Míg a második világháborút követően New Yorkban ritkaságnak számított a kézi macesz, ma hatalmas igény mutatkozik rá.
A New York-i utcán még hideg tél van, amikor a brooklyni lubavicsi maceszsütödében már peszách-ra készülnek: szorgalmas kezek októbertől kezdve sütik a maceszt, hogy elegendő mennyiségben kerülhessen az asztalokra, amikor eljön az ideje. Egyedül az Egyesült Államokban mintegy 450 ezer kilogramm kézi macesz készül idén.
A Rebbe, az áldott emlékű Menachem M. Schneerson rabbi először 1954-ben beszélt az autentikus kézi macesz fogyasztásának fontosságáról. Arra biztatta híveit, hogy adjanak belőle minden zsidónak, akivel találkoznak. Ahogyan egyre bővült a chábád küldöttek köre, úgy vált egyre ismertebbé és jelentősebbé a maceszosztás, és azok a zsidók, akik korábban nem is hallottak a mácá smuráról („őrzött macesz” – az aratástól egészen a termék elkészültéig felügyelt macesz), ma már természetesnek veszik, hogy csak ilyet fogyasztanak az ünnepen.
A brooklyni születésű, 81 éves Tzal Rotter gyerekkorában az 1928-ban Lengyelországból emigrált, kóser hentesboltot üzemeltető apjának segített a peszách előtti készülődésben: csomagolták és éjjelente kiszállították az árut. Peszách előestéjén a manhattani Lower East Side-ra utaztak, hogy ott a „polisi”, azaz lengyel maceszsütödében kézi maceszt vásároljanak. Az üzlet hászid zsidók családi vállalkozása volt. „Úgy emlékszem, az volt az egyetlen maceszsütöde. Egy kis házban volt: az utcafronton az üzlet, lent a pincében pedig a sütöde. Nem sok ember használt mácá smurát. A barátaim többsége gépi maceszt fogyasztott.” Csak évekkel később, 1948-ben látta először, hogy széles körben használnak smurá mácát, amikor megkezdte tanulmányait a hatodik Rebbe, az áldott emlékű Joszef Jicchák Schneersohn rabbi jesivájában.
Gedalya Korf rabbi 1950-ben, 20 éves korában érkezett Európából Amerikába, miután 1946-ban a családjával együtt sikerült elmenekülnie a Szovjetunióból. Emlékei szerint abban az időben csupán két helyen sütöttek smurá mácát – mindkettő a Lower East Side-on volt -, onnan látták el kis ortodox, nagyrészt haszidokból álló vevőkörüket. „A Rebbe a pojlisi sütödéből kapta a maceszát”- emlékszik vissza Korf. Erev peszách reggelén a jesiva tanulóinak egy csoportja utazott a sütödébe, hogy személyesen készítsék el számára a maceszt.
Korf apja, a tíz évvel ezelőtt, 102 éves korában elhunyt Yehoshua Korf rabbi 1953-ban érkezett Amerikába. Nem sokkal később felkereste a Rebbét, hogy tanácsot kérjen tőle, milyen üzletbe fogjon bele. Bár a Rebbe sok ötletet elutasított, a sütödére azonnal áldását adta, így 1954-ben megnyitott a Korf-féle smurá macesz-sütő üzem Manhattanben. Az ifjabbik Korf által bevezetett újítások ma már a legtöbb maceszsütő üzemben alapvetőnek számítanak. A különböző munkálatok különálló szobákban, vagy zónákban folynak, biztosítva ezzel a kész termék szigorú kóserságát. A lubavicsi haszidok számára – akik a Szovjetunióban nem egyszer az életüket kockáztatták a smurá maceszért, közösségi intézménnyé vált a rendkívül magas kósersági elvárásoknak is megfelelő, Korf-féle sütöde. A jelenleg Yitzchak Tenenbaum rabbi vezetése alatt álló Lubavitch Matzah Bakery (Lubavicsi Maceszsütöde) az 1960-as évek végén költözött Manhattenből Crown Heightsba. Ebben az évben több mint 45 ezer kilogramm macesz készítenek el benne peszáchig.
Amikor Shmuel Dovid Raichik rabbi 1948-ban Los Angelesbe érkezett, nem sok hozzá hasonló embert lehetett arrafelé találni. A lengyelországi születésű rabbi Varsó külvárosának jesivájába járt, amikor 1939 szeptemberében a németek bevonultak. Egy csapat jesiva tanulóval együtt Raichiknak sikerült Litvániába menekülnie, és Chiune Sugihara japán konzultól vízumot szereznie Kobéba, illetve a japán fennhatóság alatt álló Sanghajba. Ahogy közeledett peszách ünnepe, úgy nőtt az aggodalmuk: honnan szereznek smurá maceszt? A válasz a sanghaji főrabbitól, Meir Ashkenazitól érkezett meg egy csomag formájában. A jesiva nem sokkal később Sanghajba költözött, a háború után pedig az Egyesült Államokba. 1948-ban a hatodik Rebbe, Joszef Jicchák Schneerson rabbi a frissen házasodott Raichikot Kaliforniába küldte chábád sáliáchnak. Hamarosan ő lett a kézi készítésű smurá macesz egyetlen beszerzési forrása a nyugati parton.
A kézi készítésű smurá macesz iránti igény 1954-től kezdve növekedett meg – ekkortól biztatta a Rebbe a híveit arra, hogy minden zsidónak, akivel kapcsolatba kerülnek, adjanak a kissé szabálytalan alakú, ropogós lapokból. Ettől fogva Raichik nem Sanghajból, hanem a New York-i Korf-sütödéből kapta a maceszt tartalmazó csomagokat, és osztotta szét a közösség tagjainak, valamint a dél-kaliforniai zsidó iskoláknak. Így biztosította, hogy gyerekek nemzedékei halljanak az iskolában a speciális maceszról, majd hazavigyék, és otthonaikban is elterjesszék ezt a szokást.
Raichik rabbi nem egyedül tevékenykedett: szerte az Egyesült Államokban így tettek a Chábád küldöttei. Később még a Vietnamban harcoló seregeknek is küldtek kézi maceszt. Amikor Obama elnök 2009-ben megtartotta a Fehér Ház legelső széderestjét, az az Eric Lesser szolgáltatta a maceszt, akinek apja, dr. Martin Lesser évtizedeken át kapott Dovid Edelman rabbitól kerek smurá maceszt. Természetes volt hát számára, hogy a Fehér Házban tartandó széderen is az kerül terítékre.
Yossi Frimerman 1976 óta árulja a smurá maceszt. „A szupermarketek nem értették, hogyan kerülhet egy doboz „keksz” nagykereskedelmi áron 18-20 dollárba.” A két összetevőből álló macesz azonban szorgalmas és pontos munkát követel meg, és egész évre kiterjedő folyamat áll mögötte. Meg kell találni a megfelelő gabonatáblákat, majd az előírásoknak megfelelően learatni, csépelni, őrölni és tárolni kell a búzát, illetve az abból készült lisztet, és a szigorú szabályok betartásával megsütni a maceszt. „A smurá macesz piaca elsősorban a chábád küldöttek jóvoltából nőtt meg. Voltak olyan időszakok, amikor csak és kizárólag ők osztogatták, ingyen, vagy veszteségesen. Ők teremtették meg az igényt.” Frimerman különös figyelmet szentel az utolsó pillanatban felmerülő szükségleteknek, így előre megszervezi azokat a szállítmányokat, amelyeket bármikor elindíthat, ha befut egy last-minute megrendelés.
A smurá maceszre való igény évről évre egyre csak nő. „A Rebbe rendelete eljutott a Fehér Házig. Ez csodálatos!” – foglalta össze az amerikai zsidó élet egy szorgalmas megfigyelője, Jeffrey Gurock, a Yeshiva University egyik professzora a több évtizedes történetet.
