Tánc a zsidó hagyományban
A zsidó hagyományban a tánc jóval több egyszerű szórakozásnál. A hála, az öröm és a közösségi összetartozás kifejezésének egyik legfontosabb formája.
Már a Tórában is találunk erre példát: Mirjám prófétanő dobokkal és tánccal ünnepelte a Vörös-tengeren való átkelést, jelezve, hogy a testi mozdulatok is képesek kifejezni az isteni csodák fölötti örömöt.
A győzelem kísérője volt
A hagyomány későbbi rétegeiben is megmaradt ez a jelentés. A források szerint a tánc gyakran a győzelem, a felszabadulás vagy éppen a közösségi ünnepek kísérője volt. Ilyen volt például tu beáv ünnepe is, amikor a lányok fehér ruhában táncoltak, és a közösség örömét, valamint az új kapcsolatok lehetőségét fejezték ki.
A vallásos zsidó közösségekben ugyanakkor a tánc szabályozott keretek között zajlik. A férfiak és a nők hagyományosan külön táncolnak, mivel a közös tánc a háláchá értelmezése szerint túlságosan közvetlen és intim helyzetet teremtene. Ez az elkülönítés azonban nem csökkenti az ünneplés intenzitását. Mindkét oldal saját körében, ugyanazzal az örömmel és energiával vesz részt a táncban.
A zsidó esküvők
A hászene (esküvő) különösen látványos példái ennek a hagyománynak. Az ünneplés egyik legismertebb eleme, amikor a menyasszonyt és a vőlegényt széken emelik a magasba, miközben a vendégek körülöttük táncolnak. A közösség így fejezi ki, hogy felemeli és támogatja az új párt, valamint osztozik az örömükben.
A tánc a hagyományban egyszerre spirituális és közösségi kapcsolat. Ezért jelenik meg újra és újra, legyen szó bibliai történetekről, ősi ünnepekről vagy mai esküvőkről.
Videó: שירת שמואל
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.