Tényleg tíz? Ha végigolvassuk a Tízparancsolat szövegét, könnyen zavarba jövünk: kilenc téma, tizenhárom vers, különböző tagolások. Melyik számít parancsolatnak? A kérdés nemcsak szövegértelmezési, hanem vallási identitást is érintő dilemma. Oberlander Báruch rabbi cikke körbejárja a különféle vallási tradíciók nézőpontját – zsidó, katolikus, protestáns –, és bemutatja, hogyan alakult ki a ma ismert „tíz” parancsolat hagyománya.
A címben feltett kérdés nem tévedés, valóban nem egyértelmű, hogy hány parancsolat szerepel valójában a Tízparancsolatban, kezdi Oberlander Báruch rabbi.
Isten összesen 613 parancsolatot adott a zsidó népnek (Talmud, Mákot 23b. vége; lásd még Széfer hámicvot löRöSZáG 1. kötet, mövo 1.), amelyek közül 248 tevőleges, 365 pedig tiltó parancsolat (Talmud uo.). Ezeknek csak egy kis részét mondta el személyesen a Szináj-hegyi kinyilatkoztatáskor, a többit a 40 éves sivatagi vándorlás során Mózesen keresztül adta át a zsidó népnek.
13 vers és 9 téma
A Tízparancsolat 13 versből áll, Smot, Mózes második könyvének 20. fejezetében a 2–14. versig. Bár már a Tórában is van utalás arra, hogy a Szináj-hegyen tíz parancsolat hangzott el (2Mózes 34:28., 5Mózes 4:13., 10:4.), mégis, a szöveget vizsgálva azt látjuk, hogy egyértelműen csak kilenc téma szerepel benne. A kérdés tehát: hol van a tizedik parancsolat?
A versek és a paragrafusok
A Tóráról tudni kell, hogy a pergamenre írt szöveg része „ömlesztve” jelenik meg: hiányoznak belőle a magánhangzók, valamint a mondatvégi írásjelek, a szöveg csak paragrafusokra van bontva.
A tórai szöveg értelmezésében segíthet, hogy paragrafusokra van bontva. Kétféle paragrafus létezik (Sulchán áruch, Jore déá 275:1.): az úgynevezett zárt paragrafus (ס = סתומה), amikor az új rész egy kis kihagyás után az előzővel egy sorban kezdődik, valamint a nyitott paragrafus (פ = פתוחה), amely új sorban indul, úgy, hogy az előző végén üresen marad a sor hátralévő része.
Arról, hogy egy adott vers hol végződik, szóbeli hagyományunk van. Ezekre a felolvasónak fejből kell emlékeznie. A Tóra felolvasásakor fontos, hogy pontosan ejtse ki a szavakat és minden vers után tartson egy kis szünetet (Sulchán Slomo – Tfilá 12. fejezet Dvár háláchá 36.).
A Tízparancsolat 13 versre osztott formáját táám tachtonnak nevezzük: ez nagyon hasznos a Tóra tanulmányozásakor, mivel jól tagolja a szöveget. Ugyanakkor a zsinagógában egy másik, úgynevezett táám eljon felosztás szerint olvassuk fel (lásd erről Sulchán áruch RSZ 494:8–11.; Talmudic Encyclopedia [héber] 20. kötet 606. oldal). Ebben a Tízparancsolat kilenc témára van bontva, mindegyik téma egy-egy hosszú vers. Így előfordul, hogy van két olyan egy „vers”, amely több, mint 50 szóból áll (Isten hite 59, a szombat 55), míg három „vers” csupán két-két szóból áll. Ezek a rövid versek a másik felosztásban egy vers (a 13. vers) kétharmadának felelnének meg.
Azonban a mi esetünkben nem segít, ha figyeljük a paragrafusokat, hisz, ahogy említettük, csak kilenc téma van felsorolva. A megoldás mindenképpen az, hogy az egyiket ketté kell bontani – de melyiket és miért azt?
Mielőtt rátérnénk a probléma zsidó megoldására, egy pillanatra kitekintünk más vallások felfogására.
Egy felfogás: a „Ne kívánd…” két részből áll
A katolikus felfogás szerint minden paragrafus egy parancsolatnak felel meg, így az utolsó vers, a „Ne kívánd…”, amely két külön paragrafusként szerepel a Tórában, két parancsolatot is jelenthet, még akkor is, ha egy verset alkot. Ezek szerint a „Ne kívánd felebarátod feleségét!” más parancsolat, mint a „Ne kívánd felebarátod házát, mezejét, szolgáját, szolgálónőjét, sem ökrét, sem szamarát, semmit, ami felebarátodé!”. Ezen felfogás szerint „Isten kilencedik parancsolata a házastársi hűségre kötelez, amit szívünkben sem szabad megsérteni. Az vétkezik Isten kilencedik parancsolata ellen, aki gondolatban, szóban vagy tettben házasságot tör vagy erre csábít” (Magyar Katolikus Katekizmus, 1990, 169–170. tétel).
Ábrahám Ibn Ezrá (1089–1164), a híres bibliai kommentátor és héber nyelvész, a Tórához írt kommentárjában (2Mózes uo. – 2. kötet, 128. oldal a Jeruzsálem, 1977-es kiadásban, de lásd uo. 281. oldal végén és 3. kötet 231. oldal végén és a 43. lábj.) említi a fenti felfogást, de elveti, mondván: „ez nem helyes”. Szerinte ez az értelmezés legfeljebb azzal egyezik meg, ahogyan a Tízparancsolat szerepel a Dvárimban (5Mózes 5:18.), ahol külön kerül említésre: „Ne kívánd felebarátod feleségét!”, majd külön felsorolva a vagyontárgyak. Ám ahogy a Tízparancsolat a Mózes második könyvébenjelenik meg, ott előbb áll: „Ne kívánd felebarátod házát!”, majd: „Ne kívánd felebarátod feleségét… semmit, ami a felebarátodé!” – ebből nem lehet azt mondani, hogy „Ne kívánd felebarátod házát!” külön parancsolat lenne. Ibn Ezrá még hozzáteszi, hogy az 2Mózes-beli leírás a pontosabb, és az eltérések, amelyek az 5Mózes-beli szövegben találhatók, inkább Mózes magyarázó kiegészítései.
Egy másik felfogás: a bálványimádás tilalma két részből áll
A református értelmezés úgy tartja, hogy a két „Ne kívánd…”, ami egy versben van, egyetlen parancsolatot alkot, annak ellenére, hogy külön paragrafusban állnak. Ugyanakkor ők a „Ne legyenek idegen isteneid” és a „Ne készíts magadnak faragott képet” részeket két külön parancsolatnak veszik, ahogy azok két külön versben is szerepelnek, bár egy paragrafust alkotnak. Ezek szerint az első parancsolat arról szól, hogy „buzgón tartsak távol magamtól és kerüljek minden bálványimádást, varázslást, babonát…”, és a második parancsolat arról, „hogy Istent semmiképpen ki ne ábrázoljuk…” (Heidelbergi Káté, 2013 magyar fordítás, 92., 94. és 96. tétel).
Ibn Ezrá kommentárjában (uo.) ezt a felfogást is elveti, hiszen a „Ne legyenek neked idegen isteneid!” és a „Ne készíts magadnak faragott képet!” ugyanannak a témának a részei – vagyis a bálványimádás tilalmáé. „Az egyik a rejtett formáját [tiltja], a másik a nyilvánosat; illetve az egyik a hitre, a másik a cselekedetre vonatkozik”. Ezért nincs értelme ezeket két külön parancsolatként kezelni.
A zsidó felfogás: „Én vagyok az Örökkévaló…” az első parancsolat
Ahogy Ibn Ezra magyarázataiból láthatjuk, a fenti értelmezések eltérnek az eredeti zsidó hagyománytól, amely már a Talmudban (uo. 24a. eleje) és a klasszikus bibliai kommentárokban (lásd Ráv Szöádjá gáon: Midrás Ászeret hádibrot – Torá slémá 16. kötet 183–184. oldal; Ibn Ezrá uo., Náchmanidész a 2Mózes 20:2-hez) is megjelenik. Eszerint ugyanis az „Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened…” kezdetű mondat nem bevezetés, hanem maga az első parancsolat, és ezután következik a második parancsolat „Ne legyenek neked idegen isteneid színem előtt…”. Eszerint az első és a második parancsolat egyaránt az Istenben való hithez kapcsolódik: az első egy tevőleges parancsolat, amely arra szólít fel, hogy fogadjuk el az Örökkévalót Istenünkként, míg a második egy tiltó parancsolat a bálványimádásról.
Ez nem egyedi a Tórában, hiszen több olyan parancsolat is létezik, amely külön tevőleges és külön tiltó módon is meg van fogalmazva – például a szombat (2Mózes 20:110., 23:12.) megtartása vagy az elveszett tárgy visszaadásának előírásai (5Mózes 22:1.).
Felmerül a kérdés, ha két külön, tevőleges és tiltó parancsolatról van szó, miért nem két külön paragrafusban szerepel? Az Álter Rebbe (SÁ uo.) megadja a válasz erre egy Midrás (Jálkut Simoni, Jimöjáhu 266.; TE uo. 139. lábj.) alapján, miszerint a tevőleges és a tiltó parancsolat „egy mondás”-ként mondta az Isten, egyszerre hangzott el, ezért egy paragrafusban szerepel, de valójában két külön parancsolat.
Miért nem felszólító módban szerepel az első parancsolat?
Felmerül a kérdés, hogy ha az első mondat valóban parancsolat, akkor miért nem felszólító módban szerepel, például: „Fogadjatok el az Örökkévalót Istenetekként” vagy „Higgyetek bennem”?
A kommentátorok több magyarázatot is adnak erre. A prágai Jehudá Löw rabbi (1522?–1609) igen szép gondolatot (Tiferet Jiszráél 37. fejezet, lásd Ocár möfársé háTorá, Smot 1. kötet 598–599. oldal) fogalmazott meg erről. Szerinte azért van kijelentő módban ez a parancsolat, hogy az ember ne higgye azt, hogy Isten csak akkor az ő Istene, ha ezt a tényt elfogadja. Vagyis ne gondolja senki, hogy ha nem fogadja el Istent, akkor kibúvót nyer a parancsolatok alól. Ezért van tényként megfogalmazva: akár tetszik, akár nem – ez így van, és neked kötelező elfogadni.
* * *
Oberlander Báruch rabbi körbejárja a témár
A Tízparancsolat tagolásáról mindig Hegedűs Géza (1912–1999) író jut eszembe, hiszen az ő révén ismerkedtem meg a zsidó felfogástól eltérő tagolásokkal. A kultúrtörténeti regényeiről is ismert, hihetetlenül termékeny íróval a ’90-es években ismerkedtem meg és a nagy korkülönbség ellenére barátság alakult ki köztünk. Mindig örömmel fogadta a megjelenő könyveinket, még recenziókat is írt róluk (lásd például Népszava 1996. május 17. a Sámuel imája imakönyvről), és viszont: ő nekem adott a saját új könyveiből, dedikálva.
1996-ban amikor megjelent a Hertz-Biblia új kiadása, vittem neki egy példányt, és megpróbáltam rávenni, hogy írjon egy könyvet a zsidóságról. Erős zsidó identitása volt, amit a szülővárosaként szeretett Nagyváradról hozott magával. [Naftali Kraus segítségével még azt is sikerült tisztáznunk, mi volt pontosan a zsidó neve: Dov ben Ávrahám (lásd Az áldozat visszatér… 704–709. oldal).] Végül megszületett a kompromisszumos megoldás: írni fog egy könyvet, amiben feldolgozza Mózes életét.
Miután alaposan elolvasta a magyarázatokkal ellátott Hertz-Bibliát, megírta 1998-ban a könyvet: Mózes, a népvezér. Az ezután történteket ő maga mesélte el nekem, büszkén. Miután leadta a kéziratot a kiadónak, jelezték neki, hogy szerintük pontatlanul idézte a Tízparancsolatot, mert hibás a tagolás. Ő válaszul elmagyarázta, hogy ez nem hiba, a Hertz-Bibliában is így szerepel. A kiadó szerette volna, hogy legalább jelezze, hogy létezik eltérő, keresztény számozás, ő azonban ezt visszautasította, mondván: mivel ő zsidó, számára csak egyféle számozás létezik. Még lábjegyzetben sem akarta megemlíteni az eltérő változatot. Végül kompromisszum született: a szerk. aláírásával került be (69. oldal) egy lábjegyzet, amelyben jelzik, hogy létezik másik számozás is…
* * *
A Tízparancsolat sávuotkor
Amikor sávuotkor felolvassák a Tórából a Tízparancsolatot, az olyan, mintha újra megtörténne a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás. Ezért a Rebbe azt kérte (Likuté szichot 28. kötet 315. oldal), hogy – akárcsak akkor – minden zsidó legyen jelen, kisgyerekek, öregek, nők, férfiak, egyaránt, még az újszülötteket is vigyék el ilyenkor a zsinagógába. Tegyünk így mi is!
Mindenkinek tartalmas ünneplést kívánok!
Oberlander Báruch
A TÍZPARANCSOLAT
Az első tábla: Kötelességeink istennel szemben
Az első parancsolat: Isten uralmának elismerése
1. És kihirdette Isten ezeket az igéket következőképpen: 2. Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a szolgaság házából.
Második parancsolat: Isten egysége és szellemisége
3. Ne legyenek neked idegen isteneid színem előtt. 4. Ne készíts magadnak faragott képet vagy bármely alakot arról, ami az égben fönt, a földön alant és a vízben a föld alatt van. 5. Ne borulj le előttük és ne szolgáld őket, mert én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a féltve őrködő Isten, aki megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon harmadiziglen és negyediziglen azokon, akik engem gyűlölnek. 6. És kegyelmet gyakorlok ezrediziglen azokon, akik engem szeretnek és parancsolataimat megtartják.
A harmadik parancsolat: Hamis és fölösleges eskü ellen
7. Ne vedd az Örökkévalónak, a te Istenednek Nevét álságra, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki álságra veszi az ő Nevét.
A negyedik parancsolat: A szombat
8. Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed. 9. Hat napon át dolgozzál és végezd el minden munkádat. 10. A hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát, sem te, sem fiad, sem leányod, sem szolgád, sem szolgálónőd, sem barmod, sem az idegen, aki kapuidon belül van. 11. Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mind ami benne van és megpihent a hetedik napon; azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.
Az ötödik parancsolat: A szülők tisztelete
12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad.
A második tábla: Kötelességek az emberek iránt
A hatodik parancsolat: az emberi élet szentsége
13. Ne ölj.
A hetedik parancsolat: a házasság szentsége
Ne légy házasságtörő.
A nyolcadik parancsolat: A vagyon szentsége
Ne lopj.
A kilencedik parancsolat: Hamis tanúskodás ellen
Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot.
Tizedik parancsolat: Mohó kívánság ellen
14. Ne kívánd felebarátod házát. Ne kívánd felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálónőjét, sem ökrét, sem szamarát, semmit, ami felebarátodé!
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.