Jom kipur a lélek legnagyobb próbája: a bűnbánat és a megbocsátás kapujában állva könyörgünk az Örökkévaló irgalmáért.

Jom kipur napja nemcsak a több mint huszonöt órás böjt miatt nehéz, hanem mert ezen a napon kell szembenéznünk mindazzal, amit elrontottunk. A hagyomány szerint az év legszentebb napján az Égi Bíróság dönt sorsunkról. Az utolsó imádság, a Neila pedig még egyszer lehetőséget ad arra, hogy irgalmat kérjünk. A szent kapuk bezárulása előtti pillanatok súlyát és reményét fejezi ki a következő vers.

Jom kipur elsősorban nem a böjt miatt nehéz

Jom kipur az év legszentebb napja, amit a népi nyelv a több mint 25 órás teljes böjt után „hosszúnapnak” nevez. Azonban nem csupán testünk sanyargatása miatt hosszú ez a nap. Sokkal inkább a lelkünk sanyargatása okán, hiszen ekkor végleg szembesülünk egész éves rossz tetteinkkel és bűneinkkel. 

Egyetlen reményünk az Örökkévalóban van, aki végtelen kegyelmében megbocsátja nekünk vétkeinket. Nincs igazságosabb és irgalmasabb bíróság az Égi Bíróságnál. Mint ahogy olvassuk (2Sámuel 24:14.):

„Dávid azt mondta Gádnak: Nagy bajban vagyok, de inkább essünk az Örökkévaló kezébe, mert nagy az irgalma,  s ne essek ember kezébe.” 

Jom kipurkor öt imádságot mondunk. Az utolsó a Neila, amikor az Égi Kapuk bezáródása előtt még egyszer az Örökkévaló kegyelméért könyörgünk, hogy enyhüljön meg, s ne ítéljen meg minket bűneinkhez mérten. 

Neila.

Fáradt ajkunkról felsikolt a bánat, / testünk meghajlik, mint a gyenge nád, / Uram, ne csukd be még a szent kaput, / bocsáss be még egy elcsukló imát.

Porig alázott jaj, a büszke fej, / a gyertyák fénye félve megremeg, / Uram, ne csukd be még a szent kaput, / ne, ne ítélj még bűneink felett.

Hajoljon még a mérleg egy kicsit, / kegyed, szerelmed billenjen felénk, / Uram, ne csukd be még a szent kaput, / hisz semmink sincs, csak Te vagy a miénk.

Úgy állunk itt, mint rongyos koldusok, / jajokba szedtünk annyi, annyi bút, / osztó kezedben élet és halál, / ne csukd, ne csukd be még a szent kaput.

Forrás: Nagy Imre, „Neila.”, Egyenlőség, 1915. 34. évf. 38. szám, 14. old.

A borítókép illusztráció. Forrás: MILEV.

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.