Szokás, hogy elul hónap elsejétől egészen szukkot ünnepének végéig kétszer egy nap elmondjuk a „Ledávid Hásem” kezdetű, 27. számú zsoltárt, mely e szavakkal kezdődik:
„Dávidnak: Isten az én fényem és megváltásom…”.
A bibliai történeteket kiegészítő midrás (Vájikrá Rábán 21) elmondja, hogy a fényem – ori (אורי) szó ros hásánára utal, az „és a megváltásom” – vájisi (וישעי) pedig jom kipurra. A 27. zsoltár későbbi szakaszában azt olvassuk:
„mert elrejt engem sátrában”
, a midrás szerint ez szukkotra, a sátoros ünnepre utal.
Annak ellenére, hogy már a midrás is az őszi ünnepkörhöz kapcsolta e szöveget, a 27. zsoltár elmondása ezekben a napokban csupán néhány évszázados szokás és csak az askenáz zsidók körében. Először Binjámin Benis Kohen rabbi és kabalista említette 1706-ban kiadott, Széfer Sém Tov Kátán című művében azzal a megjegyzéssel, hogy aki a tisztaság állapotában és nagy átéléssel mondja el ezt a szöveget, annak megválaszolják az imáit, továbbá hogy olyan ereje van e zsoltárnak, hogy képes megsemmisíteni az isteni ítéletet. Vannak azonban, akik azt mondják, hogy a Báál Sém Tov azt tanította, hogy a XVI. században élt misztikus, rabbi Élijáhu Báál Sém vezette be a szokást.
Azt is mondják, hogy ez az időszak az isteni kegyelem időszaka, mert az elul hónap újholdjától jom kipurig terjedő periódusban szerzett Mózes megbocsátást Izrael népének az aranyborjú bűne után. Ez az az időszak, amikor „a király a mezőn van”, amikor Isten mindannyiunk számára sokkal könnyebben és közvetlenebbül elérhető, mint az év bármely más napján (amikor természetesen szintén ugyanúgy várja és meghallgatja imáinkat). Isten 13 tulajdonságának felsorolása a nagyünnepek egyik fontos eleme. Ebben a zsoltárban 13 alkalommal szerepel Isten neve (a négybetűs Név, jud – hé – váv – hé), erősítve a kapcsolatot az időszak tematikájával, a megtéréssel és megbocsátással.
Arról, hogy mikor kell elmondani e zsoltárt, megoszlanak a vélemények. Askenáz szokás szerint a reggeli és az esti ima után hangzik el, más közösségekben reggel és délután mondják el az imát követően. Chábád-hagyomány szerint a reggeli imában a sir sel jom (napi zsoltár) című részt követi, a délutáni mincha imában pedig közvetlenül megelőzi az Álénu záróimát. A 27. zsoltár mindennapi elmondásának periódusa is közösségenként változik, vannak, akik jom kipurig mondják (hiszen akkorra érte el Mózes a tökéletes megbocsátást a zsidó nép számára Istennél), mások pedig smini áceret vagy szimchát Torá ünnepéig folytatják. Chábád szokás szerint szukkot utolsó napja, hosáná rábá az ítélet végső bepecsételésének napja, ezért mindaddig napi kétszer mondják el zsoltárt.
Kívánjuk, hogy minden kedves olvasónk imái meghallgatásra találjanak elul hónap e különleges napjaiban!
