Az UNESCO 1965-ben nyilvánította szeptember 8-át az olvasás nemzetközi világnapjává. A nap célja, hogy felhívja a figyelmet az írni-olvasni tudás fontosságára. E nap tiszteletére ma a zsidó könyvespolcot mutatjuk be olvasóinknak.

Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi szerint olyan nagy fontossággal bír otthonunk ezen eleme, hogy a zsidó könyvespolc a tíz kezdő micvakampány egyike. A Rebbe azt kérte, hogy mindenkinek legyen az otthonában szent könyvekkel teli polc, de legalább egy chumás (Mózes öt könyve), egy Tehilim (Zsoltárok könyve) és egy szidur (imakönyv).

A zsidóságot gyakran nevezik a könyv népének, s nem alaptalanul. Az írott szöveg a kezdetektől elkíséri Izrael népét, hiszen a Színáj-hegyi tóraadás is a kőtáblákra vésett parancsolatokkal vált teljessé. Az írás-olvasás és az állandó tanulás mindig is a zsidók egyik legjellegzetesebb tulajdonsága volt, olyan korokban és helyszíneken is, ahol a többségi társadalomban csak egyes kiválasztottak ismerték a betűket és kaptak lehetőséget szellemük pallérozására. A tradicionális zsidó otthon központi berendezési tárgya és dísze napjainkban is a gyakran az összes falat betöltő, plafonig érő könyvszekrény, melyen katonás rendben sorakoznak a judaizmus alapvető kötetei, melyek nélkülözhetetlenek a Tórát követő családok számára. Emellett számos olyan könyv is helyet kap a polcokon, mely a ház lakóinak különleges érdeklődési körére reflektálnak, így a könyvcímeket vizsgálva hamar képen kaphatunk arról is, hogy az illető család a zsidó vallás mely irányzatához vagy csoportjához tartozik.

Tekintsük hát át, mely kötetek alkotják a hagyományos zsidó könyvtárat, s mivel egészíthetjük ki a mindenhol fellelhető alapműveket.

Természetesen a Tóra, Mózes öt könyve kitüntetett helyet foglal el polcon. Az ősi szöveg minden esetben kommentárokkal ellátott kötetekben található meg. Egyszerűbb kiadványok esetén a Tóra szövegét a zsidóságba betért római nemes, Onkelosz (35-120) arámi nyelvű magyarázó fordítása és Slomó ben Jicchák rabbi (1040-1105), ismertebb nevén Rási kommentárja keretezi. Terjedelmesebb kiadásokban, mint az igen népszerű Mikráot Gdolot köteteiben, ezen felül még számos magyarázatot találunk, melyek közül a Rámbám (1194-1270), Ibn Ezra (1089-1164), Ovádjá Szforno (1475-1550) vagy Rási unokájának, Smuel ben Meir rabbinak (1085-1158), a Rásbámnak a munkái a legismertebbek. Ehhez hasonló formátumban, gazdag kommentárgyűjteménnyel együtt tanulmányozhatjuk a zsidó Biblia egyéb könyveit is.

Az Írott Tan mellett nem kevésbé fontos a Szóbeli Tan, mely mintegy ezernyolcszáz éve már írott formában is létezik. Ennek alapműve a héber nyelvű Misna, mely a Tóra gyakran igen szűkszavúan megfogalmazott parancsolatait látja el magyarázatokkal. Hagyományaink szerint a Szóbeli Tan útmutatásai szintén a Színáj-hegyről származnak, s az Örökkévaló közölte azokat Mózessel. A Misna hat rendből áll, melyek felölelik a mindennapi élet minden területét. A Misnát szintén kommentárokkal ellátva tanuljuk. Napjainkban a Misnájot Mevoárot című sorozat a legnépszerűbb, mely Ovádjá Bartenura rabbi (1445-1515) és Pinchász Keháti (1910-1976) magyarázatait tartalmazza.

A zsidó könyvespolcon talán a Talmud köteti foglalják el a legtöbb helyet. Sokan rendelkeznek a teljes sorozattal, akár többféle kiadásban is. A Talmud a Misna magyarázatait tartalmazza, de arámi nyelvű szövegéből nemcsak bölcseink döntéseit, hanem az azokhoz vezető, gyakran igen bonyolult vitákat és okfejtéseket is megismerhetjük. Amikor a Talmudot említjük, szinte mindig annak Babilóniában lezárt változatát értjük a kifejezés alatt. A Szentföldön keletkezett, úgynevezett Jeruzsálemi Talmudot általában azok tanulják és tartják a polcaikon, akik már alapos ismereteket szereztek a Babilóniai Talmudban. Manapság egyre több modern változata jelenik meg a Talmudnak. Ilyen például a közelmúltban elhunyt Ádin Steinzaltz rabbi által, modern héber fordítással ellátott sorozat, vagy az amerikai Artscroll kiadó angolul és héberül megjelent, magyarázatokkal bőven ellátott kiadványai.

A következő nagy kategóriába a törvénykódexek tartoznak, melyekben a zsidó jog szabályai sorakoznak témakörök szerint, természetesen ezúttal is bőséges kommentárok gyűrűjében. A legismertebb kódex a Joszef Káro rabbi (1488-1575) által szerkesztett Sulchán Áruch, azaz Terített Asztal, melyet – az időnként eltérő askenáz szokások miatt – a krakkói Mose Iszerlisz rabbi (1530-1572) látott el a Mápá, azaz a Terítő elnevezésű kiegészítésével. Aki mélyebben el kíván mélyülni a zsidó jogalkotás folyamatában, annak érdemes beszerezni a Sulchán Áruch egyik pillérét jelentő Árbáá Turimot, mely Jáákov ben Áser rabbi (1270-1340) munkája, valamint a Rámbám (1135-1204) nagy jelentőségű kódexét, a Misné Torát, illetve Káro rabbi művét, mely a Bét Joszef címet viseli.

A fent említett törvénykódexek tanulmányozása komolyabb előismeretet igényel, ezért több olyan törvénygyűjtemény jelent meg az idők folyamán, mely könnyebben érthető és kezelhető módon teszi elérhetővé a zsidó vallás szabályait, elsősorban azokat, melyek a mindennapi élethez szükségesek. Ezen kézikönyvek közül a legismertebb a Jiszráel Meir Kágán rabbi (1838-1933), a Cháfec Chájim által írt Misná Brurá, az első lubavicsi rebbe, Sneur Zálmán rabbi (1745-1812) által írt Sulchán Áruch HáRáv, a Jechiel Mechil Epstein rabbi (1829-1908) által írt Áruch Hásulchán vagy a Magyarországon nagy népszerűségnek örvendő Kicur Sulchán Áruch, mely az ungvári Slomó Ganzfried rabbi (1804-1886) műve.

A zsidó jog iránt érdeklődők polcáról nem hiányozhatnak az ún. “Sut” irodalom darabjai sem. A “séélot utsuvot”, azaz kérdések és válaszok kategóriába tartozó könyvek neves rabbikhoz intézett kérdéseket és az erre adott részletes válaszokat tartalmazzák. Példa erre a pozsonyi Mose Schreiber rabbi (1762-1839) Sut Chátám Szofer című munkája, vagy az egykori országos szfárádi főrabbi, Ovádjá Joszef (1920-2013) Jábiá Omer című sorozata.

A zsidó mindennapokat meghatározó törvények mellett nagy szerep jut a filozófiai műveknek is. Az olyan klasszikusok, mint a Tévelygők Útmutatója a Rámbámtól, a Chovot Hálevávot Báchjá ibn Pákuda rabbitól (1050-1120), a Meszilát Jesárim Mose Chájim Luzzato rabbitól, vagy a prágai Lőw rabbi, a Máhárál (1512-1609) írásai mellett hászid családoknál természetesen a hászid filozófia legfontosabb darabjai is helyet kapnak. Ezek közül kiemelhetjük a már említett Sneur Zálmán rabbi által írt Tánját, a Chábád gondolkodás alapművét, a breszlávi Náchmán rabbi (1772-1810) tanításait tartalmazó Likutéj Mohorán című könyvet vagy a lizsenszki Elimelch rabbi (1717-1787) Noám Elimelech című munkáját. Lubavicsi családoknál természetesen nem hiányozhatnak a lubavicsi Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi (1902-1994) beszédeit összefoglaló Likutéj Szichot és a levelezését közlő Igrot Kodes sorozat darabjai sem.

A misztikum iránt érdeklődők számára Zohár kötetei, továbbá ennek magyarázatai jelentik az alapot, s ezt egészítik ki hászid mesterek, illetve a Kabalában elmélyült keleti bölcsek, mint például a bagdadi Joszef Chájim rabbi, a Ben Is Cháj (1835-1909) művei.

Az izraeli nemzeti-vallásos társadalomban különleges tisztelet övezi Ávráhám Jicchák Kook rabbi (1865-1935) műveit, melyben az újjáépülő Szentföldön felvirágzó zsidó élet spirituális és gyakorlati jelentősége foglalja el a központi helyet, illetve Joseph Ber Soloveitchik rabbi (1903-1993), a tudományos és a vallásos gondolkodást ötvöző filozófiai munkáit.

A lista természetesen még hosszasan folytatható, hiszen mindenki a saját érdeklődése és családi hagyományai szerint tölti fel a könyvespolcán azt a helyet, amelyet az alapvető művek hagynak szabadon.

zsido.com