Ijár hónap 4-én – idén a szombat miatt két nappal korábban, április 29. estétől – egy pillanatra megáll Izrael. Szirénaszóval kezdődik jom házikáron, az emlékezés napja, amelyen a zsidó állam háborúban vagy katonai konfliktusaiban elesett hősökre és a terror áldozatai előtt hajtanak fejet.
Jom házikáron az emlékezés napja, egy nappal később viszont Izrael lakossága a gyászból az örömbe lép. Másnap jom háácmáut, a függetlenség napját, a modern Izrael születésnapját ünneplik.
Jom házikáron és jom háácmáut
A két nap különálló, mégis szorosan összefonódik. Míg előbb azokról emlékeznek meg, akik vérüket adták azért, hogy legyen holnap. Addig másnap Izrael ünnepeli mindazt, amiért nemzeti hőseik harcoltak: egy élő, lélegző, virágzó és békére törekvő országot.
Kezdetben még együtt tartották a megemlékezést és az államalapítás ünnepét, de hamar rájöttek, hogy a gyász és az öröm nem fér meg ugyanabban a pillanatban. Így lett külön napja a kegyelet teljes gyásznak, amely mára Izrael egyik legmélyebb közösségi élményévé vált. A megemlékezés estéjén az egész országban szirénák hangja jelzi: ideje emlékezni. Az utcákon, otthonokban, kávézókban mindenki megáll, egy percre csend borul Izraelre.
Már 1860 óta írják a hősök neveit
Április 30-án délelőtt 11 órakor újra megszólalnak a szirénák, a katonai temetők megtelnek. Családok, barátok és tisztelők állják körül a sírokat, hogy emlékezzenek. Már 1860 óta írják azok neveit, akik életüket adták hazájukért, a Szentföldért. Legutóbb huszonnégyezer-hatvannyolc név szerepelt ezen a listán, de a sorok és oszlopok sajnos folyamatosan nőnek.
Nem csak emlékezni, de cselekedni is
A zsidó hagyomány szerint nem elég emlékezni, hanem cselekedni is kell az elhunytakért. Szép szokás, hogy az elhunyt érdemében – leiluj nismáto – valamilyen jó cselekedetet vállalnak: adakoznak, áldást mondnak, vagy tanulnak. Különösen Misnát, azaz a Tóra szóbeli tanát.
A Misna különleges kapcsolatban áll a lélekkel – a „misna” és a „nesámá” („lélek”) szavak héber betűi azonosak. A misnatanulás mély, összetett, és éppúgy időt és figyelmet igényel, mint a gyász feldolgozása vagy a hit megerősítése.
Ennek szellemében indult útjára Izraelben a „Rácim leMisná” – „Futunk a Misnához” program. Az oktatásra és hagyományokra épülő kezdeményezés, amelyet Joszef Cvi Rimon rabbi hívott életre, modern eszközökkel és kreatív tanítási módszerekkel hozza közel a fiatalokhoz az ősi szövegeket. A cél: összekötni generációkat, kultúrákat és lelkeket – tanulással, hittel és emlékezéssel.
A jom házikáron tehát nem csupán gyásznap, hanem az izraeli nemzet meghajlása a hősök előtt. És egy ígéret, hogy a múlt érdemében élni fog a jövő.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.