Oberlander Báruch rabbi gyakorlati tanácsai, hogy mi a teendő akkor, ha véletlenül valaki más kabátját vagy kalapját viszi haza?
A háláchá válasza gyakorlati példákkal és egy humoros rabbinikus történettel világítja meg a kérdést, ezeket Oberlander Báruch rabbi tolmácsolja most Önnek.
Vannak kérdések, amelyek visszatérően felmerülnek, ezért érdemes őket nyilvánosan is megválaszolni, hogy mások is okulhassanak belőle. Ilyen kérdés, hogy mi a teendő, ha egy kabát, kalap, esernyő vagy más efféle elcserélődik: valaki egy, a magáéhoz hasonlót visz el, a másik pedig ott marad egy idegen ruhadarabbal. Kérdés: használhatja-e az ott maradt holmit a sajátja helyett?
Mit mond a háláchá?
A háláchá szerint kölcsön venni másnak a dolgát az engedélye nélkül, az lopásnak számít, és így ez nem megengedett (Sulchán áruch, Chosen mispát 292:1.). A Sulchán áruch (uo. 136:2.) ennek kapcsán azt írja, hogy ha valaki „gyászolók házába megy vagy esküvőre” és ott elcserélődött a ruhája, akkor azt, ami ott maradt, nem szabad használnia. A RöMÁ (uo.) ehhez hozzáteszi, hogy amikor visszajön az ottmaradt tárgyért a valódi tulajdonosa, akkor nem lehet azt mondani neki, hogy addig nem viheti el a sajátját, amíg az elcserélt holmi nem kerül elő. Hasonlóképpen, ha a mosodából olyan ruhát kap vissza az ember, ami nem az övé, akkor azt nem lehet használnia a sajátja helyett (RöMÁ uo.).
Vagyis, ha az ember észreveszi, hogy hiányzik a kabátja, viszont van ott egy másik gazdátlan, akkor nem mondhatja, hogy jó, az enyémért cserébe elviszem a másikét és így rendben vagyunk, mert kicserélték a kabátokat. Minden tárgyat önállóan kell kezelni, nem lehet „lefoglalni” valakinek a kabátját a mi elveszettünkért cserébe.
Mi van akkor, ha a másik kabátért napokon át nem tér vissza a gazdája? Ilyenkor már ki lehet indulni abból, hogy valószínűleg lemondott róla és el lehet vinni (Turé záháv a SÁ-hoz uo.; Áruch hásulchán uo. 2.).
Az Áruch hásulchán (uo.) egy másik helyzetet vázol fel a kérdés kapcsán. Ha van a zsinagógában egy hely, ahol sokan veszik le és hagyják ott a kalucsnijukat, amiket gyakran véletlenül el is cserélnek, akkor lehet arra támaszkodni, hogy ott az a szokás, hogy megengedik egymásnak, ilyen esetben az ott maradt kalucsni használatát azzal, hogy majd visszacserélik, ha találkoznak – ez tehát a szokás és így nem számít lopásnak.
Oberlander Báruch további magyarázata
Grünwald Josuá (1909–1969) huszti rabbi szerint (Cheszed Jehosuá responsum 4. kötet 13. fejezet) ennek a szokásnak az a lényege, hogy a kérdéses tárgyak olcsóak, így ezeknél az emberek megengedik egymásnak a használatát. Ennek kapcsán így nyilatkozott: „úgy vélem, hogy ma már, itt Amerikában, ahol jólét van hála Istennek, és mindenkinek van több rend ruhája” akkor ezt a fajta hozzáállást nem csak kalucsnira, hanem kabátra, kalapra és más ruhára is lehet alkalmazni: az ember megengedi másoknak, hogy ha véletlenül elvitte az ő holmijukat, akkor amíg vissza nem cserélik, addig használják az ő holmiját. Sőt hozzáteszi, hogy ez még segíteni is fog a megtalálásban, mert ha használatban lesz, akkor látni fogja az eredeti tulajdonos.
Ezek szerint egy nem nagyon drága esernyő vagy kabát esetén, ha véletlenül elcserélték, akkor szabad használni szükség esetén az ott maradt darabot, de igyekezni kell értesíteni az eredeti tulajdonost, hogy vissza tudják cserélni a ruhát.
A 20-30-as években ez a háláchá egy humoros helyzetet teremtett. A történet két szereplője a mádi Winkler Mordecháj Léjb (1845–1932) és a debreceni Strasser Slomo Cvi (1862–1952) rabbi urak.
Teljesen más világban élt a két rabbi, ami azon is látszott, Strasser rabbi mindig ápoltan járt, szépen volt felöltözve, míg Winkler rabbi, aki nagyon nagy tudós volt, sok responsum szerzője (megjelent Lövusé Mordácháj címen több kötetben), nem adott sokat az öltözékére.
Egyszer aztán együtt voltak egy rabbikonferencián, ahonnan Strasser rabbi véletlenül Winkler rabbi kalapját vitte el. Nem lehetett azokat összehasonlítani sem, az egyik egy „százéves” elhasznált darab volt, a másik gyönyörű új. Amikor Strasser rabbi észrevette a cserét, írt Winkler rabbinak egy levelet. Csakhogy Winkler rabbi nem értette mi a baj, egyik kalap olyan, mint a másik, miért kell ezen fennakadni?! Aztán hirtelen úgy értette megértette a problémát és meg is írta a választ: engedélyt ad rá, hogy Strasser rabbi nyugodtan használja tovább az elcserélt kalapot…!
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.