A negyedik rebbe

186 éve, 1834-ben, ijár hó másodikán (idén április 26-ra esett) született a Chábád mozgalom negyedik rebbéje, a lubavicsi Smuel rabbi, közismert nevén a Rebbe Máhárás. Ez alkalomból mutatjuk be az életét.

 

Smuel rabbi a harmadik rebbe, a Cemách Cedek (a lubavicsi Menáchem Mendel rabbi) és felesége, Chájá Muská legkisebb, hetedik fia volt. Már egészen fiatal korától fogva kiváló tanuló volt, hétévesen már hosszú részeket ismert a Talmudból, magyarázatokkal együtt. Azt mesélik, hogy a Cemách Cedek rendszeresen vizsgáztatta fia osztályát, és pénzjutalmat adott azoknak, akik minden kérdésére felelni tudtak. A fiatal Smuel az így összegyűjtött pénzből további könyveket vásárolt, melyek segítségével mélyíthette tóra-tudását.

Először 14 évesen házasodott meg, s unokahúgát, bátyjának lányát vette el. Felesége azonban hamar elhunyt, így újraházasodott egyik unokatestvérével. Frigyükből három fiú és egy lány született.

21 éves volt, amikor apja arra kérte, hogy vegyen részt a közösségért folytatott munkájában. Ettől fogva rendszeresen vett részt kormányzati és közösségi események szervezésében, tárgyalásokon a zsidóság ügyének előmozdítása érdekében. Mindezt azonban csöndesen, háttérbe húzódva tette, istenfélelmének nagyszerűségét és hatalmas tudását is csak kevesen ismerték. Egy évvel apja halála előtt, 1862-ben apja kérésére kezdett el hászid értekezéseket, úgynevezett máámárokat mondani nyilvánosan a Chábád filozófiájáról. Ez a lubavicsi hagyomány szerint a Chábád rebbék feladata, és a Cemách Cedek ezt mondta a hászidjainak: „úgy hallgassátok őt, mint ahogyan engem hallgattok”. Bár Smuel rabbi volt a legfiatalabb fiú, a harmadik rebbe mégis őt választotta utódjául a mozgalom vezetőjeként Lubavicsban. Testvérei is elismert rabbik voltak egyébként, és a többségüktől nagy rabbik nemzedékei származtak Fehér-Oroszországban, illetve Ukrajnában.

A tanítás és a közösségi tevékenységek mellett Smuel rabbi számos hászid értekezést írt a hászidizmus tanításairól, illetve filozófiájáról. Romló egészségi állapota ellenére rengeteget utazott szerte Európában, különféle politikai és gazdasági vezetőkel találkozott, és azért küzdött, hogy befolyásos emberek gyakoroljanak nyomást a cári rezsimre, hogy beszüntessék a zsidó lakosság ellen irányuló pogromokat. A kapcsolatteremtésben segítségére volt jó modora és kommunikációs képessége mellett a latin, a francia és az orosz nyelvben való jártassága is.

Eszter könyve a Máhárás kézírásával

A Máhárás számos mű szerzője volt, melyek többsége kéziratban maradt. Beszédeit Likutéj Torát Smuel címmel 1945-ban adták ki. Egyik leghíresebb mondása ez volt: „Azt mondja a világ: »Ha nem vagy képes [egy akadály] alatt menni, ugord át! Én azt mondom: eleve ugord át!«”. Ezt a kifejezést jiddisül így ismerik: lechátchile áriber – eleve ugord át. Egy másik híres mondása pedig így szól: „Istent nem tudod megtéveszteni, de tulajdonképpen mást sem. Egyedül saját magadat tudod megtéveszteni. És egy bolondot megtéveszteni nem valami nagy teljesítmény…”.

A Máhárás egész életében beteges volt. 48 évesen, 1882-ben, tisré hónap 13-án (három nappal jom kipur után) hunyt el. Apja mellett temették el Lubavicsban. A vezetőségben második fia, az ötödik rebbe, Sálom DovBer rabbi, a rebbe Rásáb követte.

zsido.com

 

Emléke legyen áldott!

 

  • Küldés emailben