nem állítják a peszách áldozatot annak megfelelő helyszínén és időpontjában.”

Árje Stern jeruzsálemi főrabbi tavaly úgy határozott, hogy a peszách áldozat még ma is bemutatható, akkor is, ha nem áll a Szentély és nem rendelkezünk a vörös tehén tisztító hamujával sem. Az áldozatot azonban csakis a Templom-hegyen szabad bemutatni. Ennek egyetlen akadálya van, nevezetesen az, hogy a kormány – az izraeli jogrendszerrel szembemenve – nem adja ki erre az engedélyt. A zsidó legfelsőbb bíróság, a Szánhedrin döntése szerint ilyen helyzetekben elegendő, ha egyetlen áldozatot mutatnak be a Templom-hegyen az egész nép nevében.

Végre zsidók is imádkozhatnak a Templom-hegyen

Zsidók is imádkozhatnak a Templom-hegyen, ez eddig a muszlimok privilégiuma volt.

A korbán peszách kiemelkedő jelentőséggel bír. Mindössze két olyan tórai parancsolat van, amelynek be nem tartása a lehető legszigorúbb büntetést (káret – a közösségtől való elvágás, kiátkozás) vonja maga után: a brit milá (körülmetélés) és a korbán peszách, a pészahi áldozat bemutatása.

A Szentélyben a kohénok, vagyis a papok hosszú sorban álltak a Szentély udvarától, ahol a bárányokat levágták, egészen az oltárig. A bárányok vérét egy edénybe gyűjtötték és azt kézről kézre adták, míg el nem ért az oltárig, melyre ráöntötték a vért. Ezt követően a bárányt megsütötték és szédereste fogyasztották el.

 

Címlapkép: Naftali Deutsch