Sávuot ünnepe már mögöttünk van, de a Tóra ajándékának gondolata még mindig élénken foglalkoztat. A tóraadás emléke nem csupán ünnepi pillanat, hanem kérdéseket is felvet: vajon hogyan kell viszonyulnunk a Tórához a mindennapokban? Ki megy kihez: az ember a Tórához, vagy fordítva is megengedett ez az irány? A választ, Oberlander Báruch rabbi adja meg.
Egy látszólag praktikus kérdés – vihetünk-e Tórát börtönbe, vendéghétvégére, más közösségekhez – valójában mély tiszteleti elveket érint. Oberlander Báruch rabbi írásában annak járt utána, mit mond erről a háláchá, hogyan értelmezik ezt a döntéshozók, és miként lehet méltó módon kezelni a Tóra „utazását”.
Sávuot után
Jó pár napja volt már, hogy megünnepeltük sávuotot, a tóraadás ünnepét, ám nekem még mindig ez jár a fejemben, ezért ezen a héten a Tóra tiszteletéhez kapcsolódó kérdést fogunk tárgyalni.
A Sulchán áruchban találunk egy háláchát (Orách chájim 135:14.), miszerint „nem szabad egy börtönbe, ahol foglyok vannak, Tórát vinni – még ros hásáná vagy jom kipur alkalmával sem”.
Ennek alapja a Jeruzsálemi Talmudban található (Jomá 7:1.), ahol a jom kipuri főpapi tóraolvasás kapcsán felmerül a kérdés, hogy helyes-e, hogy odaviszik ilyenkor a Tórát a főpaphoz. A Talmud felhívja a figyelmet arra a furcsaságra, hogy bár előírás, hogy „mindig meg kell adni a tiszteletet a Tórának, és oda kell menni, ahol a Tóra van, most mégis a Tórát viszik az emberhez!”. (Ez a zsidó verziója annak a mondásnak, hogy „ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez”. Nálunk mindig az ember megy a Tórához, nem lehet fordítva…) Ez alapján a börtönbe sem lehet elvinni a Tórát, még akkor sem, ha az ott lévők nem tudnak elmenni a zsinagógába, hogy részt vegyenek a tóraolvasáson.
Ehhez hozzáteszi a RöMÁ (uo.), hogy ez csak akkor tilos, ha kifejezetten a tóraolvasás idejére vinnék csak oda. De ha előtte egy-két nappal odaviszik, akkor az rendben van. Ennek az a magyarázata (lásd Ámár RáVÁ héber nyelvű responsum kötetemben 33. fejezet), hogy ha csak arra a fél órára viszik oda a Tórát, amikor fel kell olvasni, akkor nagyon hangsúlyos, hogy a Tóra „vándorol” az emberhez. Azonban, ha már korábban odavitték, ott kijelölnek neki egy méltó helyet tóraszekrény gyanánt, akkor a Tóra nem az emberhez zarándokolt, hanem időlegesen új helyre költözött, hiszen egy Tórának lehet több otthona is.
Oberlander Báruch magyarázata
Ez az oka annak, hogy amikor korábban pilisi, majd később ráckevei hétvégékre mentünk a közösséggel, akkor vittük magunkkal a Tórát: építettünk neki egy szép kis hordozható tóraszekrényt, és így méltó helye volt az ideiglenes új otthonában.
A Tóra szállítására vannak más lehetőségek is, például van, aki azt mondja, hogy ha van egy egész közösség egy városban, de az egész városban nincs egy Tóra sem, akkor oda lehet vinni számukra egyet, akárcsak az olvasás idejére is, míg, ha a városban amúgy van Tóra, csak az ember nem tud odamenni (pl. börtönben ül), ez nem megengedett (lásd még uo. 32. fejezet). Mások akkor engedik meg, ha háromszori tóraolvasásra viszik el, nem csak egy alkalomra – de nem biztos, hogy ez az érvelés helytálló (lásd írásom: Heárot ubiurim folyóirat 1079. szám 28–31. oldal).
A Tóra kivétele a tóraszekrényből
Ez a kérdés felmerül akkor is, amikor kiveszik a Tórát a tóraszekrényből, és a bimához menet kitérőket tesznek azért, hogy a főrabbi úr vagy más meg tudja csókolni – arról, hogy ezt szabad-e, már írtunk korábban (A rabbi válaszol 5. kötet 5. fejezet).
Egy dolog biztos: ne döntsünk könnyen egy Tóra átszállításáról, hanem próbáljuk úgy megoldani, hogy – hacsak nem muszáj – az emberek fáradjanak el a Tórához és ne fordítva.
Fontos kiemelni, hogy mindez csak akkor merül fel, ha valóban olvasni fognak belőle. Csak azért máshova vinni egy Tórát, hogy ott legyen, az semmiképpen nem fogadható el (Dáát kdosim 282:1.; Ámár RáVÁ 33. fejezet).
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.