Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom! Tapadjon nyelvem ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére! (Zsolt, 137:5-6)
Az ENSZ 1947-es felosztási terve értelmében – mely egy zsidó és egy arab államot hozott volna létre az 1948-ban megszűnő Palesztinai Brit Mandátum területén -, Jeruzsálem nemzetközi város lett volna a felosztást követő első tíz évben. Az arab fél azonban nem fogadta el a tervet, és amint Izrael kikiáltotta a függetlenségét 1948-ban, megindult a függetlenségi háború. Jeruzsálemet az Óvárossal és benne a Siratófallal együtt Jordánia foglalta el. A zsidó lakosokat kitelepítették, a zsinagógákat feldúlták, az Olajfák Hegyén levő zsidó temetőt felforgatták. A város keleti fele jordániai megszállás alatt maradt egészen 1967-ig, a hatnapos háborúig. A június 5-én kezdődő háború harmadik napján a zsidó csapatok, Mordecháj (Mota) Gur altábornagy vezetésével elfoglalták a jeruzsálemi Óvárost. „Látjuk az Óvárost” – hallható a hangfelvételen. – „Hamarosan bevonulunk Jeruzsálem Óvárosába, megtörténik, amiről generációk álmodtak. Mi leszünk az elsők, akik bejutnak a városba…” Nem sokkal később pedig elhangzott a híres mondat:
„Hár Hábájit bejádénu – a Templom-hegy a kezünkben van!”
Slomó Goren tábornok, a hadsereg főrabbija, megfújta a sófárt, ezzel is kiemelve a Templom-hegy felszabadításának jelentőségét.
Az izraeli csapatok tehát 1967. ijár 28-án elfoglalták és egyesítették az addig kettéosztott fővárost, mely ezáltal – közel kétezer év elteltével -, ismét zsidó fennhatóság alá került. A napot a következő évben emléknappá tették, hivatalos állami ünneppé azonban csak 31 évvel később, 1998-ban vált jom Jerusálájim – Jeruzsálem-nap néven.
A nap az elmúlt évtizedek során modern kori nemzeti ünnepnapjaink közé emelkedett. Elsősorban a nemzeti vallásos közösségekben tartják meg, ünneplő ruhát öltenek, teljes hálél imát mondanak és vidám zászlós felvonulásokat szerveznek az országban mindenfelé. A legnagyobb szabású felvonulásra természetesen magában a fővárosban kerül sor, az esemény látogatók tízezreit vonzza az egész országból.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért ennyire fontos ez a város a zsidók számára. A Szentélyt kétezer éve lerombolták, az ország és benne Jeruzsálem elhagyatottan állt. A helyszín mint település azóta tekinthető a zsidó nép központjának, amióta a polgári időszámítás kezdete előtti X. század elején Dávid király elfoglalta és fővárossá tette a jevuszi nép városát, Sálemet. A hely jelentősége azonban sokkal korábbi időkig, zsidó hagyomány szerint a világ teremtéséig vezethető vissza. Itt, a Tórában Morija-hegynek nevezett Templom-hegyen található ugyanis az even hástijá, a világ alapköve, ahonnan a teremtés kiindult. Itt került sor Jicchák megkötözésére, itt látta Jáákov ősapa az álmát, itt játszódott a két önzetlen testvér története, akiknek az érdemében éppen ezen a helyen épülhetett fel a Szentély.
Jeruzsálemnek egyébként mint mondják, hetven neve van. Éppen Jeruzsálemként nem szerepel a Tórában, ez a megjelölés először Jehosua próféta könyvében fordul elő. Amennyiben szeretne több névvel is megismerkedni, ajánljuk alábbi cikkünket.
És hogy hogyan jött lére a város címere és zászlaja: olvasson tovább!
Fotó: Naftali Deutsch