Most végre megtudhatja, hogy hívják Óbudát, Újfehértót vagy éppen Kolozsvárt az ortodox zsidók.
A rabbinikus irodalomban és a hagyományos közösségekben a legtöbb magyar városnak van „zsidó elnevezése”. Nem kell itt különösebb turpisságokra gondolni. Egy-egy település jiddis elnevezése legtöbbször a város német vagy régi magyar nevéből ered, de előfordul héber elnevezés is.
Óbuda, a fővárosi zsidóság bölcsője
A sort nem is lehetne mással kezdeni, mint Óbudával, ahol hazánkban az egyik legrégebb óta éltek zsidók. Óbuda, vagy ahogy zsidó lakói évszázadokon át nevezték, Alt-Ofen (אלט אופען) vagy héberül Oven Joson (אויבן ישן), már a 3–4. században is otthont adott zsidó közösségeknek, ám jelenlétük hosszú időre feledésbe merült.
A 14. században tértek vissza, és hamar újra a város fejlődésének részeseivé váltak, egészen az 1526-os törésig. Az igazi újjászületés a 18. század elején kezdődött: főként Cseh- és Morvaországból érkező családok telepedtek le itt, akik gazdaságilag is megerősítették a közösséget. A Zichy grófok védelme alatt az óbudai zsidóság kiváltságos helyzetbe került: szabadon gyakorolhatták vallásukat, saját intézményeket működtethettek, és látványosan gyarapodtak – olyannyira, hogy 1738-ban már zsinagóga építésébe is belefogtak.
Két szabolcsi falu
Külön érdekesség, hogy két szabolcsi település, Tiszavasvári és Újfehértó jiddis elnevezése azok eredeti, régi magyar nevét őrizte meg. Tiszavasvárit az ortodox zsidóság egykori nevén, Bűdszentmihályként – legtöbbször röviden csak Bűdként – említi. Itt élt a 20. század első harmadának egyik legnagyobb magyar rabbija, ráv Grünfeld Simon.
Újfehértó neve szintén a település régi nevén él a vallásos zsidóságban. Rácfertnek (ראצפערט) nevezik. Különös jelentősége van Rácfertnek nem csupán az onnan elszármazottnak, de a belzi haszidok körében is, hiszen az első világháborút ott vészelte át Jiszáchár Dov-Beer Rokeach rabbi.
Három kárpátaljai város zsidó neve
Kárpátalja legnagyobb városainak zsidó elnevezése nagyon hasonlít a magyar nevükhöz. Munkács jiddis neve Minkács (מונקאטש), Beregszászé Bergszász (בערעגסאס), Nagyszőlősé pedig Szélis (סעליש).
Száz oldalakat lehetne írni Munkács zsidó múltjáról, de most csak röviden, ahogy Cseh Viktor a Kidőlt tölgyek, szétszórt magvak című könyvében írja:
„Munkács város neve fogalomnak számít a világ zsidó közösségeiben. Munkács a 19. századtól kezdve egyre többet szerepelt a közép-kelet-európai zsidó levelezésekben, majd Spira Chájim Elázár rabbitól fogva gyakorlatilag megkerülhetetlenné vált a vallásos zsidó világban. Munkácsot a Kárpátalja, sőt Magyarország Jeruzsálemének nevezték, miután az összlakosság bő harmada, egyidőben pedig majdnem a fele is zsidó származású volt.
Három erdélyi város jiddis neve
Erdély szintén a Trianon előtti hazánk egyik legnagyobb zsidó központja voltja. A 17. századtól kezdve voltak itt kisebb-nagyobb közösségek. Virágzott itt a haszidizmus, a Sátoraljaújhelyről eredő Teitelbaum-dinasztia is itt szökkent szárba.
Szatmárnémeti jiddis neve Szatmer (סאטמער), Máramarossziget elnevezése pedig egyszerűen Sziget (סיגעט). Kolozsvárt már kicsit pikánsabbnak hívják, a hagyományos neve Klojzenburg (קלויזנבורג).
A Chátám Szófer városa, Pozsony
Jóllehet, Pozsony ma Szlovákia fővárosa, azonban egykor Nagy-Magyarország egyik legnagyobb városa, a hazai ortodoxia központi jesivájának székhelye volt. A vallásos zsidóság mai napig Presburgként (פּרעשבורג) említi.
A borítóképen Munkács egykori nagyzsinagógája, a MILEV gyűjteményéből, AI segítségével feljavított képeslap.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.