1988-ban, svát hó 22-én adta vissza lelkét az Örökkévalónak a Rebbe felsége, a tanult, bölcs és rendkívül szerény Chaya Mushka rebecen. Bár apja, nagyapja és férje is rebbe volt, és férjének már életében több százezer követője volt, a rebecenről a halálát követő időkig nem sokat lehetett tudni, mivel féltve őrizte magánéletüket. Nem szeretett megjelenni a nagyközönség előtt, mindig szerényen, visszafogottan viselkedett, és a háttérből nyújtott segítséget az arra rászorulóknak. Ennek megfelelően kevesen ismerték őt, nem mutatkozott közösségi eseményeken, a telefonban egyszerűen „a President Streeten lakó Mrs. Schneerson”-ként mutatkozott be, ám a háttérben mindvégig szorgalmasan dolgozott és biztosította, hogy a Rebbe a lehető legtöbb idejét hivatásának szentelhesse. Gyermekük nem született, aki kérdezte, annak azt felelte, hogy az összes lubavicsi haszid az ő gyermeke. A Rebbe csak szeretett felesége 1988-ban bekövetkezett halála után kezdett róla beszélni, és ebben az időszakban vált ismertté az alakja a haszidok körében. A Rebbe azt mondta, hogy felesége távozása új korszak kezdetét jelenti: fel kell készülni a Messiás eljövetelére. A rebecent a New York-i Queensben helyezték végső nyugalomra.
A Rebbe és felesége számára az 1980-as évek első évei komoly megpróbáltatást jelentettek. A vallásos élettől eltávolodott unokaöccsük 550 könyvet eltulajdonított a hatodik rebbe, a rebecen édesapja könyvtárából, és ezzel egy kétéves jogi huzavona indult meg, aminek eredményeként 1987-ben, tévét hónap ötödikén a bíróság kimondta, hogy a könyvek a Chábád-Lubavics mozgalmat illetik. A bírósági tárgyalásokon a rebecennek is meg kellett jelennie és tanúskodnia kellett unokaöccse és Chana nevű testvére ellenében. A rebecen számára azonban rendkívül fontos volt, hogy mindez ne tegye tönkre a testvérével való kapcsolatát. Bejárónőjét korábban is megosztotta Chanával, és ragaszkodott ahhoz, hogy a jogi procedúra során is folytassák ezt a gyakorlatot. A Rebbe számára különösen nagy lelki terhet jelentett, hogy unokaöccse megpróbálta aláásni a mozgalom sikerét és meg akarta akadályozni őt a céljai elérésében.
Amikor a rebecen 1988-ban rövid betegséget követően elhunyt, a temetési menetben összetörve kísérte őt végső útjára a férje, a Rebbe. A rebecen testvére nem vett részt a szertartáson. Amikor a Rebbe hazatért a szívfacsaró szertartásról, leült, hogy elfogyassza a gyászolók vigasztaló lakomáját, a szeudát hávráát. Néhány perccel később azonban egyik segítőjéért, Meir Shlomo Junikért küldetett. A neki szóló üzenet pedig ez volt: „Kérem, hívja fel a rebecen testvérét, és kérdezze meg, hogy hogy van”.
