Új film jelent meg azokról a nem zsidókról, akik a holokauszt idején embertársaikat mentették.
A holokauszt története elsősorban a felfoghatatlan pusztításról, az emberi gonoszság mélységeiről és milliók elpusztításáról szól. Mégis, ebben a sötét korszakban is akadtak olyanok, akik a félelmet félretéve az emberséget választották. Egy új dokumentumfilm, a This Ordinary Thing (Ez a hétköznapi dolog) ezeknek a csendes hősöknek állít emléket.
Egy film, amely más szemszögből közelít
Nick Davis dokumentumfilm-rendező alkotása nem a náci bűnökre fókuszál, hanem azokra a nem zsidó emberekre, akik Európa-szerte zsidók ezreinek életét mentették meg a második világháború idején. A film több mint negyven megmentő visszaemlékezését dolgozza fel, ritkán látott archív felvételekkel kiegészítve.
Davis maga is elismerte: zsidóként sokáig kerülte a holokauszt témáját, mert annak borzalmai túl nyomasztónak tűntek. Ez a film azonban lehetőséget adott számára, hogy a történelemnek egy másik, reményt adó oldalát mutassa meg.
Amikor a „hétköznapi” tett hősiességgé válik
A film egyik legerősebb üzenete, hogy a megmentők többsége nem tartotta magát hősnek. Sokan közülük egyszerűen úgy érezték, nincs más választásuk, mint segíteni.
Az egyik megrázó történet Irene Gut Opdyke lengyel ápolónőről szól, aki tizenkét zsidót bújtatott egy német tiszt villájának pincéjében. Amikor lebukott, olyan erkölcsi döntést kellett meghoznia, amelynek terhét egy élet is kevéssé bírja el. Mégis kitartott, mert – ahogy később mondta – „tizenkét élet függött tőle”.
Más történetek az apró, mégis életmentő leleményességről szólnak: egy nő, aki kanapéjába rejtett egy zsidó fiút; egy másik, aki azzal mentette meg az általa bújtatott embert, hogy papírt akart aláíratni a katonákkal egy esetleges „kanapécseréről”.
A mindennapok bátorsága a holokauszt idején
A film nemcsak a nagy, drámai döntéseket mutatja meg, hanem a túlélés hétköznapi részleteit is. Zsidók, akik zoknikat stoppoltak megmentőiknek hálából. Emberek, akik naponta csak egyetlen órát engedélyeztek maguknak arra, hogy az ételről beszéljenek, mert az éhezés emléke túl fájdalmas volt.
Ezek az apró történetek emlékeztetnek arra, hogy a holokauszt nem elvont történelmi esemény volt, hanem valós emberek mindennapi küzdelme az életért.
A Jad Vasem üzenete
A dokumentumfilm szorosan kapcsolódik a Jad Vasemhez, Izrael holokauszt-emlékmúzeumához is. A film címe egy ott elhangzott mondatra utal:
„Ha ez valóban ennyire hétköznapi dolog volt – miért nem tette meg mindenki?”
Ez a kérdés máig érvényes, és nemcsak a múltról szól, hanem a jelenről is.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.