Egy izraeli vallásos lányiskola növendékei összefogtak, hogy a zsidóságba betért menyasszony és vőlegény közös élete boldogan és gondtalanul kezdődhessen – tudósít az Arutz7.
Aki a múlt héten a Jeruzsálemtől délre fekvő Álon Svutban járt, azt gondolhatta a Neve Cháná gimnáziumról, hogy valójában rendezvényterem működik az intézményben. Az iskolaépület és az udvar gyönyörű ünnepi díszítést kapott, a chupa, azaz az esküvői baldachin mellett pedig fiatal lányok százai vették körül a fehér ruhában pompázó menyasszonyt.
A szertartás megszervezése mindössze három héttel ezelőtt kezdődött. Akkor döntöttek úgy a 10. osztályosok, hogy magukra vállalják egy betért házaspár esküvőjének teljes lebonyolítását.
„Az iskola tizedik évfolyama minden évben tart purimi vásárt, a bevételt pedig valamilyen szociális célra használják fel, amelyről maguk döntenek. Idén egy különleges kéréssel kerestek meg a lányok. Egy segítségre szoruló házasulandó pár esküvőjét szerették volna megszervezni”
– mesélte Rivki Jiszráeli, az intézmény oktatási igazgatója.
„Mivel a gimnázium az Ohr Torah Stone oktatási hálózat tagja, amely egy betérésre felkészítő intézményt is magába foglal, megkerestem a program igazgatónőjét, Renáná Birnbaum rebecent, hogy ismer-e olyan párt, aki szívesen fogadná a segítséget. Ő azonnal két latin-amerikai betérőhöz irányított. Chájá 14 éve vándorolt Izraelbe Mexikóból, Eliáv pedig kilenc hónapja érkezett Kubából. Mindketten nagyon meghatódtak, amikor meghallották a lányok vállalását”
– tette hozzá.
Ezt követően a tizedikesek nagy lendülettel vetették magukat a szervezésbe. A céljuk az volt, hogy még pészah előtt megtarthassák az esküvőt, hogy Chájá és Eliáv már együtt ülhessék meg az ünnepet. Adománygyűjtő akciójuk során több mint húszezer sékelt (2,15 millió Ft) kaptak, majd megtervezték a szertartás minden egyes apró részletét. Gondoskodtak sminkesről, fotósról, zenészekről, menyasszonyi ruháról és öltönyről, vacsoráról és díszítésről, menyasszonyi székről és tálitról, továbbá szállodai szobáról a nászéjszakára.
„Nagyszerű volt látni, ahogy az emberek szíve megnyílt és bőkezűen adakoztak az idejükből és a pénzükből. Mindenki önkéntes alapon járult hozzá az esküvőhöz, legyen szó a szakemberekről, a tanárainkról, a hallgatóinkról vagy a szüleikről”
– mondta Rivki.
„Amikor felmerült az esküvő megszervezésének ötlete, nem hittük volna, hogy sikerrel fogunk járni. Fantáziálásnak tűnt csupán. Amikor elkezdtük a pénzgyűjtést, még mindig nem voltunk biztosak magunkban. Amikor azonban találkoztunk Chájával és Eliávval, minden megváltozott és tudtuk, hogy véghez visszük a tervet”
– idézte fel Éden Vánon, az egyik szervező.
Eliáv, vagy ahogy korábban hívták, Marco, Kubából alijázott, ahol kilenc éven át készült arra, hogy csatlakozzon a zsidó néphez és a Szentföldre vándoroljon. Apja oldaláról zsidó gyökerekkel rendelkezik, ősei titkos zsidók voltak, akik az inkvizíció elől menekültek Spanyolországból Kubába.
Amikor Marco megismerte családja történetét, elhatározta, hogy felfedezi magának a zsidóságot. Ez nem volt könnyű feladat, mert nem talált működő közösséget, továbbá könyvekhez és információhoz is nehezen jutott hozzá a rendkívül szegény, kommunista elnyomás alatt álló országban.
„A helyzet 2016-ban változott meg, amikor nálunk is megjelentek az okostelefonok és könnyebb lett internethez jutni. Végre alkalmam nyílt arra, hogy a zsidóságról tanuljak. Hamar eldöntöttem, hogy Izraelben szeretnék letelepedni”
– mondta Eliáv, aki túravezetőként kezdett dolgozni, hogy némi tőkére tegyen szert. Munkája közben ismerkedett meg amerikai turistákkal, akik Bibliát, menórát és zsidó imakönyvet küldtek neki. Felvette a kapcsolatot az Ohr Torah Stone Dél-Amerikában működő irodájával, ahol rabbinövendékek kezdtek foglalkozni vele Skype-on és WhatsAppon keresztül. A szétszóródott zsidókat segítő Sávéj Jiszráel szervezet vezetője, Micháel Freund rabbi személyesen utazott Havannába, hogy segítsen megszervezni Marco Izraelbe utazását.
Ez nem volt könnyű feladat, hiszen Kuba nem áll diplomáciai kapcsolatban Izraellel. Ekkor kereste meg Freund rabbi a mexikói Cháját, aki már évek óta Izraelben élt. Korábban ő és családja éppen a rabbi segítségével tért be a zsidó vallásba. Chájá akkor még nem is sejtette, hogy leendő férjének segít.
„A munkám során segítettem Marco iratainak lefordításában, a szükséges dokumentumok beszerzésében és minden egyéb szervezési folyamatban. Eközben igen közel kerültünk egymáshoz. Bár személyesen nem találkoztunk, Marco beavatott abba, hogy min megy keresztül. Rengeteget beszélgettünk és éreztük a kölcsönös kötődést. Az első pillanattól fogva tudtam, hogy tiszta szívű és mély hittel rendelkező emberrel van dolgom. Nagy hatással volt rám”
– emlékezett vissza a kezdetekre Chájá.
Az elkövetkező három év azzal telt, hogy megpróbáltak vízumot szerezni Marco számára, de nem jártak sikerrel. Eközben Chájá tartotta benne a lelket. Birnbaum rebecen közben elintézte, hogy az izraeli főrabbinátus így is elkezdje a betérési folyamatot, majd a kanadai izraeli nagykövetség közbenjárásával sikerült kiutazási engedélyt szerezni. Marco végre Izraelbe érkezett és személyesen találkozhatott Chájával. Másfél hónappal ezelőtt sikeresen befejezte a betérést és az Eliáv nevet kapta. Ekkor döntötték el, hogy összeházasodnak. Éppen akkor, amikor a Neve Cháná diáklányai felvették a kapcsolatot a rebecennel.
„Az esküvő egyszerűen gyönyörű volt. A gimnázium tanulói hatalmas szeretettel vettek körül. Pozitív energiával és szentséggel töltöttek fel. Nagyon jó szívük van, az a legfőbb vágyuk, hogy másokkal jót tegyenek. Csak úgy sugárzik a jóság az arcukról. Ezek felbecsülhetetlen értékű dolgok. Mindenről gondoskodtak, a legapróbb részletektől a legnagyobbakig, és úgy bántak velem, mint egy igazi királynővel. Nagyon hálás vagyok Rivkinek, a gimnáziumnak és az egész oktatási hálózatnak a rengeteg segítségért. A kibővített családunk, a Sávéj Jiszráel közössége is velünk volt és támogatott minket. Külön örömöt okozott, hogy a főrabbinátusról és a betérési hatóságtól és érkeztek vendégek, hogy velünk ünnepeljenek. A szertartást Élijáhu Birnbaum rabbi vezette” – mesélte Chájá.
A projekt a diáklányokban is mély nyomot hagyott. „Ahogy megláttuk Eliávot és Cháját, tudtuk, hogy különleges emberekkel van dolgunk, tele jóindulattal és életörömmel. Rögtön egy hullámhosszra kerültünk. Mi éppen abban a korban vagyunk, amikor igyekszünk kialakítani a személyiségünket és javítani a jellemvonásainkat. Nagyon inspiráló volt két olyan emberrel találkozni, akik az Istenbe vetett hitük miatt megváltoztatták az egész életüket. Sokat tanultunk a betértekről és a betérés folyamatáról. Rengeteg új ismeretet szereztünk és új látásmóddal lettünk gazdagabbak. Olyan embereken segítettünk, akik az egész életüket felforgatták, mert erősen hittek valamiben, amiről nem voltak hajlandóak lemondani”
– foglalta össze élményeit Éden.
Címlapkép: Andrea Otamendi – arutz