Tegnap volt a könyvkedvelők napja. Korábban írtunk már a zsidó könyvespolcról és arról, hogy a Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi kampányai közé tartozott a zsidó könyvespolc kampány, vagyis az a törekvés, hogy minden zsidó családnak legyenek otthon alapvető zsidó könyvei.
A könyvek végigkísérik a zsidóság több évezredes útját, elég csak legalapvetőbb könyvünkre, a Tórára gondolnunk. Most, éppen a könyvek kedvelőinek napja kapcsán egy történetet idézünk fel a negyedik lubavicsi rebbéről, Smuel rabbiról, akit rövidített nevén Máhárásnak is neveznek.
Smuel rabbi gyerekként nagyon kedvelte a könyveket. Ha csak tehette, könyvet vásárolt magának. A könyvek természetesen akkoriban, a XIX. század közepén nem voltak annyira könnyen elérhetőek, mint manapság, a gyermek Smuel apjának, a harmadik rebbének adta megőrzésre összekuporgatott pénzét, és arra az időre tartogatta, amikor könyvkereskedő járt Lubavicsban.
Amikor hosszas várakozás után végre felbukkant egy könyvárus, a kis Smuel lelkesen szaladt a Cemách Cedekhez, hogy elkérje féltve őrzött pénzét. A harmadik rebbe azonban így szólt a fiához: „Először alaposan át kell tanulmányoznod azokat a könyveket, amelyekkel már rendelkezel”. Smuel így válaszolt: „Apámnak is nagy könyvtára van. Vajon az összes könyvet alaposan ismeri?” A rebbe így felelt: „Hozd ide bármelyik könyvet és lássuk”. A gyermek beszaladt a házba és kihozott egy vaskos kötetet. Apja megállta a helyét, minden feltett kérdésre tudott válaszolni.
A gyermek természetesen végül megkapta a pénzét és megvehette az áhított könyvet, ám a könyv mellé nagyon fontos leckét is kapott: a szent könyvek nem azért vannak, hogy díszítsék a polcunkat. Arra valók, hogy olvassuk, forgassuk, tanulmányozzuk őket.