A zsidó év utolsó hónapja elul, mely a mai nappal vette kezdetét, és ros hásánáig, azaz újévig tart. A félelmetes napokat  – a ros hásáná és jom kipur, az engesztelés napja közötti időszakot – megelőzően szokás számot vetni, a megtérésre és a bűnbocsánatra koncentrálni.

 Bölcseink szerint elul hava különösen alkalmas arra, hogy rendezzük kapcsolatunkat az Örökkévalóval és embertársainkkal. Ebben a hónapban Isten még inkább teremtményei felé fordul, a haszidizmus szavaival “a Király a mezőn jár”, s így könnyebb megerősíteni Vele viszonyunkat, hiszen “mindenki találkozhat Vele, aki erre vágyik, s Ő mosolyogva, fénylő arccal fogadja.”

A talmudi mesterek szerint három olyan dolog van, melyek elősegítik az engesztelést, és ezért kiemelt figyelmet érdemelnek ezen időszakban: a megtérés, az ima és az adakozás.

Alább az elul hónapban gyakorolt szokásokat soroljuk fel:

  • A hónap első napjától kezdve – a szombatokat és a ros hásánát megelőző nap kivételével – megfújják a sófárt, a kosszarvból készült kürtöt a zsinagógákban, a reggeli imát követően. A sófár hangja megtérésre sarkall, és emlékeztet a közelgő újévre, melynek egyik fő micvája a sófárfújás.
  • Amikor ismerőseinkkel találkozunk, vagy levelet írunk a számukra, szokás jó beírást és bepecsételést kívánni egymásnak. Ez a ros hásáná napján megnyitott és jom kipurkor lezárt élet könyvére utal, melybe mindannyiunk nevét ott szeretnénk tudni.
  • A reggeli és esti – bizonyos helyeken délutáni – ima után elmondjuk a 27. zsoltárt.
  • A Báál Sém Tov tanítása alapján ajánlatos elul első napjától kezdve egészen jom kipurig minden nap a zsoltárok könyvének három fejezetét elmondani, jom kipurkor pedig a fennmaradó 36-ot, így ezen időszak alatt végigmondhatjuk a teljes zsoltárok könyvét.
  • Elul hónapban ajánlatos megvizsgáltatni a tfilineket (imaszíjakat) és mezuzákat egy hozzáértő szóferrel, hogy bizonyosan kóserek legyenek a közelgő újévre.
  • A hónap utolsó hetében kora hajnalban, még a reggeli imát megelőzően, elmondjuk a bűnbánó és bocsánatért esedező szlichot imákat.

Forrás: Chabad.org