„Csodára van szükségünk” – az ukrajnai zsidók békéért imádkoznak. Ahol csak lehet, a Chábád rabbik anyagi és lelki támaszt is nyújtanak mindenkinek, akinek szüksége van rá, írja a chabad.org.

A többhetes készülődés után február 24-én a hajnali órákban megindított támadás sokkolta az egész országot, köztük az ott élő 350 ezer zsidót is. Mose Moskovitz rabbi és felesége, Mirjám a harkovi Chábád-központot irányítja. Harkov, vagy ahogy a helyiek mondják, Harkiv Ukrajna második legnagyobb városa. Csütörtökön hajnali fél hatkor ébredtek egy kétségbeesett telefonhívásra, majd a saját szemükkel és fülükkel is érzékelhették: a bombázás megkezdődött. Moskovitz rabbi nem sokat késlekedett, hamarosan elindult az általa vezetett, hatalmas zsinagóga felé, ahol legnagyobb meglepetésére már harminc ember várta, hogy megkezdődjön az imádkozás. Ott volt a közösség egy 95 éves tagja is, aki a rabbi kérdésére, hogy miért nem maradt otthon, azt felelte:

„Hol máshol lehetnék éppen most, ha nem a zsinagógában?”

Az imádkozás után a közösség együtt énekelte, hogy „sejibáne bét hámikdás” – épüljön fel a Szentély, miközben a háttérben bombázás hangja hallatszott.

 

 

A harkovi Chábád-központban éjjel-nappal csöng azóta a telefon. Helyiek és a városban ragadt külföldiek kérnek segítséget. Moskovitz rabbi azt tanácsolja mindannyiuknak: a bombázások miatt biztonságosabb egy helyben maradni, mint útra kelni. Zsinagógája ételt és tisztasági csomagokat oszt és több tucatnyi helyi lakos talált menedéket is az imaházban, melyet saját otthonuknál biztonságosabb helynek éreznek. Az emberek félnek, de nem uralkodott el a pánik.

Az ukrán fővárosban, Kijevben Mordecháj Levenharts rabbi és felesége, Dvora Lea irányítja a Szimcha Iskolát. Az izraeli születésű házaspár 1998 óta él Kijevben és most, a veszély növekedésével sem hagyják el közösségüket. A városközpont közelében fekvő otthonukban nincs óvóhely, így az iskolájukba költöztek az egész családdal. „Az emberek tapasztalatlanok ezen a téren” – mondta a rebecen. –

„Nincsenek óvóhelyek és az emberek nem tudják, hogyan kell viselkedni háború esetén. A 2014-es erőszakhullám messze volt Kijevtől. Most mindenhol jelen van, nálunk is.”

Egy másik város, Dnyipró Chábád-küldötte, aki egyben az egész volt Szovjetunióra és Európára kiterjedő Kolel Torá tanulóprogram igazgatója, Mose Weber rabbi elmondta:

„Tegnap reggelig senki nem hitte el, hogy ez valóban megtörténik… reggel egy katonai repülőteret bombáztak, de most éppen semmit nem hallunk, mert távolabb vagyunk a határtól. Érezhető a megdöbbenés. Az emberek még mindig nyugodtak, felvásárolták az üzletek készleteit, sorokban álltak a pénzautomaták előtt, de minden rendben haladt.”

Dnyipró egy másik Chábád-családja a Kaminezki házaspár. Smuel rabbi és felesége, Cháni a hatalmas, hétemeletes Menóra-központot igazgatják. A központ nyitva áll, a hozzá közvetlenül csatlakozó Arany Rózsa zsinagógában a megszokott rend szerint folynak az imádkozások és az emberek nem félnek megjelenni az imákon. A legnagyobb félelmet a bizonytalanság kelti bennük: meddig fog tartani a háború és mi lesz a következő lépés?

„Nincs pánik, csak félelem, igazi rettegés”

– mondta Weber rabbi. Lesz-e élelem, gyógyszer, felvonulnak-e a városközpontban a tankok?

Nyugat felé, Zsitomirban a Chábád egy teljes árvaházát ürítette ki és menekítette az ott lakó gyermekeket a Kárpátokba. Az Alumim Központ nevet viselő intézmény hét éve maga is menekülttáborként szolgált a kelet-ukrajnai zsidó menekültek számára. A város szélén, egy katonai létesítményhez közel fekszik, és emiatt, valamint a folyamatos légitámadások miatt a vezetőség úgy ítélte meg, hogy nem biztonságos a gyerekeket továbbra is Zsitomirban tartani.

„Körülbelül száz gyermeket küldtünk ma buszokkal a hegyek közé”

– mondta a zsitomiri Chábád-központ igazgatója, Slomó Wilhelm rabbi, aki az Alumim Központot is felügyeli.

„Az utak rettenetesen nehezen járhatóak, borzalmasan erős a forgalom Lengyelország és Románia irányában, de a gyerekek hamarosan megérkeznek. Holnap reggel egy újabb csapatot indítunk útnak.”

Az Alumim Központban lakó gyerekek tartanak a Kárpátok felé.

Wilhelm rabbi elmondta, hogy a gyerekek testi épsége mellett mentális állapotukért is aggódnak.

„Gyönyörű hegyek között lesznek, ahol friss a levegő és reményeink szerint teljes a nyugalom. Ez létszükséglet a gyermekek számára ilyen nehéz időszakban és ez különösen igaz a mi gyerekeinkre.”

 

 

 

Zsitomir maga egyébként az interjú idejében meglehetősen nyugodt volt:

„Hála Istennek az emberek eljöttek az esti tóratanulásra, úgy érzik, hogy ez most a legfontosabb dolog a számukra.”

A rabbi azt is megjegyezte, hogy az áldott emlékű lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi azért küldte őt és a feleségét, Esztert, valamint a többi Chábád-küldöttet Ukrajnába, hogy minden körülmények között a helyi zsidók rendelkezésére álljanak. „Ezért vagyunk itt. Itt vagyunk, itt vagyunk nekik és itt vagyunk velük. Imádkozunk jó hírekért.”

A Chábád-küldöttek minden más ukrán városban így nyilatkoztak, Kijevben ugyanúgy, mint Odesszában vagy az orosz határon fekvő kisvárosban, Szumiban. Ez utóbbi helyen Jechiel Slomó Levitansky rabbi vezeti a közösséget feleségével, Ruchival.

„Hála Istennek kitartunk. Mindeddig meglehetősen nyugodt volt a helyzet, annak ellenére, hogy nagyon közel vagyunk a határhoz és a történésekhez. Mindenkinek azt mondtuk, hogy őrizze meg a nyugalmát. A pánik és a szóbeszéd semmiben nem segít, folytatnunk kell a környékbeli zsidókért és minden más emberért végzett tevékenységünket.”

A harkovi Moskovitz-házaspár azt mondja, hogy nagyon megérintette őket és közösségüket a világ minden tájáról érkező támogatás és segítség. „Olyan, mint egy hatalmas ölelés az egész zsidó nép részéről” – mondta Mirjám, majd a férje vette át a szót, miközben az alagsori óvóhelyre tartottak a kiújult bombázások miatt:

„Most az a legfontosabb, hogy senki ne gondolja, hogy nem tud nekünk segíteni. Tudnak. Mindenki tud tenni valamit. Mondjanak el egy zsoltárt, tegyenek tfilint, adjanak cedákát [adományt], szegezzenek fel az ajtajukra egy mezuzát. Tegyenek egy jó cselekedetet az ukrajnai zsidók érdemében, mert ez hozhatja el számunkra a csodát. És erre van szükségünk: csodára.”

Az Ukrajnai Zsidó Segélyalap a háború által érintett zsidó közösségek támogatására létesült. Segíteni szeretne? Itt megteheti.

Címlapkép: Menóra-központ, Wikipédia