Ádár hónap 1-jén van (valójában ádár rison 1-jén, mert amikor 4927-ben (1167) meghalt, két ádár hónap is volt) a zsidó világ egyik legismertebb tórakommentátorának és költőjének évfordulója. Ábrahám Ibn Ezra halálának 856. évfordulóján életéből és költészetéből idézünk fel néhány momentumot.
Ábrahám ben Meir Ibn Ezra valószínűleg 1092-ben született Tudelában, de mindig Andalúziát tekintette hazájának, azt a napsütötte tájat, ahol olyan nagyságok születtek, mint Sámuel Ibn Nagrilla, Mózes Ibn Dzsikatilla vagy később Maimonidész. Élete első feléből szinte semmilyen konkrét információval nem rendelkezünk, de annyi bizonyos, hogy már korán elmerült a Tóra szent szövegében és a költészetben.
Elhagyta szülőföldjét, s vándorlása meglehetősen hányattatott időszakot ölel fel, mert a legtöbb esetben, ha segítségét fordult valakihez, elutasították, ahogy egy versében fogalmaz: „Ha korán megyek a nagy férfiú házába, azt mondják, már kilovagolt, ha este megyek, már lefeküdt, elutazott vagy ágyában van. Jaj a szegénynek, ki szerencsétlen csillagzat alatt született.”
Ráillik a „bolygó” zsidó jelző hiszen gyakorlatilag az akkor ismert világ egészét bebarangolta. Önként vállalt száműzetésében először Rómában tűnt fel, 1140-ben megírta első tórakommentárját. Megfordult Luccában, ahol egymás után írta újabb könyveit, közöttük egy grammatikai munkát is. Körbejárta Itáliát, felkereste az ott élő zsidó közösségek többségét, miközben belekezdett költészetébe is. Egyesek szerint eljutott Egyiptomba és Afrika más országaiba, sőt, talán még Indiába is. Időről-időre átélte a zsidóüldözést, mely kegyetlenségeinek érzékletes lírájában adott hangot. 1155-ben Provence-ba ment, ahol végre tisztelettel fogadták az ismert tudóst, s két mecénásának, Ávrahám ben Chájimnak és Jicchák ben Jehudának köszönhetően kiadhatta a Széfer háSémet, Isten neveiről írt grammatikai elemzését is. 1158 nyarán, Londonban megírta a Jeszod Morát című vallásfilozófiai könyvét. Két évvel később Narbonne-ban asztrológiai tanulmányokat is folytatott. 64 éves korában, egy súlyos betegségekor megfogadta, hogy ha felépül akkor újból ír a Tórához magyarázatokat. Újabb tórakommentárja a korábbi javított és kibővített változata volt, melyet Mose ben Meirnek, az ápolójának ajánlott.
Élete csupa kaland, de se otthona, se rokona, se hazája. Megpróbáltatásainak elviseléséhez mégis erőt ad neki istenhite. Költészetéről dr. Singer Ödön (1916–2001), később budai főrabbi írt részletes elemzést, a tengerről és az évszakokról írt verseiről például a következőket:
„Egyik versében tengeri vihart ír le. A tenger párbeszéde a költővel szellemes és bölcselkedő. A tengeri vihar lenyűgöző voltának, borzalmas erejének leírását várjuk, – mint ahogy annyiszor látjuk ezt a világirodalomban – helyette azonban a tenger elpanaszolja a megriadt költőnek, hogy mennyit kell elszenvednie a széltől, a hajó ásta hullámoktól, az embertől, ki bűnös nagyravágyásában nem elégszik meg a szárazfölddel, hanem bilincsbe veri őt is. A költő azzal védekezik, hogy az ő sorsa sem különb. Ahol az ég, ott van ő is, mert az ő sorsa is bolyongás a földkerekségen. És ha meg is támadja őt a tenger, ha Isten úgy rendeli, megmenekül haragja elől.
Egy másik versében az évszakok: a nyár és a tél vitatkoznak. A nyár szerint a tél gyalázatos, mindent elpusztít, lekopasztja a fákat, elnémítja a madarakat. Elpusztult ország a tél, kietlen és meddő, mint egy öregasszony. De ő, a nyár, életet fakaszt, meleget áraszt s boldogságot. A nyár sem jobb, válaszolta tél, elemészti irtózatos forróságával a növényeket, minden élőlény – embertől állatig – hűs árnyékban keres előle menedéket. A költő eldönti vitájukat: Isten alkotta mindegyiket. Jó, rossz tőle ered, s minden helyet, amit az Úr elhatároz.”
Emlékéből fakadjon áldás!
Fotó: Wikipedia
| Forrás: dr. Singer Ödön, „Ábrahám ibn Ezra világi költészete (Gondolatai és verselése)”, Magyar Zsidó Szemle, 1940. 57. évf. 12. szám, 221–247. old. |